Az átalakított versenynaptárnak köszönhetően a Forma-1 idén visszatér a legendás helyszínre.
A Németország nyugati részén található Nürburgring a világ egyik leghíresebb, leggazdagabb történelemmel rendelkező versenypályája. A legendás Nordschleife szekció 20,7 kilométer hosszú, 73 kanyarból áll, a szintkülönbség pedig több mint 300 méter. A háromszoros F1 világbajnok, Jackie Stewart „Zöld Pokolnak” nevezte a Nürburgringet. Vajon miért? Ha velem tartasz, választ kaphatsz a kérdésre, mindeközben megismerheted az autóversenyzés egyik legendás pályájának történetét.
A német autóversenyzés a századforduló idején
1899-ben James Gordon Bennett Jr., a New York Herald című újság kiadója egy európai autóversenyt hívott életre. A lebonyolítás lényege az volt, hogy mindig az előző évi győztes csapat hazájában rendezték a következő futamot. 1903-ban a belga Camille Jenatzy nyerte a viadalt a Mercedes színeiben, így az 1904-es Gordon Bennett Cup Németországban került megrendezésre. II. Vilmos császár javaslatára a Taunus-hegységben bonyolították le a versenyt, itt Jenatzy kikapott a francia Léon Thérytől. A legfontosabb tény, hogy a német szurkolók megőrültek az autóversenyzésért, érezni lehetett, hogy a sportágnak van jövője az országban.
Ahogy a világ többi táján, így Németországban is közutakon rendezték az autóversenyeket ekkoriban. Hamarosan világossá vált, hogy szükség van egy erre a célra létrehozott versenypályára. A császár 1907-ben az Eifel régiót jelölte ki, ahol kevésbé dominált az ipar, a sziklás talaj pedig nem tette lehetővé a mezőgazdasági tevékenységeket. Az ötletet 1922-ig jegelték, amikor a német autóklub, az ADAC életre hívta az Eifelrennen sorozatot a térségben. A biztonság teljes hiánya, valamint a rajongók elképesztő érdeklődése miatt már nem lehetett tovább halogatni az új pálya megépítését.
A Nürburgring születése
A Nürburgringet Gustav Eichler építész tervezte, az olaszországi Targa Florio inspirációja alapján. Az építkezések 1925-ben indultak, egyidőben összesen 2500 munkás dolgozott a pályán. Az első versenyt 1927. június 18-án rendezték – érdekesség, hogy ez egy motoros viadal volt, a versenyautók csak egy nappal később vehették birtokba az aszfaltcsíkot. Az eredeti pálya a 22,8 kilométer hosszú Nordschleiféból és a 7,7 kilométer hosszú Südschleiféból állt. A kezdetektől fogva közúti autók is használhatták a Nürburgringet, amikor éppen nem zajlott itt verseny.
Egy idő után az autóversenyeket kizárólag a Nordschleifén, a motorversenyeket és az alacsonyabb kategóriák viadalait a Südschleifén rendezték. A II. világháború miatt nem tudtak futamokat rendezni, a pálya borítása pedig a tankok áthaladása miatt csúnyán megrongálódott. A versenyzés 1947-ben folytatódott a Nürburgringen.
A nagyobb sebesség veszélyt jelentett
Az ötvenes-hatvanas években hirtelen növekedett a versenyzés népszerűsége. A Forma-1-es autók sebessége is egyre nagyobb lett, a Nürburgring pedig egyre több áldozatot szedett. 1968-ban ezért adta Jackie Stewart a „Zöld Pokol” nevet a pályának. A szűk vonalvezetés, valamint a bukóterek hiánya rendkívül veszélyesnek bizonyult. Az F1-es pilóták 1970-ben bojkottálták a Nürburgringet, a Német Nagydíjat abban az évben így Hockenheimben kellett megrendezni. A Hockenheimringen Jim Clark 1968-as halálát követően szereltek fel határolókorlátokat a pálya körül.
A Nordschleife számos fejlesztésen, módosításon ment keresztül. Néhány kanyar kikerült a vonalvezetésből, ám így is voltak olyan szakaszok a pályán, ahol az autók könnyedén a levegőbe kerülhettek. 1971-ben ismét a Nürburgringen rendezték a Német Nagydíjat, ám a pálya elhelyezkedése miatt nehézkes volt a televíziós közvetítés megszervezése. A terv az volt, hogy 1977-től ismét Hockenheim adhat otthont a németországi futamnak.
1975-ben Niki Lauda felállította a pályacsúcsot, egy 6 perc 58,6 másodperces idővel. Az osztrák legenda azzal fenyegetőzött, hogy a nem megfelelő biztonsági körülmények között nem áll rajthoz az 1976-os versenyen. Társai nem támogatták a kezdeményezést, így Lauda is ott volt a mezőnyben – ezen a futamon történt a súlyos égési sérülésekkel járó balesete. 1977-től – egy év kivételével – Hockenheimben rendezték a Német Nagydíjat.
Nürburgring vs Hockenheimring
A Nordschleife átalakítására korlátozottan volt lehetőség, így egy új pályát terveztek az egykori Südschleife helyén. A 4,5 kilométeres aszfaltcsík építése 1984-ben fejeződött be. Ez egy kevésbé izgalmas, de sokkal biztonságosabb pályának bizonyult.
Az 1985-ös F1-es Német Nagydíjat az új pályán rendezték, a Nemzetközi Automobil Szövetség – akkori nevén FISA – a következő évre ismét Hockenheimet jelölte ki a németországi futam helyszíneként. A Nürburgring 1995-ben, az Európa Nagydíj házigazdájaként tért vissza a Forma-1-es versenynaptárba. 2007-től a két legendás helyszín felváltva rendezhette meg a német futamot.
A Nürburgring szerepe a mai autóversenyzésben
A pálya rendszeresen ad otthont fontos versenyeknek, köztük a WTCC németországi futamával, az ADAC 24 órás versennyel, a Rad am Ring elnevezésű kerékpáros viadallal. A Nürburgringet évente 3-4 hónapra autógyártól is kibérlik, hogy a legújabb modelljeik teljesítményét mérjék a legendás aszfaltcsíkon. A versenypálya a közönség számára is elérhető. Elég hozzá nagyjából 10 ezer forint, egy érvényes jogosítvány, egy műszaki vizsgával rendelkező autó, és máris mehetsz egy kört a legendás Nordschleifén. Csak arra vigyázz, hogy ne okozz balesetet, mert annak költséges következményei lehetnek. A pálya tulajdonosai felszámíthatják a korlátok javítását, a pálya lezárásának és a mentőszemélyzet bevetésének költségeit.
A legendás Nürburgring helyet kapott az átalakított 2020-as F1-es versenynaptárban, az Eifel Nagydíjat 2020. október 11-én rendezik.
Tények a Nürburgringről
- Helyszín: Nürburg, Németország
- Építés éve: 1925
- Első verseny: 1927
- A pálya teljes hossza: 28,32 kilométer (1927)
Nürburgring Nordschleife statisztikák, 2020
- Hossz: 20,8 km
- Jobbkanyarok száma: 33
- Balkanyarok száma: 40
- Szintkülönbség: 300 méter
- Haladási irány: az óramutató járása szerint
- Belépő: hétfőtől-csütörtökig 25 euró, csütörtöktől-vasárnapig 30 euró
