1924-ben az olasz Isotta Fraschini bemutatta a Tipo 8 utódját, a Tipo 8A-t. Az autó 8 éves gyártása alatt mindösszesen 950 példány készült, ára még a Duesenberg Model J-énél is magasabb volt.
Most, hogy az utóbbi időben szinte csak amerikai luxusautókról olvashattál tőlem, úgy éreztem ideje lenne valami európairól is írni. Olasz autóról utoljára a népautó ’36-os Topolino kapcsán olvashattál, úgyhogy itt az ideje egy exkluzív olasz autókülönlegességről is szót ejteni. Mára egy olyan elfeledett olasz autócsodát hoztam, ami a ’20-as években az európai ultra-luxus szinonimája volt. Ő az 1924-es Isotta Fraschini 8A-t.
Az Isotta Fraschini története egészen 1900-ig nyúlik vissza, mikor is Cesare Isotta és Vincenzo Fraschini Milánóban megalapították saját autógyártó üzemüket. A márka regisztrálása előtt is automobile-okkal foglalkoztak: Renault-kat szereltek össze.
Az IF rövidesen belevágott a motorsportba, amiben nagy sikereket ért el. Az új gyártó első versenyét egy 17,2 literes (!), 100 lóerős, 75 kW teljesítményű motorral szerelt versenyautóval nyerte meg. Hírneve ellenére a 2 világháború tragikus hatással volt a eladásaira, így 1955-ben egyesült a fegyvereket, repülők és mozdonyokat gyártó Breda Motorival. Az ezt követő időszakban haszonjárművekre, buszokra, trolikra specializálódott, majd 1999-ben lehúzta a rolót.
Na de visszatérve az 1920-as évekbe, mikor az IF még Itália egyik legelitebb autógyártójaként volt számon tartva. A vállalat az I. világégést megelőző időszakban több modellt is forgalmazott, majd az azt követő időszakban modell kínálata 1 modellre szűkült, a Tipo 8-ra. Ez akkoriban egy teljesen hétköznapi jelenségnek számított. Ha belegondolsz, egy luxusgyártó miért is próbálkozzon több modellel, ha alig jön megrendelés?
1919-ben mutatkozott be a Tipo 8, melyből 6 éves gyártása alatt 1 380 példány készült. 1924-ben a Tipo 8A átvette a stafétát, melyből 1931-ig csak 950 példány hagyta el a gyártósort. Egyes állítások szerint a 8-as sorozat tagjai voltak az első személyautók, amiket soros 8 hengeres erőforrással szereltek.
A korszak Európájában az is teljesen elfogadottnak számított, hogy egy luxusautó átvétele annyit jelentett, hogy a megrendelő átvehette az alvázat. Ezt a gyártó csak a legszükségesebb műszaki kellékekkel szerelte fel, mint például a motor, kormány és kormányrúd, felfüggesztés, stb.
Miután a líra-milliomos átvette a félpucér autót, azonnal vitte is a bognárhoz, aki a legapróbb részletekig felöltöztette a masinát. Ő volt az, aki elkészítette az autó vázát, beillesztette a személyre szabott mintájú és formájú üléseket, ráillesztette a kívánság szerint hagyományos nyíló vagy öngyilkos ajtókat. Egy szóval megcsinálta a munka másik felét, amit manapság természetesnek veszünk.
Az alvázárusítás következménye, hogy szinte bármilyen karosszéria rákerülhetett az autóra. Nem kellett azzal foglalkozni, hogy a gyártó készít-e kabriót, hiszen Te magad építtetted meg a saját álomautódat. Az amerikaiak azért ezt okosabban csinálták: leszerződtek egy karosszériaépítő vállalattal és a gyártó magára vállalta a teljes autó összeszerelésének „fáradalmait”. Ilyen mondjuk a Cadillac és a Fleetwood esete, például Cadillac V16.
Mivel a vásárlónak nem kellett a gyártó palettáján feltüntetett kivitelek közül választania, például mert nem is volt paletta, az autó végleges kivitelének csak maga a vásárló képzelete szabhatott határt. Ennek eredménye, hogy a Tipo 8A készült többféle phaeton, kabrió, landaulet, salamanca és roadster kivitelben is. Ez utóbbit most virtuálisan körbe is járhatod.
Ahogy a fenti képeken is láthatod, ez a 8A jobbkormányos kivitelben érkezett. Ennek oka, hogy a ’20-es évek Európájában még a baloldali közlekedés volt az elfogadott, mi is csak a német megszállás után váltottunk a jobbra tartásra és baloldali kormányra.
Ha figyelmesen megnézed a műszerfalat, láthatod, hogy a 8-as sorozat az évtizedhez képest igen részletes óracsoporttal rendelkezett. A sebességmérőn kívül analóg órát, olajszintmérőt és benzinszintmérőt is kapott. Ezeket baloldalon 2, jobb oldalon 1 olvasólámpa fogott közre. Ezeket a korszakban „térképolvasó lámpának” hívták. A kormányra szerelt kar a gyújtáskapcsoló szerepét töltötte be.
Na de rá is térek a lényegre: az utasok a sofőrtől elzárt kabinjára. Az utasteret a szövet mellett a bőr és valódi faberakás dominálta. A rögzített üléspad elé két összecsukható pótülést szereltek, melyeken ritkább esetben a ház urának vendégei, gyakoribb esetben gyermekei és a hozzá közeli szolgálói utaztak.
Ha a tekintetes úr mégis egymagában ugrott volna el a városba, az összehajtott ülések hiányában fejedelmi lábrészhez juthatott. A „főkonzolra” az akkori szokás szerint órát szereltek, az alatta lévő kar az üvegfal magasságát szabályozta.
A képeken bemutatott modellt egy különleges kényelmi funkcióval is felszerelték. Amerikai filmekben gyakran láthattad, hogy az utas telefonon felhívja a limuzin sofőrjét, hogy merre tartsanak. Ennek egy ősibb formáját mutatja be a képeken bemutatott Isotta.
A hátsó üléssor jobb oldalára egy fémdobozt szereltek. A rajta lévő gombok benyomásával nagysága tudathatta a sofőrrel, hová is lesz a fuvar. A kapcsoló egy, a vezető jobbjára erősített visszajelző lámpában végződött, így még a szádat sem kellett kinyitni, hogy tudasd az irányt. A gombok olyan lehetőségeket kínáltak, mint a balra, jobbra, állj vagy haza.
Motor terén csak egy lehetőség létezett. Az alapmodell egy 7,4 literes soros 8 hengeres erőforrást kapott, ami az előd Topi 8 5,9 literes motorját váltotta fel. Ehhez egy 3 sebességes kézi padlóváltót erősítettek. Mivel ez a 7 370 köbcentis erőforrás volt az egyetlen, amivel az autót kérni lehetett, a Sprint és Super Sprint modellek úgy tudtak nagyobb sebességet elérni, hogy könnyebbek voltak.
A hagyományos kivitel hossza 3 683 mm volt, míg a 8AS és 8ASS modellek csak a 3 404 mm hosszt érték el. Maga a felépítmény is számít: egy sportos motorra inkább roadster vagy 2 személyes kabrió testét öltöttek, mintsem egy terebélyes limuzin kasztniját.
Pontos adatokat nem találtam, de az autó elvileg 110 és 120 lóerő között teljesített – a gyártó garantálta a 150 km/h-s csúcssebességet. Az olasz vállalat élen járt a tervezésben: Ő volt az első, aki 2 kerék helyett mind a 4-re szerelt fékeket. Ezt a többi gyártó csak a ’30-as évek közepén vette át.
Milyen is amikor felbőg az a 100+ lóerő? Nézd meg közelebbről!
Az Isotta 8-as szériája Európán kívül az USA-ban is népszerű luxusautónak számított. A megrendelések harmada az újvilágba került. Korának legdrágább autója volt, 50 000 dolláros árával, ami ma fél millió dollár lenne, még a jenkik „mindenható” Duesenberg Model J-énél is költségesebb volt.
Ne felejtsd el, hogy a XX. század első felében az autó minden tekintetben egy státuszszimbólumnak számított, hiszen a korszakban az egyén társadalmi hovatartozását csak a „magával cipelt” ingóságai révén tudta fitogtatni. Ilyen tárgy volt például a ruha, ékszerek, óra és persze az autó.
Az olasz luxusmárka tipikus vásárlói közé tartoztak a magas beosztású politikusok, mágnások és persze a hollywoodi filmcsillagok. Az USA-ban vetélytársai közé tartozott például a Cadillac, Packard, Duesenberg és a spanyol-francia Hispano-Suiza H6 sorozata. Az autó több filmben is főszerepet kapott, mint például az 1950-ben bemutatott Sunset Boulevard. Nézd is meg a filmrészletet!
A Tipo 8A gyártása 1931-ben befejeződött, s helyét átvette a 8B modell. Igaz, ára lecsökkent, viszont manapság vérmes összegekért mennek az A-s modellek. A képeken látható példány az RM Sotheby’s 2019 márciusi árverésén 450 és 650 ezer dollár, vagyis nagyjából 127,1 és 183,6 millió forint közti áron talált új gazdára.
Az ár persze még ennél jobban is elszállhat. A Sotheby’s 2018-as monterey-i aukcióján egy 1927-es 8AS Roadster 1,5 és 2 millió dollár között került kalapács alá. Ez nagyjából 423,7 és 564,9 millió forintot takar – az oldal egyik autó esetén sem közölt pontos adatot.
Az Isotta 8A már a Ferrari megalapítása előtt 5 évvel bebizonyította, hogy az olaszok nem csak sportos, de luxusautók terén is otthon vannak! Mit gondolsz, ha a Dzsesszkorszak csúcspontján milliomos lettél volna, Te befektettél volna egy 8 hengeres palotába? További képekért és információért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos weboldalát!
