Az 1961-es Amphicar 770 újragondolta a SUV fogalmát. Az aszfaltot elhagyva a dombos lankák helyett inkább tengerre vágyik.
A XX. század második fele számtalan újítást hozott az autózás történetébe. Az NSZK-ban megszületett a buborékautó, az USA-ban az autók egyre csak nagyobbak lettek és nálunk egyre népszerűbb lett a 601-es Porsche Trabant. Nyugat-Németországban napvilágot látott a SUV-ok egy teljesen alternatív újraértelmezése: a négyszemélyes, de kétéltű kabrió.
Az autó és csónak keveréke 1961-ben került bemutatásra, azóta is elkápráztatja a strandolókat. Végül is ha belegondolsz, nem mindennapi látvány, hogy a Balcsi partján a 40 fokban fagyit nyalogatva láthatsz egy autót a vízbe hajtani, ami aztán tovaúszik. Ha ezt olvasod és felidézted a nyári élményeidet, hallgasd meg az UFO-tól a Napolajat és éld át újra az év legszebb 3 hónapját:
Visszatérve az Amphicarra, igen, egy ritka és egyedi német mérnöki csoda, amit sokáig nem is próbáltak meg koppintani. Az 1961-es New York-i Autószalonon került bemutatásra, mind a közönség, mind a sajtó lélegzete elállt.
Gyártása csak 4 évig tartott, összesen 3878 darab készült belőle. A legtöbb Amerikába került, de pár darabot a nyugat-berlini rendőrség és a vízimentők is beszereztek párat. Az autót a német formatervező, Hans Trippel tervei alapján szerelték Lübeckben és Borsingwalde-ban. Az Amphicar név az angol amphibious (kétéltű) és car (autó) szavakból ered. A BMW tulajdonában lévő Quandt-csoport volt felelős a termelésért.
A 770-es modell volt az Amphicar egyetlen kiadott szériája, egyben a világ első sorozatgyártású kétéltű autója. A „770” elnevezés utalás volt a típus legnagyobb teljesítményeire. Szárazföldön 70 mérföld/óra, vagyis 112 km/óra, vízen 7 csomó, azaz majdnem 13 km/óra volt. Egy 1147 köbcentis, négyhengeres Triumph motor hajtotta. 43 lóerős, 32 kW-os teljesítménye sem a kortárs autók, sem a csónakok teljesítményével nem tudta felvenni a versenyt.
Nem sokkal később megjelent a nagyobb motoros változat. Két motorvariáns létezett, az 1296 és 1493 köbcentis, ezek már 75 lóerősek, 56 kW-osak voltak. Néhány tulajdonos annyira vágyott a nagyobb teljesítményre, hogy megvették a nagyobb teljesítményű motorok egyikét és ők maguk átszerelték/ átszereltették. Erőforrása 4750-es fordulaton pörgött.
Utastere sokban hasonlít a korszak Volkswagenjeire, mivel a VW Schwimmwagen alapjaira építették. Ez meglátszik a műszerfal kialakításán, a kormány formáján és a hátsókerekes, farmotoros elrendezésben is. Hogy vízen is szabályosan lehessen vele haladni, a hatóságok utasítására navigációs fény és zászlórúd is került a karosszériára.
Vízben is ugyanúgy lehet hajtani akár szárazon. Csónakként is a pedálok irányították, annyi a különbség, hogy vízi üzemmódban a kormány a kerekek helyett a lapátot irányítja. A lágyacél szerkezetet csak ponyvatetős kivitelben készítették, ami azért volt szerencsés, mert a tető hiánya meggátolta a bezártság érzését.
Hajócsavarok ide vagy oda, mégis egy vízen lebegő autóról van szó. A kipufogó elhelyezése is fontos volt, az autó bal oldalára szerelték. A sétahajókázás egyetlen hátulütője, hogy 13 ponton kellett újra zsírozni.
Azt hihetnéd, hogy a 770 inkább a vízben érzi jobban magát, de ez nem teljesen igaz. Szárazon is kellemes élmény vezetni, a magas hasmagasság és a rövid tengelytávnak köszönhetően gyerekjáték a kormányzás – ahhoz képest, hogy nincs szervója.
Ha testközelből szeretnél kacsákat etetni, ne felejtsd el az ajtókat a padló közelében elhelyezett plusz kilincsekkel is bezárni és a biztonság kedvéért evezőlapát is legyen nálad. A navigációs fényt szereld a helyére, az ajtót jól zárd be, a váltót tedd üresbe, izzíts, és irány pancsolni! A videóból megtudhatod, hogy hogyan is megy ez a gyakorlatban:
Az Amphicar 770 egy nagyszerű példája az őrült ötletek és a német mérnöki zsenialitás ötvözésének. A négykerekű vintage teknőből kevesebb, mint 4 ezer példány született. Bizarr megjelenése ellenére a veterán-rajongók egyik nagy kedvence, Amerikában egyenesen megőrülnek érte.
Talán az összes veterán közül az Amphicar esetében nyom a legtöbbet az áron az állapota, restaurálása hosszas és költséges. Ára nagyon változó, átlagosan 15 és 90 ezer euró között mozog. Nagy a szórás, de egy kombinált éltű jármű esetén ez nem meglepő.
Az RM Sotheby’s aukcióin gyakran felbukkan. A 2017-es monterey-i aukción a bemutatott példány 82 500 dollárért, nagyjából 22,6 millió forintért, míg a 2016-os arizoniai vásáron 93 500 dollárért, azaz megközelítőleg 26,7 millió forintért cserélt gazdát a bemutatott benzines béka.
