2018. november 20. | 11:03

A Tipo feltámadása után hasonlóan sikeres lehet, mint a húsz évvel ezelőtti őse. A Fiat ezzel végre megint kínál a kisebb családok számára is élhető személyautót

Az élet érdekes egybeesése, hogy éppen akkor kaptam meg tesztre a Fiat Tipót, amikor egy kedves barátom is vásárolt magának egyet. Igaz, nálam az ötajtós, turbós benzines volt, míg ő a szívó kombi alapkivitelt választotta. Mindenesetre tudtam neki segíteni a végső döntésben, hogy vajon érdemes-e megvennie családi mindenesnek. Nem kellett sok érvet felhoznom, hogy végül bemenjen a kereskedésbe megvenni az autót, erről a magasan felszerelt kivitelről viszont villámgyorsan lebeszéltem. De erről majd később…

Fiat Tipo

Érdemes megnézni, honnan csöppent ide ez a népautónak szánt modell. A Fiat az utóbbi időben nem kínált ehhez hasonló típust, az 500-asok és Pandák nem éppen ezt a közönséget célozzák, ráadásul stílusautó révén az ár/érték arányuk sem ehhez fogható. Az „ős Tipo” gyártása 1988-ban indult, a Ritmo utódjaként vezették be az Uno formatervével egyező, ám nagyobbra méretezett ferdehátút. A modell 1989-ben még az Év Autója díjat is elnyerte, motorválasztéka az 1,1-estől a 2,0 literesig igencsak széles volt. Utódja a Bravo/Brava kettős lett, melyek már inkább a gömbölyded formákat képviselték.

Fiat Tipo – külsőre szépen egyben van

Az új Tipo 2016-ban kelt életre, méghozzá modernebb felfogásban megtervezve, három karosszéria kivitellel. Először a legolcsóbb, szedán variánst mutatták be, mely szerintem a három változat közül a legesetlenebbül néz ki, bár ez a legtöbb alsókategóriás négyajtósra elmondható. A ferdehátú és a kombi valamivel harmonikusabban néz ki, ám profilból mindegyik elég egyhangú. A riválisaihoz képest nincsenek izgalmas élek az oldalán, viszont az is lehet, hogy akkor meg már nehezen emészthető lenne az összhatás. Messziről egyébként szépen eladja magát, már-már németes minőséget sejtet. Közelebbről megnézve viszont szembesülünk az autó valódi, olcsóbb mivoltával, ilyen elemek például a mozgó műanyagok és a helyenként pontatlan illesztések.

Fiat Tipo

Ez a ferdehátú verzió egy elég kompakt darab, sok más modellből vettek át elemeket, és amolyan puzzle jelleggel viszonylag szépen össze is hozták azokat. Az első lámpák például a hármas BMW-re hajaznak, hátulról meg egy Hyundaira hasonlít. A tetővonala szépen ível, hátul eléggé lejt is, a hátsó ablaknál pedig egy fényes fekete elemmel igyekeztek slankítani a C-oszlopot. Ami viszont furcsa, hogy nem néz ki alatta nagynak a 18 colos felni, szinte azt lehet mondani, hogy a 16-os alap kerék kicsi alá. Szintén érdekesen mutat a sárgás ködfényszóró a fehér fényű LED-lámpák alatt, ezt a dolgot sem tudtam hova tenni.

Fiat Tipo

Fiat Tipo – hely az van benne bőven

A Tipo egyik ütőkártyája a riválisaihoz képest nagyméretű beltere. Négy személynek tökéletesen elég a helykínálat, de a hátsó sorban akár hárman is elférnek adott esetben. A lábtér hátul a kategória átlagához viszonyítva nagy, még egy 190 centis sofőr mögött is van elegendő lábtér. A hátul ülők kicsit bunkerben érezhetik magukat, az íves tetővonal ugyan nem túlságosan alacsony, viszont az apró hátsó szélvédő és a magasra húzott övvonal egy kis bezártság érzetet generál. Az első ülések formázottsága és oldaltartása nem rossz, bár az ülőlapok lehetnének kicsivel hosszabbak. A csomagtér a maga 440 literével kimondottan jó érték, így pakolhatóság szempontjából veri a kategória jelentős részét.

Fiat Tipo

A műszerfal kialakítása nincs túlgondolva, az viszont kicsit zavaró, hogy mindenhol fekete felületek vannak. A műszerfal teteje puhább anyagú, lejjebb haladva és az ajtókon viszont már kopogós műanyagok akadtak a kezembe. A modell olcsóságára utal az is, hogy a 6000 kilométert futott tesztautóban az ajtóbehúzó-mélyedések műanyag betétei már lötyögtek. Ezekkel mind nem is lenne baj, de ennek a kivitelnek a 6 millió körüli ára már korántsem mondható kevésnek.

Fiat Tipo

A tabletszerű központi kijelzőt továbbra sem tudom megemészteni, nem csak ebben a modellben nem tetszik, de még a Mercedesekben sem. Az viszont plusz pontot ér, hogy matt felületet kapott a monitor, így nem látszanak meg annyira az ujjlenyomatok rajta. Miután felállt a rendszer, már viszonylag gyorsan működik, a Bluetooth-os Uconnect rendszer is teszi a dolgát. A TomTom navi viszont nincs mindig a helyzet magaslatán, folyton olyan messziről mutatja az utat, mintha egy utasszállítóról néznék le rá. Az is fura volt kicsit, hogy a kormányon a „sima” és az adaptív tempomatnak két külön gombja van, ennek nem láttam sok értelmét.

Fiat Tipo

Fiat Tipo – hat sebesség, de mégsem elég

Az 1,4 literes T-Jet motor hangolása kellemes autózáshoz ideális, a 120 lóerős teljesítmény és a 215 Nm nyomaték megfelelőnek mondható. Alul kicsit vérszegény, 2000-ig nem sok minden történik, 3000 felett viszont szépen megindul, amikor már a turbó is dolgozik. A váltó viszont kifejezetten sportos vezetésre sarkall abban az értelemben, hogy rövidek az áttételek. Már kéri az ötödiket 50 környékén, a hatodikat pedig szerencsésebb lett volna hosszabbra hagyni, így autópályán is alacsonyabb lenne a fogyasztás. A gyári adatok szerint 8 liter alatt beéri a turbós négyhengeres, a valóságban ez inkább 8,5 liter környékén van normál használattal, rendesen kiautózva viszont kilencet is megeszik.

Fiat Tipo

Fiat Tipo – nem botlik nagyokat

A vezethetőséggel nekem nem volt problémám, a futómű viszonylag feszes, ennek ellenére még a nagy kerekekkel sem üt fájdalmasan vissza minden kátyún áthajtva. Éppen ezért valószínű, hogy az alapáras 16 colos felnikkel és a ballonosabb gumikkal még kellemesebb a rugózása. A kormány nem sok visszajelzéssel szolgál, City-módban akár egy ujjal is tekerhető, ez a városi használatban jelenthet előnyt. Egyébként szépen terelgethető, a nagyobb útbordákon viszont nem lép át túlzottan elegánsan. A kormány viszont jó fogású, az átlagosnál nagyobb méretű váltógombot pedig meg lehet szokni.

Fiat Tipo

Fiat Tipo ár és összegzés

A ferdehátú kivitel belépőszintje 4,1 millió forint, mely az egyes kereskedésekben akciós áron sokszor ennél olcsóbban is elvihető. Ez a magasabb felszereltségű, S-Design csomagos tesztautó 6,1 millióba kerül, ami az apró hibái és olcsó megoldásai miatt már kicsit soknak számít a riválisaihoz képest. A Tipo kérhető még az 1,4 literes, 95 lovas benzinessel, továbbá az 1,3-as, 95 lóerős dízellel és az 1,6 literes, 120 lovas Multijettel is.

Fiat Tipo

Összességében ez egy jó családi autó, amennyiben nem vársz el tőle német prémiumminőséget. Helykínálata a kategória élvonalába emeli, a magasan felszerelt daraboknál viszont már zavaró lehet a helyenként megfigyelhető spórolás. Éppen ezért inkább a közepes szintű modelleket javaslom, mert akkor nem érhet senkit meglepetés, és ilyenkor a vételár is sokkal barátságosabb.

Fiat Tipo S-Design 1.4 T-Jet – Hatchback 2018

  • Lökettérfogat: 1368 cm3
  • Hengerek/szelepek: 4/16
  • Max. teljesítmény: 120 LE (90 kW) 5000/perc
  • Max. fortgatónyomaték: 215 Nm 2500/perc
  • Hossz./szél./mag.: 4368/1792/1495 mm
  • Tengelytáv: 2638 mm
  • Saját tömeg: 1350 kg
  • Városi fogyasztás: 7,7 l
  • Országúti fogyasztás: 5 l
  • Vegyes fogyasztás: 6 l
  • Tesztfogyasztás: 8,5 l
  • CO2 kibocsátás: 139 g/km
  • Végsebesség: 200 km/h
  • 0-100: 9,6 s