Idén 60 éves a Studebaker egyik utolsó zászlóshajója. Több Hawk modell is létezett, melyek közül az ’59-es Silver vitte a legtöbbre.
Az autózás fénykorában számtalan szemet gyönyörködtető autó született az USA-ban. Úttörőjük Henry Ford T-modellje volt, aminek a példáját minden autógyártó követte. A „Bádog Bözsi” utat mutatott az autók nagyobb számban történő gyártásához, ami a luxusmárkák számára is hasznosnak bizonyult. Közéjük tartozik egy mára már kevéssé ismert, mégis nagyszerű gyártó, a Studebaker.
A Studebaker még ha nem is mondható a legrégebbi autógyártónak, elmondható róla, hogy a legrégebben alapított cég, ami autókkal foglalkozott. Az üzem Amerika-szerte híres volt strapabíró és megbízható hintóiról, szekereiről. Ezt az is bizonyítja, hogy az amerikai polgárháború (1861-1865) idején az Észak tőle rendelte flottája nagy részét.
A motorizáció beköszöntével a luxus szegmens kiszolgálására specializálódott, típusai a felső-középkategória igényeit próbálták kielégíteni. Ismertebb modelljei a Dictator, Commander, Champion, Avanti és a Hawk variánsai. Ez utóbbi 1957-ben Silver Hawk néven is megjelent, az indianai vállalat zászlóshajójának választotta.
1956-ban 4 modell jelent meg Hawk néven, ami magyarul annyit tesz: Sólyom. A négy variáns első ránézésre csak nevük előtagjaiban tért el egymástól. Ők voltak a Flight, Power, Sky és Golden Hawk. A különbség többek között a felszereltségtől függött, illetve, hogy kupé vagy keménytetős kabrióval állunk szemben. A rákövetkező évben a Studebaker bemutatta az ötödik sólymot, a Silver Hawkot. Ez utóbbi a Flight, Sky és Power modelleket váltotta fel.
A Silver megjelenés terén puritánabb volt a Goldnál. Kevesebb krómot kapott és kispórolták a kompresszort. Közös volt bennük, hogy két színtónussal voltak rendelhetőek. Az ’50-es évek végi válság a Studebakert is megviselte és dobta a Goldot. 1959-re egyedül a Silver Hawk maradt, s ebben az évben egy kis ráncfelvarrást is kapott. A „Silver Hawk” felirat a csomagtartóról a megújult uszonyokra került, a márkanév feliratát betűnként rakták fel. Az ablakok krómszegélyt kaptak, a parkoló lámpákat áthelyezték és a feljavították beltér alapfelszereltségét. ’59-től már csak az export modellek kaptak kéttónusú festést.
Körbejárnád az Ezüst Sólymot? Akkor nézd meg a videót:
Futurisztikus megjelenése mellett műszakilag is illeszkedett a korszak normáihoz. 4 éves gyártása alatt teljesítménye jócskán növekedett. 1959-ben kérhető volt egy 2,8 literes, 90 lóerős soros 6 hengeres és egy 4,2 literes, 180 vagy 195 lóerős V8-as erőforrással. 1960-tól a 8 henger ereje 210 vagy 225 lóerő formájában teljesedett ki. A ráncfelvarrott modell a Packard automata váltója helyett a Corvette-ekbe is szerelt Borg-Warner váltót kapta. A Studebaker Flightomatic néven mutatott be. Menet közben pedig így szól:
1962-ben a Silver Hawk gyártása leállt, utódjául a Gran Turismo Hawkot választották. Hiába bizonyult sikeres modellnek, nem tudta megmenti a céget a pusztulástól. A South Bend-i üzem 1964-ben végleg bezárt. A roló lehúzása nem jelenti azt, hogy ezek az autók örökre elvesztek. Az amerikai oldtimer-rajongók körében a Studebakerek közismert darabok, egy saját modell beszerzése nem jelent nagy gondot.
A Silver Hawkok ára nagyon is szerteágazó. Az RM Sotheby’s aukcióin többször is feltűntek, egy 1959-es példány 13 750 dollárért, vagyis nagyjából 3,7 millió forintért került kalapács alá. Szintén a Sotheby’s árverésén egy ’57-es 46 200 dollárért, kb. 12,6 millió forintért kelt el. Ha Te is szeretnél befektetni egy különleges retró autóba, a Hemming oldalán találsz pár szépen restaurált modellt, amik aránylag megfizethető áron keresnek új gazdát.
