Redneck, városlakó, külföldi nem számít a Babodi Off Road Fesztiválon együtt érzik jól magukat a benzinvérűek
Somogybabod a hely ahol 33 éve újra és újra összegyűlik az évtizedek óta tekintélyes méretű benzinvérű megszállottak tömege. Itt teljesen mindegy, hogy honnan jöttél, vidékről vagy Budapestről, keletről vagy nyugatról, mindegy milyen nyelvet beszélsz egy hétig babodi vagy. A külsőd sárral, a belsőd sörrel kényezteted, és minden akadályra találsz megoldást. De Babod még ennél is több, mert ez a kőkemény férfi játszótér valamiért egy igazi családi program is tud lenni. Az, hogy a fiúk rajonganak apjuk hobbijáért érthető, de itt az sem ritka, hogy anya rúgja le a gázpedált. 2019. június 6. és június 9. között rendezték meg hazánk egyik legnagyobb múlttal rendelkező autós fesztiválját, az idén 33. Babodi Off Road Fesztivált.
A terepen történő munkavégzés céljára használt célszerszámokat már tömeggyártott automobilok előtt is használtak, de személyautók vegyeskörnyezetben történő felhasználása is hamar megoldandó problémákat eredményezett. A terepjárók múltja közel egykorú magával az autók használatával, bár mai fejjel az autózás őskora önmagában is egyfajta terepezésnek számított, leaszfaltozott utak híján. A történelemben első hivatalosan jegyzett, terepjárás célú autómódosítást Adolphe Kégresse munkájához kötik, aki II. Miklós orosz cár számára készített könnyű szerkezetű lánctalpas kiegészítést a szolgálati Packadra az 1900-as évek elején.
A somogybabodi Off Road Fesztivál története a 80-as évekre nyúlik vissza, amikor is a Volántourist közreműködésével nyugatnémet szervezőkkel megrendezték az első Somogybabodi Off Road Fesztivált a helyi KISZ-szervezet amatőr krosszpályáján. Ekkoriban olyannyira nem a hazai közönségnek szólt a rendezvény, hogy a résztvevők valutáért vásárolhatták a sört és a virslit a kitelepült árusoktól. A rendszerváltás előtt még csak állami gazdaságok Nivái, termelői szövetkezetek UAZ-ai és GAZ tehergépjárművei törték meg a nyugati terepjárók sorát. A fesztivál magyar résztvevőinek száma 1996-ban ugrott óriásit. Amíg előző évben csak 37 magyar autó indult, ekkor már 410-en vettek részt a programokban. Ezidőtájt vette át Papp László a rendezvény jelenlegi tulajdonosa a szervezést a németektől.
Azon felül, hogy a rendezvény alapvetően lehetőséget ad a terepjáró szerelmeseknek ellenőrzött keretek között szétautózni magukat, következetesen felépített programsorozatot kínál a gumicsizmás nézőknek is. A különböző dagonyázási lehetőségeken túl a Babod Pro kiállítói standján különféle alkatrészek és beépítési megoldásokat láthattuk a Patrol Doktor, Hajdú Offroad, Murczin Offroad, Offroadbolt.hu prezentációjában. Ugyanitt képviseltették magukat a gyáriak is, a Toyota Koto Autóháztól és a Ford Solymártól, hoztak pár lazább talajon való mozgásra szánt vasat. Fordék elvitték a showt egy igen morcos arcú F150 Raptorral és sikeresen bepaníroztak néhány kétkedőt is, miután a híres katlant keresztirányba sikeresen abszolválta a szörnyeteg. Ezúton is respect, nem csak a hangja nagy a verdának, szemben ugyanennek a típusnak az aszfaltszaggató Shelby F150 típusával, ami nagyon szépen parkolta a 750 tagú ménes a gyepen.
A kiállítóktól távol, túl a katlanon is, valahol erdei utak végén van egy hely, amit úgy hívnak: a nagy dagonya. Ennek megközelítése több úton is lehetséges, a szaharai hőségben homok viharokkal megspékelt „főút”, vagy a szűk erdei ösvények. Bár az erdei árnyékos séta a gyalogos látogatók számára kényeztető élménynek tűnik, tapasztalataim szerint nem az, mert meredek és rohadt hosszú. Szerencsére Babod népe összetartó és felkarolja a megfáradt vándorokat, így szerencsére egy végtelenül kedves Pajeros pár megszánt és felvett. Mostanában nemigazán ültem hátul, vagy akár az utasülésen terepezés közben, amit annyira nem is bánok. A sofőr szépen terelgette a kocka pajeszt a fák közt és elmesélte, hogy már rendszeres résztvevőnek számítanak itt. Egyébként, ha valaki rajongója az öreg Suzuki Samuraioknak, mindenképpen itt a helye. Az itthon is elfogadható áron megvásárolható autó remek terepjárási tulajdonságokkal rendelkezik, kiválóan elvan az ember vele az egyre népszerűbb eseményen.
A szombati nap egyik elképzelhetetlen eseménye a Kraz (?!) elakadása volt a nagy dagonyában. Volt némi műszaki hiba is a dologban és végül a minden is kicsörlőző teherautónak kellett kicuppantania a monstrumot a vizesárokból. Ezért jár a taps, a többnyire bokrok között bujkáló kék platós sofőrjének, aki Buddha nyugalmával fonta a kalácsot a pilóta fülkében miközben precízen manőverezett a bámészkodók, elakadt autók és méteres dágványok között.
A klasszikus gyáriközeli terepjárók mellett olyan épített csodák is képviseltetik magukat a hely viszontagságos megmérettetésein, melyeknek eredete már felismerhetetlen. A felhasználást figyelembe véve kisebb-nagyobb mérnöki csodák azok az autók, amik hiba nélkül képesek teljesíteni a hetet. Volt itt turbós 6 hengeres BMW erőforrás iszappakolással csővázas szerkezetben, üvöltő V8-as, agyon húzott TDI amit csak el lehet képzelni.
A sűrű porfelhőn áthatoló naplemente aranyló sugarai kellemesen melengették a műsorvezető terasz alatti homokfalat, ahol kegyetlen darálással tépték fel magukat a kocka vitarát sejtető csővázas szörnyetegek. Mielőtt a katlan esti rajzása kezdetét vette, egy öreg, hosszú kocka pajero billent komótosan egyik oldalára mellettem, majd hempergett hirtelen még egyet a közeli homokfalig. Szerencsére mindenki sértetlenül megúszta, a villámgyorsan helyszínre érkező mentőcsapat pedig gyorsan segített leszervezni az autó helyrebillentését.
A nap egyik legaktívabb időszaka a kora esti pörgés volt a katlan és a falmászó területek közt. A szürkületben kirajzó terepjárók, quadok, teherautók és mindenféle épített szörnyetegek motorzúgásában egy külső szemlélő a Mad Max legkeményebb jelenetébe csöppenve érezné magát. Igaz itt őrült punkok helyett, boldog fiatalok, anyukák, apukák és gyerekek mennek fel alá.
Mindent összevetve a Babod Off Road Fesztivál idén, a 33. alkalommal is rengeteg élménnyel gazdagította az évről évre gyarapodó közönséget, jövőre is itt a helyünk!
