Régóta érdekel a terepjárós műfaj, de utoljára olyan 8-10 évesen kerültem a közelébe, amikor apám egyik ismerőse elvitt minket hegyet mászni egy 255B típusú Kraz-al. Amikor rám került a Suzuki Jimny tesztautó, már dörzsöltem a tenyerem, hogy minden helyi hegyet jól megmászok és a város padkái sem terrorizálhatnak tovább. Így is lett. Az adott terepig eljutni nyögvenyelős volt, viszont amint feljutottam a hegyre, olyan örömöt szerzett nekem a Jimny, amilyet rég nem éltem át autóban.
A négyüléses Jimny sajnos eltűnik Európából, mert a típus nem tudja teljesíteni a környezetvédelmi fingreszelést. Ez az oka, amiért jelenleg csak ezt a teherszállító kivitelt lehet kapni, ez más környezetvédelmi besorolásba esik, így ideig-óráig maradhat. Borzasztó álszentnek gondolom az európai rendszert ebből a szempontból, mert például az Audi belógat egy-két elektromos autót, és máris jöhetnek az 500-600 lóerős pénisznövelő SUV-k, amik minden gázfröccsel fél fokot emelnek a bolygó hőmérsékletén. Ezzel szemben a Suzukinak véletlen pont van egy benzines kis terepjárója legrosszabb esetben 8-9 literes fogyasztással, az már nem fér bele. Ha lenne mellette villanymotor, akár 15 litert is fogyaszthatna, de így sajnos egy üde kis színfolt tűnik majd el a kínálatból.
Meglepően messzire mehetnék vissza a múltba, ha a Suzuki terepjáróinak történelmét kutatnám, de azt hiszem az európai embernek elég, ha a Samuraitól kezdem. Sőt, még tovább megyek, az első már közismerten Jimny néven futó Suzuki terepjáró 1998-ban startolt. Egyszerű és buta, ellenben golyóálló és terepen remekül helytálló technikára építették a kedves karosszériát, így sokan nem is a terepjáró képessége miatt vették meg.
A típus egészen 2018-ig húzta, amikor is a Suzuki bemutatta a következő generációt. A dizájn mindenkit hátradobott, de szpojlerezek, nem a komolyan vehetősége miatt. Ez egy apró G-osztály paródia, viszont a technika miatt olyan terepképességekkel, amik lekörözik a ma már divatterepjáróvá érett Mercedest.
Kockacukor
Szóval nagyon hasonlít a G-Mercire, de szerintem van saját karaktere. Eleve maga az autó pici, a bamba kereklámpáival pedig egy aranyos kocka közelít, nem valami, ami meg akar ölni. Jó terepjáró módjára elöl-hátul hangsúlyosak a kaptatók, a műanyag sárvédőszélesítések és elengedhetetlen a csomagtérajtóra biggyesztett pótkerék. Senki sem fogja összekeverni holmi SUV-val, ez tényleg terepre született.
Az új Suzuki Jimny a Mercedes G-osztályos megjelenése miatt ma már több műhely is épít át Jimnyket Mercedes stílusban. Viszont van egy-két elvetemült, aki megfordítja a dolgot, és épült már Jimny megjelenésű G-osztály is.
Értem én, hogy terepjáró, de ennyire?
A beltér rettenetesen olcsó és puritán. Az anyagok kellemetlenül kemények és a kis hely miatt sokszor könnyen beütjük valaminket. Én rendszeresen kocogtattam a térdemmel a klímaszabályzó paneljét, maradt is utána egy lilás folt.
Itt folyamatosan küzdöttem a rádióval, valami állandóan megszakította a zenémet és pittyegett, de kábelen keresztül sem szívesen kommunikált telefonommal. A többi kezelőfelületre azért nincs semmi panaszom, mert annyira egyszerűek, hogy azt szinte lehetetlen nem megugrani. Tudjuk nyomni a gombot és tekerni a tekerőket: taps, taps, taps.
Az egészet szépíti az, hogy cserébe piszok jól összerakták. Az autót két napig masszív terepen hajtva sem zörgött vagy recsegett semmi. Az egyetlen kiábrándító dolgot a kamu imbuszcsavarok jelentették a műszerfalban, amiket akár ujjal is ki tudtam tekergetni.
Ergonómiáról nehéz beszélni. Nagyon kevés a funkció, de az mind remekül elérhető helyen van és logikusan működik. Az ülések olcsók és kényelmetlenek, illetve 180 centi felett nagyon nem ajánlom a típust. Több ember is beleült, de a csomagtér rácsa miatt nem megy annyira hátra az ülés, hogy a kormány ne akadjon egy 190 centis ember térdébe.
A rács mögött egészen szabályos kocka rakterünk van elég magas padlóval az autó kialakítása miatt. Ha például vadászni megyünk a Jimnyvel, nem lesz egyszerű fellendíteni azt a vaddisznót a 863 literes csomagtartóba, emellett rögzítési pontokból is elég keveset nyújt.
Igazi nyers ősállat
A technikától senki sem fog hátast dobni, egy kissé elavult rendszeren ül az egész autó. Létraváz, merevhíd, középen egy osztómű felezővel. Ez pontosan ugyanaz a technika, mint az előző generációban, csupán a motor lett valamivel frissebb – illetve a létraváz kapott két extra merevítést. 1,5 literes, négyhengeres szívómotort kapunk 100 lóerővel 130 Nm nyomatékkal. Azért olvasva sem olyan eget rengető számok ezek, nem hogy az autót használva, de meglepően jól lehet vele tartani a városi forgalom tempóját.
Az ötfokozatú kézi váltó nagy úton jár, de megvannak a fokozatokat és állítólag érdemes is vele küzdeni. Sok helyről azt hallottam vissza, hogy a négysebességes automata agyoncsapja az amúgy sem erős motort – mára kizárólag manuális váltóval elérhető. A felezővel szinte mindenen felmászik kisebb erőbefektetése nélkül, de a Jimny hajtása ügyes, és sokáig elég volt a szimpla hátsókerék-meghajtás.
Meglepően sok vasat forgat át a motor, főleg összkerékben küzd az elemekkel, de egy rossz szavam sem lehet rá, mert ahol kevés volt az erő, ott a felező mindent megoldott. Két nap masszív gyapálás után a hegyen és a sárban a számítógép szerint 9,1 literes átlagfogyasztást értem el. A pillanatnyit figyelve és utólag matekozva országúton simán elérhetőnek tűnik a 7 liter körüli átlagfogyasztás 100 kilométeren.
Ez nem vezetés, ez gépkezelés
A vezethetőségnél lesz a legszembetűnőbb az, hogy miért tartom a Jimnyt egy rossz autónak. Persze már a technika is elég ósdi, de a globoidos kormányművel párosított merevhidas rendszer borzasztó országúton. Nem tud egyenesen menni, folyamatosan korrigálni kell. Eleve a kormány kopptól koppig négyet fordul, ami terepen jól jön, városban kevésbé. Az úthibákat nem veszi túl szépen, ugye a merevhíd esetén, ha egy kerék kap egy pofont, azt a párja is megérzi, ellentétben a független kerékfelfüggesztéssel. A rugózás nagyon puha, amikor beültem az autóba, még egy percig csak billegett, kanyarban pedig érzésre leért a kilincs.
Na de mindezeket megbocsátja az ember, amikor eljut vele terepre és úgy őszintén kihasználja az autó képességeit. Itt azonnal értelmet nyernek a merevhidak, a billegés és a kormánymű. Remekül mászik bárhol és bár a magas építés miatt eleinte instabilnak érezzük, a súlypont alacsonyan van, így nem annyira borulékony, mint várnánk. Elképesztő élmény a Jimnyvel terepezni és nem sok más autó nyújtja ugyanezt, ennyi pénzért.
Ha túllendülünk azon, hogy közúton mennyire ügyetlen, akkor egy nagyon gépies vezetési élményt kapunk. A váltót be kell tenni rendesen fokozatba, a hajtásmódválasztót rendesen izomból kell odébb pakolni. A hajtáslánc gyorsításnál – terhelésen – nyíg, halljuk, ahogy forognak a fogaskerekek és halad az autó. Ezt az érzést én személy szerint imádom, ez egy ilyen igazi nyers gépkezelés, ami nagyon jól áll a Jimnynek. Viszont az is tény, hogy ez nem mindenkinek jön be, és hosszabb távon fárasztó is tud lenni.
Ár és összegezve
Csak azt kell végiggondolnunk, hogy szükségünk van-e egy ilyen autóra, mint a Jimny. Ez egy igazi terepjáró, annak minden vele járójával, tehát városban nem kimondottan jó, városon kívül egyenesen rossz használni. Persze terepen óriási buli, de milyen gyakran jut ki az ember ilyen terepre? Ha valakinek ez a hobbija, és megteheti, hogy tartson egy második autót, akkor remek. Ha véletlen munkaeszközként használnánk és a raktérben, terepképességekben megtaláljuk a számításainkat, szintén remek. Ha csak megvennénk, mert olyan kis jópofa és biztos nem olyan rossz városban, akkor lebeszélném az illetőt. Nem oda való.
Jelenleg hétmillió forintról indul ez az egy fajta elérhető Jimny, és erre még legfeljebb pár százezer forintot tudunk ráemelni a fényezés variálásával. Bár nem ennyire funky és talán nem is jut át annyira kemény terepen, de egy összkerekes Dacia Duster legmagasabb induló felszereltsége jelenleg szűk 6,4 millió forint, de a fapad már 5,5-től indul. Bár kicsivel jobbak a Jimny terepképességei, azzal ugyanúgy feljutunk a hétévégi házhoz vagy a szőlészetbe, cserébe közúton is használható marad.
Suzuki Jimny LCV 1.5 (2021)
- Lökettérfogat: 1462 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 100 LE
- Max. forgatónyomaték: 130 Nm
- Hossz./szél./mag.: 3645/1645/1720 mm
- Tengelytáv: 2250 mm
- Saját tömeg: 1090 kg
- Gyári vegyes fogyasztás: 7,7 l/ 100 km
- Tesztfogyasztás: 9 l/100 km
- CO2 kibocsátás: 173-174 g/km
- Végsebesség: 145 km/h
- 0-100: 14 s
