Kalandos úton lett jelenlegi tulajdonosáé, s már a műszaki vizsgát is sikerrel teljesítette!
A képeken látható autó története 1981-ben kezdődik. Állítólag rendőrautóként állt forgalomba, ám miután egy hídpillérnek hajtottak vele, visszakerült a győri Merkúr-telepre ahol az akkori afitos szakemberek javították. A baleset ellenére a kár nem volt súlyos, a javítás után újra értékesítették, melynek részletei nem tisztázottak.
Lényeg, hogy a gépjármű voltaképpeni első tulajdonosa egy bizonyos Zoli bácsi lett, aki 1981. augusztus 23-án vehette át négykerekűjét, aki vigyázott rá, óvta, garázsban tartotta. Leginkább a Balaton és Budapest közötti távokon közlekedett vele, és egészen a 80-as évek végéig használta.
1988. március 9-én Zoli bácsi munkatársának, Pista bácsinak adta át a járgányt, aki szintén nagy becsben tartotta. A sors úgy hozta, hogy Pista bácsi 1991-ben eltávozott az élők sorából, ezt követően a Lada története is szomorkásan alakult. Pista bácsi fia nagyjából 5 évente ránézett a garázsajtó mögé száműzött autóra, majd magára hagyta.
Telt-múlt az idő, a Lada csak porosodott, egészen addig, míg a történetet beküldő Turi Csaba úgy nem döntött, vásárol egy 2101-es vagy egy 1200-as Ladát. Az ajkai, jelenleg 34 esztendős fiatalember mindig is szerette a Ladákat, ami részben annak köszönhető, hogy édesapja is birtokolt egyet, így mindig is közel álltak a szívéhez ezek a járgányok. Csaba körbeérdeklődött, s végül a porréteggel vastagon ellepett Ladát 2-3 nappal azt követően egyösszegben megvásárolta, miután megpillantotta azt a garázsban. Tréleren szállította haza, s innen kezdődnek csak az izgalmak! Megforgatták a motort, s az olajcsere után következett az indítás.
Eleinte köhögve járt, ám Csaba barátjával, Péterrel igyekezett kipofozni. 9 hónapot dolgoztak a Lada restaurálásán, akár esett, akár fújt, -5 foktól 40 fokig bezárólag, az időjárás nem jelentett akadályt. Jellemzően munka után dolgoztak a Ladán. Csaba a motort, a futóművet, a fékeket is ráncba szedte, s még sok más apróságot is. A munkálatok során kizárólag eredeti orosz alkatrészekkel dolgoztak mind a futómű, mind a kipufogórendszer tekintetében, hogy minél inkább az új érzést lehessen rekonstruálni.
A jelek szerint úgy tűnik, megérte a befektetett munka és a pénz, hiszen a múlt héten sikeresen teljesítette a gépjármű a műszaki vizsgát.
Bár Csaba beismerően elmondta, nem tekintette ezeket klasszikus értelemben vett jó autóknak, mégis nosztalgikus érzés tölti el, ha rápillant szerethető Ladájára, hisz a múltunk részét képezik, amit nem lehet, és nem is érdemes megtagadni.
S hogy mit üzen Csaba azoknak, akik belevágnának egy hasonló projektbe? A felkészültség mellett nem árt, ha tisztában van az ember a saját képességeivel, határaival, hiszen sok álmatlan éjszakája lehet annak, aki hasonlóra vállalkozik. Fontos az adott típus precíz ismerete, no és persze az sem árt, ha sikerül beszerezni a megfelelő alkatrészeket, melyekért köszönetet mondott az Avtolada Autóalkatrész Nagykereskedésnek és Becsei Józsefnek.
Vajon milyen érzés, amikor megcsodálják, fényképezik a Ladát? Ezt csak az tudhatja, aki a magáénak tudhat egyet!
