1957-ben az Imperial bemutatta egyik legikonikusabb zászlóshajóját, a Virgil Exner tervezte Crownt. Az autó nem csak méreteivel, de teljesítményével és felszereltségével is túlszárnyalta a kor legelitebb luxusautóit.
Az 1950-es évekre a Chrysler palettája finoman szólva is elöregedett. A korszakban a márkáról szinte csak azt lehetett hallani, hogy autóit nem is formatervezők, hanem gépészek tervezik, utalva a modellek megbízhatóságára és jó minőségére, ám egyáltalán nem korszerű megjelenésükre. A Chrysler felismerte a problémát és felkérte a korszak egyik sztár formatervezőjét, hogy a konszern összes márkájának modelljeit tervezze újra.
Alig 2 év alatt Virgil Exner előállt a „Forward Look” koncepciójával, ami magába foglalta az autók egyedi krómdíszítését, a lámpák teljesen frontális elhelyezését és karcsú megjelenést, ami termetes uszonyokban bontakozott ki. További újítás volt például a széles, hosszú, de alacsony megjelenés, mellyel teljesen szembe ment elődjével: szerinte egy autó belmagassága elég nagy kell, hogy legyen ahhoz, egy az utasok az autóban is viselhessenek kalapot. Exner legismertebb alkotása az 1955-ös Chrysler C-300, ami Imperial emblémával is megjelent. A következő modell már egy teljesen új koncepció volt, ez pedig az 1957-es Imperial Crown.
A Chrysler már 1926 óta használta az Imperial, magyarul „Birodalmi” típusjelölést, melyet a kínálat legexkluzívabb modelljei kaptak meg. A cég be akart törni az USA legfelsőbb kategóriás piacára, így 1955-től az Imperialt, mint önálló márkát képviseltette. A kifejezést a Cadillac már korábban is használta, mint a legjobban felszerelt modellek ismertetőjegye, ám az új márka megjelenésekor a típusjelölést ejtette.
Ennek ellenére a luxus-Chrysler mégsem tudta legyűrni a GM márkáját, alig 30 éves fennállása alatt végig a Lincolnnal versengett a Cadillac utáni 2. helyért. Az 1980-as évek elejére az Imperial eladásai megcsappantak, 1983-ban lehúzta a rolót. A Chrysler 1990-ben megpróbálkozott a név felélesztésével, ám ez alkalommal csak mint Chrysler Imperial.
De visszatérek ’57-be, mikor a Crown volt az utak egyik koronázott királya. Nevének jelentése magyarul „korona”, amit korábban a Chrysler a kínálat leghosszabb tagjai esetén használt. A kupék és kabriók majdnem 6 méteres hossza már saját korukban is hatalmasnak számítottak, ám a limuzin kivitelek 521 mm-rel hosszabbak voltak. Termetéhez képest kicsi, 14 colos felniket kapott, amitől első ránézésre még nagyobbnak tűnt az amúgy is hatalmas autó. Felszereltség terén 3 csomag létezett, melyek közül az alapmodell is számos olyan kiegészítőt kapott, amitől az ’50-es évek vásárlóinak leesett az álla.
Az amerikai űrkorszak autóihoz hasonlóan ő is üléspados elrendezést kapott, mely 6 személy szállítását tette lehetővé. Az alapfelszereltség részét alkotta például a szervó, fékrásegítő, a 3 szivargyújtó, a 6 féleképpen állítható „ülések”, elektromos ablakok és a bőr kárpitozás. Emellett extraként rendelhető volt többek között légkondival, kívánság szerint egyedi színkombinációval, és, nem viccelek, autós lemezjátszóval!
Az Imperial tervezői a megjelenés és extrák mellett gondoltak a biztonságra is. Igaz, az autónak biztonsági öve nem volt, de párnázott kormányt kapott. Az elképzelés az volt, hogy ütközés esetén a puha felület felfogja a sofőrt, így a kormányrúd nem nyársalja fel – meg kell említeni, hogy biztonsági kormányrúd akkor még nem létezett. Karosszériája viszont igencsak erősre sikerült, amit az is alátámaszt, hogy a ’60-as évek roncsderbijeiről kitiltották, mondván, hogy aránytalanul nagy előnnyel indul a többi versenyzővel szemben.
Az amerikai autók egyik legikonikusabb jellemzői a kormányváltó és nyomógombos „Push button” váltó voltak. A Crownt ez utóbbival szerelték, melyet a kormány bal oldalára szereltek. A gombok alatti kapcsoló az index szerepét töltötte be. Rendelhető volt 2 sebességes Powerflite és 3 sebességes Torqueflite váltóval is. Természetesen ezek automata váltók voltak, kézi kivitellel nem szerelték.
A tervezők motor terén sem szerénykedtek. 3 féle erőforrásból lehetett választani, melyek közül a 6,4 és 6,8 literest a nagysikerű HEMI-vel, a 7,2 literest pedig Wedgeheaddel szerelték. Az ’57-es Crown volt az utolsó modell, ami a Chrysler előbbi erőforrását kapta. A 6,8 literes kivitelből az Imperialnak sikerült 325 lóerőt és 583 Nm-nyi nyomatékot kisajtolni, ami egy 190 km/h-s csúcssebességet tett lehetővé.
23,7 literes fogyasztása manapság elképzelhetetlenül magasnak tűnhet, de az ’50-es évek Amerikájában ez egy teljesen elfogadott érték volt a luxusautók kategóriájában. 2 270 kg-os önsúlyához képest egész gyorsan, 9,5 másodperc alatt gyorsult 100 km/h-ra. Na de hogyan is zümmög ez a termetes bestia? Derítsd ki a videóból!
A XX. század közepén megszokott formatervi elvárásnak számított, hogy az autóknak uszonyai és űrhajóra vagy rakétára emlékeztető jegyeik legyenek. A kortársakhoz képest az Imperial uszonyai nagyon is visszafogott designt kaptak, melyek közé a csomagtér ajtó tetejére egy pótkerék tárolót terveztek. Ez igazából csak egy esztétikai elem, ami a kor luxusautói egy elhagyhatatlan részlete volt. A pótkerék valójában a csomagtartó mélyén helyezkedett el. Hatalmas kör alakú megjelenése miatt tréfásan csak „wc-ülőkének” becézték. Ha részletesebben is érdekelnek az autó műszaki adatai, nézd meg Jay Leno beszámolóját!
Az utolsó első szériás Crown 1959-ben gurult le a gyártósorról, 1960-ban pedig megjelent a második generációs modell. A 3 éven át szerelt modellből kevesebb, mint 18 ezer készült, kabrióból pedig csupán 675 látott napvilágot. Így nem is meglepő, hogy egy jó állapotú példány ára több 10 ezer dollár is lehet.
Az RM Sotheby’s 2018-as auburni árverésén egy 1958-as modell 36 300 dollárért, vagyis megközelítőleg 10,5 millió forintnak megfelelő összegért kelt el. Szintén a Sotheby’s árverésén 2014-ben egy szintén 1958-as kabrió 125 és 150 ezer dollár, kb. 35,9 és 43,1 millió forint közötti összegért került kalapács alá – az oldal pontos összeget nem közölt.
Mit gondolsz, ha az ’50-es évek Amerikájában olajmágnás lettél volna, Te a Crownra voksoltál volna, vagy a Cadillac és Lincoln közül választottál volna? További részletekért és képekért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!
