Az 1950-es évek középére a Lincoln eladásai jócskán megcsappantak. Azon túl, hogy saját modelljeit sem vették, még az akkor külön márkaként létező, ám a Lincoln-Mercury fennhatósága alá tartozó Continental eladásain is hatalmasat bukott. Hogy elkerülje a csődöt, 1956-ban bemutatta a Capri mintájára épített 1. generációs Premiere-t.
Az 1. generációs Premiere valójában a 2. generációs Capri jól felszerelt változata volt
1956 fontos év volt a Lincoln számára. Ebben az évben mutatta be a Capri 2. generációját, illetve a Premiere első generációját. A két autó lényegében teljesen azonos: formatervük, motorválasztékuk és termetük szinte teljes mértékben megegyezik. A különbségek annyiban merültek ki, hogy a Premiere valójában a Capri egy jobban felszerelt változata volt.
Ahelyett, hogy a vállalat egy új autót tervezett volna, ugyanazt a modellt ugyanabban az évben 2 néven is piacra dobta. Ennek persze az egyik oka az, hogy a Ford luxusmárkája közel állt a csődhöz, illetve az is, hogy a XX. század derekán szinte minden amerikai autógyártó pofátlanul „klónozta” saját kínálatát. Ha olvastad az 1940-es Buick Superről szóló cikkem, pontosan tudod, mire gondolok!
1956-ra már a Lincoln is belevágott a „Forward Look” fejlesztésébe
Ahogy a képen láthatod, ’56-ra már a Lincoln is elkezdte utánozni a korszak Chryslereinek formatervét. A „Forwad Look” a nagyszerű Virgil Exner nevéhez köthető, akit az ’50-es évek elején a Chrysler felkért az összes márkájának formatervi frissítésére.
Az új koncepció magába foglalta a nyújtott, lapos testet és a kezdetleges uszonyokat. A közönség olyan jól fogadta az új tervezői irányzatot, hogy az évtized végére már minden amerikai autógyártó másolta.
Tengelytávja 3 200 mm, teljes hossza 5 664 mm, szélessége 2 029 mm volt
A Premiere-t 2 ajtós kupé és kabrió kivitelben gyártották. A 4 ajtós szedán is szerepelt a palettán, melyen a kor szellemének megfelelően nem volt B-oszlop. A Bill Schmidt tervezte autó ma hatalmasnak tűnhet, viszont saját évtizedében teljesen átlagos méretű luxusautónak minősült.
Tengelytávja elérte a 3,2 méteres hosszt, amire egy majdnem 5,7 méteres kocsiszekrényt illesztettek. A 2 méteres szélesség lehetővé tette az üléspadonkénti 3 személy szállítását. Az ’50-es években a Ford Lincoln divíziója közösen tevékenykedett a Mercury-val, így talán nem is meglepő, hogy a Premiere sokban hasonlít a Mercury Montclairre. Na de hogyan is fest közelről ez a majdnem 6 méteres behemót? Derítsd ki a videóból!
Az ’50-es években egyedinek számított a műszerek téglalap alakú formája
A 6 személyes luxusautó beltere a legfinnyásabb üzletembereket is lenyűgözte. Már magának a műszerfalnak számos olyan jellemzője volt, ami csak a Premiere-re és a Caprira volt jellemző. Míg a legtöbb autó óracsoportja hatalmas, kör alakú műszereket kapott, hogy egy repülő / űrhajó vezérlőegységeinek megjelenését imitálják, addig a 2 Lincoln műszerei aránylag kicsi, téglalapalakú visszajelzőket kaptak.
Ami még nekem szimpatikus, hogy a vezérlő egységeket a sofőr köré építették, szó szerint csak ki kellett nyújtani a kezedet. Összehasonlítási alapként nézd meg az ’57-es Imperial Crownt. Az rendben van, hogy a rádiót középre szerelték, de gondolj bele, mekkorát kellett nyújtózkodni, hogy elérd?
Bőrborítás és letisztult arany felirat a műszerfalon: a prémium kategória egyértelmű jele
Ami viszont az Imperial mellett szól, hogy több figyelmet fordítottak a vezető biztonságára. Az ’50-es években még nem volt sem légzsák, sem csukló kormánymű, így a Chrysler luxusmárkája a kormányt párnázta ki, hogy baleset esetén a kormányrúd ne nyársalja fel a sofőrt. A Premiere-n ehhez hasonló technológia nem volt, az egyedüli védelmet a kormány befelé ívelő küllői jelentették. Baleset esetén az anyós oldali utas sem járt sokkal jobban, mondjuk ő legalább bőrborítású tömény fémbe üthette a fejét.
A fűtéskapcsolókat a kormány mögé rejtették
Ahogy a fenti képen is láthatod, a Premiere egy elég jól felszerelt autó volt. A más autókon hatalmas helyet foglaló kapcsolókat apró karokkal helyettesítették. Kiemelném a vízszintes sebességmérőt, ami az ’50-es évek USA-jában egy egyedi design-elem volt. A Premiere alapmodellje 4 féle képpen állítható bőrüléseket, elektromos ablakokat, analóg órát és rádiót kapott.
A szedánok és kupék rendelhetőek voltak légkondival, ami a hátsó utasok esetében a kalaptartóról küldte a levegőt. Az induló modell ára 4 601 dollár volt, ami a mai árfolyam szerint 42 400 dollárnak, vagyis kb. 11,9 millió forintnak felelne meg. A kabriók még ennél is drágábban, 4 747 dolláros áron mentek.
A Premiere egy V8-as, 275 lóerős „Y” blokkot kapott
Motor terén nem volt nagy választék. Az egyetlen lehetőség egy 6 029 köbcentis, 205 kW-os OHV erőforrás volt, ami 544 Nm-nyi nyomatékon dolgozott. Legnagyobb sebessége 185 km/h volt, állóhelyből 10,4 másodperc alatt gyorsult 100-ra. A váltásért egy 3 sebességes automata kormányváltó felelt.
22,3 literes fogyasztása ma elképzelhetetlenül sok lenne, viszont a XX. század közepén ez egy teljesen átlagos mennyiség volt luxusautók terén. Azt azért figyelembe kell venni, hogy akkoriban alig volt drágább autózni, mint sétálni! Na de nézzük, hogyan is repeszt!:
A kipufogót a lökhárítóba, a tanksapkát a rendszám mögé rejtették
Az ’50-es évek Amerikájában a gyártók 2 főbb dologra figyeltek. Az egyik a hatalmas lökettérfogatú és erős motor, a másik a csili-vili megjelenés volt. Én speciel nagyon is meglepődtem, mikor megtudtam, hogy a Premiere-t leginkább türkiz és levendula színben rendelték.
A dizájnos megjelenés magába foglalta a funkcionális elemek elrejtését. Ennek az autónak az esetében például a kipufogót a hátsó lámpák alatti lökhárító nyúlványon vezették ki, a tanksapkát pedig a rendszámtábla mögé szerelték. A csomagtartóra szerelt lovag-motívumot csak az 1956-1957-es modellévben használták. A sisak felemelésével lehetett hozzáférni a csomagtér kulcslyukához.
A ráncfelvarrás már a következő évre megérkezett. A képen: 1957 Lincoln Premiere
Az ’56-os Premiere nem igazán váltotta ki a hozzá fűzött reményeket. Egy éves gyártása alatt belőle és a Capriból 2 447 példány hagyta el a gyártósort, mégis hozzásegítették a céget az anyagi fellendüléshez. Ebben az évben a Lincoln több mint 50 000 autót adott el, ami az 1955-ös kb. 27 ezerhez képest igen szép eredmény! 1957-ben mind a 2 modell megújult, az új formatervet mégsem új generációs modellként, ehelyett ráncfelvarrott 1. gen-es variánsként árusították.
Egy 1. generációs Premiere ára több 10 ezer dollár is lehet
Mivel relatív kevés készült a Premiere-ből, nem is csoda, ha egy fennmaradt példány ára eléri a több 10 ezer dollárt. Az RM Sotheby’s 2016-os hershey-i árverésén kalapács alá került levendula színű szedán 23 100 dollárért, vagyis nagyjából 6,5 millió forintnak megfelelő összegért cserélt gazdát. A képeken bemutatott kabrió ára ennél jóval magasabb volt. Új gazdája 2018 márciusában 86 200 dollártól, kb. 24,9 millió forinttól vált meg az új szerzeményért.
Mit gondolsz, Neked kellene az USA történetének e darabja?
Mit gondolsz, ha 1956-ban dollár milliomos lettél volna, befizettél volna egy új Premiere-re, vagy inkább a korszak Cadillac-kjei, Imperialjai vagy Packardjai közül válogattál volna? További képekért és információért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!
