Az Audi Single Frame hűtőmaszkja összetéveszthetetlen. Megjelenése kulcsszerepet játszott a négykarikás márka ragadozóvá válásában.
Kellemes tempóval autózol, betartod az éppen aktuális sebességkorlátozást, majd amikor a tükörbe nézel egy gigantikus fekete hűtőmaszkot és egy szúrós (jellemzően xenon fényű) szempárt látsz egyre csak közeledni. Ösztönösen rászorítasz a kormányra, mert tudod, hogy az állatias tekintet gyakran állatias vezetési stílussal párosul. Lehet, hogy padlógázzal, bő másfélszeres tempóval előz meg záróvonalon, lehet, hogy beáll mögéd szépen ugyanazt a tempót tartva. Végeredmény szempontjából igazából mindegy is, mert a dizájn elérte célját: tudod, hogy valami megérkezett. Valami fenyegető.
Szokták mondani, hogy egy prémiumautó akkor sikerült igazán jól, ha úgy néz ki, mint aki szét akarja tépni a forgalom többi tagját. A napjainkban gyártott német modellekre ez fokozottan igaz: már egy VW Passat is morcos tekintettel pásztázza az utat, az Audi, a BMW és Mercedes SUV-jairól nem is beszélve. A vásárlók szeretik, ha a kiszemelt modellnek van tekintélye az utakon, pörög a biznisz, így hát nincs mit tenni, ezt kell szeretni. Vitathatatlan, hogy ennek az irányvonalnak a négykarikás márka az egyik legkiemelkedőbb alakja, az ingolstadti tervezők mondhatni korszakot teremtettek a Single Frame hűtőmaszkkal.
Érdekes, hogy sokáig egyáltalán nem volt ilyen agresszív megjelenésük az Audi modelljeinek. Sőt, kifejezetten jámbor teremtések voltak. A C3-as, C4-es 100-as ránézésre a légynek sem ártott volna, a 80-as széria mérete miatt sem tartozott az igazi ragadozók közé. Teljesítményükkel kategóriájuk élvonalához tartoztak, jól összerakott, minőségi járműveknek számítottak, de a BMW és Mercedes még mindig egy szinttel feljebb volt presztízsérték tekintetében.
A ‘80-as évek végére kezdte levetkőzni gyámoltalanságát az Audi, ekkor dobta piacra a 200 Turbo Quattro modellt. A 100-as felspécizett változatába már 220 lóerős, turbós öthengeres motort is kérhettek a vásárlók, ami olyan briliáns párost alkotott a legendás összkerékhajtással, hogy menetteljesítmények terén hozta a konkurencia igencsak magas szintjét. És, hoppá-hoppá! A fényszórók már kaptak egy kis szemöldököt, jelzik, hogy itt már nem barátkozni szeretnénk! Ez a hunyorító tekintet idéző dizájnmegoldás jelentette az első lépcsőt a ragadozóvá válásban az Audinál. Ezután viszont egy hosszú kihagyás következett.
Jött a V8, majd kiforrottabb változata, a gömbölyű D2-es A8, amelyeknek volt tekintélye jócskán, de ez leginkább méretükből következett. Persze egy korabeli S8-as, lakkfekete fényezéssel, sötétített ablakokkal és nagy felnikkel bármelyik gengsztertalálkozóra begurulhatott volna észrevétlenül, de az Audi ‘90-es évekbeli dizájnirányzata nem az agresszív megjelenésről szólt.
Meg kell nézni a paletta többi tagját: a C5-ös A6 egy futurisztikus buborék volt abban az időben, a TT főleg, az A3-ban és az A4-ben pedig volt valami feminin. Egy E38, E39 mellett ezek házimacskáknak tűntek. A W210-es pápaszemes ugyan kapufa volt a csillagosoknál, de a Mercinek is ott volt a bálna, amely annyira grandiózus volt, hogy az egész paletta elbújhatott az árnyékában. Kellett valami az Audinak is. Valami karakteres. Valami brutális. Elhatározták, hogy az ezredforduló után nagyot dobbantanak.
A felső-középkategóriában a Merci váltott generációt a legkorábban, 2002-ben mutatta be a W211-es E-osztályt. Megmaradt a dupla kereklámpás dizájn, de a tervezők sokat finomítottak rajta, elegánsabb, dinamikusabb vonalakat kapott, a végeredmény még közel 20 év távlatából is megállja a helyét. Egy évvel később érkezett a Bangle-féle 5-ös BMW, aminek formatervét rengetegen átkozták, mivel szakított az addig megszokott bajor imázzsal, de morcos tekintetével egy karakteres szereplője volt a felső-középosztálynak. Szegény C5-ösnek itt már annyi esélye volt, mint mókusnak az erdőtűzben, de Ingolstadtban magabiztos mosollyal várt a tervezőgárda. Ők már tudtak valamit.
2004-ben lerántották a leplet a gömbölyű A6-os utódjáról, ami egy új korszak kezdetét jelentette. Ez volt az első négykarikás típus, ami megkapta a tekintélyes méretű Single Frame hűtőmaszkot. Tulajdonképpen nem volt spanyolviasz, csak egybenyitották a két rácsot, aztán eggyel nagyobbra szabták a felületet, de a világsajtó csorgó nyállal figyelte az innovációt.
Verte is az Audi a mellét rendesen: hangoztatta, hogy „new era” így, „haladás technikája” úgy, már ekkor is sejthető volt, hogy a jövő típusai is beállnak majd a sorba. Ugyanebben érkezett a B7-es A4-es, aminél bebizonyosodott, hogy a Single Frame egy méretosztállyal kisebben is ütős. Kitűnően hozta a hideg, technokrata német stílust, egy csipetnyi „übermensch” érzéssel fűszerezve, amikért az Audit ma is sokan szeretik. Így már markánsabban elkülönült a sportos BMW-től és az elegáns Mercedestől.
Pár évvel később a nagyvadak ligája is megörökölte a dizájn-innovációt: talán a frissen bemutatott giga-SUV-nak, az első generációs Q7-esnek és a faceliftes D3-as A8-asnak állt legjobban a Single Frame ebből az érából. Ezektől ugrott igazán görcsbe az ember gyomra, amikor feltűnt egy-egy a visszapillantóban. Hozzáteszem, nem alaptalanul: tekintélyes méretük sokszor tekintélyes erőforrást rejtett, gondolok itt a 6 literes, 12 hengeres gépszörnyekre. Talán ez, és az ezt következő éra volt az ikonikus hűtőmaszk aranykora. A D4-es A8 még tudott úgy szép és egyben grandiózus lenni, hogy megtartotta az egészséges arányokat. Sajnos ez az új zászlóshajóra már nem igaz.
Az Audi aktuális kínálatát elnézve azt vesszük észre, mintha ez az egész Single Frame a saját karikatúrájává vált volna. Véleményem szerint a hűtőmaszk mérete és a tekintély egyenesen arányos…egy darabig. Van egy pont, ahonnan már a szépség rovására megy, az Audi pedig jelenleg ezen a ponton táncikál. Persze gazdasági megfontolás is van az eltúlzott méretű hűtőrácsok mögött: a kínai piac növekvő jelentősége idézte elő ezt a tendenciát. Az ottani vásárlóknak igénye van arra, hogy autójuk kilométerekről is felismerhető legyen. Sajnos, ezt a finom ízlésű európai vásárlók szívják meg a legjobban. Egy olyan orbitális szabadidőautónál, mint a Q7 vagy a Q8 még so-so, hiszen passzol a karakterhez, de az A8-nál már a bazáriság határát súrolja.
Felmerül a kérdés: mit tartogat a jövő? Addig fogja növelni az Audi a hűtőmaszk méretét generációról-generációra, amíg vissza nem kell térniük a bukólámpás konstrukcióhoz? Félreértés ne essék, nem csak a négykarikás márkára vonatkozik kritikám, a BMW esetében ugyanez a helyzet. Először a 7-es facelift, majd az új 4-es széria. Hát, egyik se lett szebb elődjénél. Azért én még bízok benne, hogy a német gyártók újra megtalálják az arany középutat, az egyensúlyt, mely annyi gyönyörű modellel ajándékozta meg a világot.
Nyitókép: Audi
