A hidegháború ideje alatt a ruszkik számos katonai járművet terveztek, amivel fel tudtak volna lépni a kapitalisták egy esetleges támadása ellen. Ezen fejlesztések egyike a ZIL 485.
Fennállása alatt a moszkvai ZISZ gyár a legkülönbözőbb járműveket ontotta magából. Az üzemet 1917-es alapításától egészen 1933-ig AMO néven ismerték, majd Sztálin utasítására ZISZ-re (Zavod Imenyi Sztalina) módosították. Ebben az időszakban született meg a ZISZ-ek legnagyobbika, a ZISZ 110-es limuzin. Az Atyuska 1953-ban bekövetkezett halála után a gyár újra nevet váltott. 1956-ban Hruscsov a gyár korábbi igazgatójának monogramjára, ZIL-re (Zavod Imenyi Lihacsova) cseréltette.
A névváltás időnként kisebb gondokat okozott, pl. 485-ös esetében. A sorozatgyártás 1951-ben indult és egészen 1962-ig tartott, így a széria első tagjai még ZISZ emblémával jelentek meg. Az oroszoknak ez a két típusjelölés sem volt elég, a hadseregben a BAV 485 kódot kapták.
A kétéltűt V. Andrejevics Gracsov tervezte. Munkásságát nagyban segítette az amerikaiak által tervezett DUKW, ami számos részletében kísértetiesen hasonlít az ruszki vaskacsára (…). Annak ellenére, hogy a jármű úszótestének kialakítása szinte megegyezik imperialista ellenfeléével, műszakilag echte orosz szerkezet. A már korábban bevetett BTR 152 és ZISZ 151 mintájára épült. Ez utóbbitól örökölte alvázának 6x6-os kerékelrendezését és felfüggesztését.
A DUKW-hoz viszonyítva a 485-ös nehezebb, de motorja erősebb volt. Az amerikai változattal ellentétben a ZIL hátulja nyitható volt, hogy megkönnyítse a rakodást. Szárazon 2,5 tonna, vízen 3,5 tonna volt a teherbírása, így akár 122 mm-es D-3as tarackokat is tudott szállítani.
A 110 lóerős, 81 kW-os, vízhűtéses benzinmotor a géptest orrában helyezkedett el. Legnagyobb sebessége 60 km/óra volt, ami egy ekkora monstrum esetében szép eredmény. Az 5555 köbcentis erőforrás lehetővé tette az 530 km-es hatótávot, vízen 6 óra üzemidőt tett lehetővé.
Közúton hátsókerék, terepen összkerék meghajtással haladt. Vízen történő haladás esetén két szivattyú felelt a jármű vízen tartásáért. A kétfős személyzet mellett 10 további személy szállítására volt lehetőség. Ha érdekel, hogyan is száguld a 11 tonnás behemót, tekints bele a videóba:
A ZIL gyártása 11 éven át tartott. Az elkészült kb. 2000 darab szolgált a Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, az NDK-ban, Albániában és Egyiptomban. Leszerelésük után nem mindet zúzták be. A megmaradt darabok nagy része az enyészeté lett, de pár darabot a gyűjtők felújítottak. Egy jó állapotú darab ára nagyjából 50 ezer eurónál indul.