Ismerős hely új köntösben, avagy ilyen volt a 34. Magyar Nagydíj

Egyáltalán nem izgultam a verseny hétvégéjét megelőző napokban, úgy voltam vele, hogy ezt is simán meg tudom oldani. Ahogy a Red Bull Ringen is feltaláltam magam. Ráadásul ez hazai pálya.

Csütörtök

Szóval csütörtökön már nyolc óra előtt az akkreditációs központ ajtajában várakoztam. Innen számolva röpke másfél óra alatt sikerült is a teljes becsekkolás. Megkaptam a passomat, leparkoltam, lett helyem a sajtóirodában, választottam szekrényt és megszereztem a mellényemet, ennek kapcsán volt egy kis kavarodás, de végül megoldódott. Az volt a csavar, hogy az újságírók és a fotósok külön épületben voltak, ezért máshol is kellett intéznem a kötelező köröket. Például a matricát is itt kellett kérnem a fényképezőre.

Ezek után ittunk is az izgalmakra egy kávét Krisztiánnal és, közben elterveztük a napunkat. Délben Szujó Zoli konferálásával egy sajtótájékoztató keretein belül Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, Gyulay Zsolt, a Hungaroring Sport Zrt. vezérigazgatója és Michelisz Norbert, a Hyundai népszerű WTCR pilótája beszélgettek a közlekedés biztonság javításáról és az új kampányról.

A rendezvény második felében a résztvevők megcsodálhatták a 34. Magyar Nagydíj első három helyezettjének és a győztes konstruktőrnek készült gyönyörű Herendi porcelán trófeákat is.

A délutáni sajtótájékoztatón Lance Stroll, Romain Grosjean, Kevin Magnussen, Danyiil Kvjat és Robert Kubica vett részt. Ez elég sterilre sikerült, a lengyel pilóta ráadásul eléggé unta a dolgot. Tettem pár kört a paddockban és a sajtóirodában elkészítettem a galériát, valamint a cikket a nulladik nap történéseiről. Mivel csodálatos idő és fények voltak, ezért nem is tudom hányadjára, de körbe sétáltuk Krisztiánnal a nyomvonalat.

Péntek

Pénteken szintén korán érkeztem, mert szerettem volna az első szabadedzés előtt érkező pilótákat lencsevégre kapni. Mivel volt időm és lehetőségem ezért kimentem a nyomvonal külső ívére, vagyis a sikánhoz. Az edzés első pillanatában elkezdett szemerkélni az eső és ezzel az intenzitással is folytatta a továbbiakban. Amikor elindultam a sajtóirodából még nem láttam felhőket, ennek megfelelően nem is vittem esőkabátot a pályára.

Szerencsémre az Alapjáratos sapkám "megmentett". A pálya mellett dolgozó egyik beavatkozó felismerte, elkezdtünk beszélgetni és az utolsó céges nyakpántomat egy esőkabátra cseréltem. Sokan ismerkedtek a körülményekkel és kísérleteztek a másfél órás edzésen.

Ebéd után lesétáltunk az F2 paddockba, ahol több ismerős arccal is találkoztunk. Hatalmas szeretettel fogadtak minket az MP Motorsportnál, ahol régi, kedves holland barátunk Daniel De Jong szinte a nyakunkba ugrott. Nem is tudom mikor találkoztunk személyesen utoljára, talán három éve. Az első kérdései közt szerepelt, hogy mikor megyünk Pesten szimulátorozni. Még pár évvel ezelőtt Krisz összehozott egy szimulátorozást nemzetközi és haza sztárokkal. Megnyugtattuk Dan papát, hogy jövőre ismét szeretnénk életre hívni a több alkalommal és sikeresen lebonyolított rendezvényt, valamikor a nagydíj hetében.

A második szabadedzésen ismét bekavart az eső, fél órát álltam a Mansell kanyarban a pilótákra várva, de nem nagyon jöttek. A csapatok kivárásra játszottak, utólag visszanézve a képeket, nem sok értelme volt ott ázni. Mert annyira nem esett, hogy jól is nézzen ki. Egy olyan képet lőttem, ami megosztásra érdemes volt.

Szombat

Az F2-esek időmérője előtt értem ki a pályára, szerettem volna lemenni fotózni, de közbejött egy találkozó így nem mentem. Pedig volt látvány, mivel az egyik autó egy jókora olaj csíkot húzott a Mansellben. Sajnos nem fejezték be időben a munkálatokat, így eleve rövidítettek az edzésen. Így a csapatok terve, hogy majd most behozzák az előző napi időveszteséget, kútba esett.

Az időmérő edzésen a belső ív több kanyarjában is lőttem képeket a mezőnyről, mit sem sejtve arról, hogy mekkora harc volt az elsőségért az utolsó utáni pillanatokban. A sajtóirodában Szujó Zoli is csodálkozva nézte a 18 ezred másodperces különbséget Verstappen és Bottas köre között.

Ezt a napot nem toltam túl, lehoztam a kötelezőt, emellett nem nagyon jutott idő másra, de zárásként este még hazaindulás előtt sétáltam a boxutcában pár kört. Kívülről ez tök értelmetlennek hathat, de rengeteg pluszt tud adni. Ilyenkor már elcsendesülnek a boxok, alig van mozgás, továbbá engem ez mérhetetlenül megnyugtat.

Vasárnap

Mindig kettős érzelmekkel érkezik el a verseny napja, nem nagyon tudtam aludni, így már nyolc óra előtt kiértem a Hungaroringre. Egy rövid ráhangolódással és egy jó kávéval kezdtem a napot. Találkoztam néhány régi barátommal a Fan Zone-ban. Majd felmentem az utolsó előtti kanyarba a lángköpő F2-esek versenyére. Történelmi pillanatnak lehettem tanúja, ugyanis Mick Schumacher élete első győzelmét aratta ebben a kategóriában. Szóval 15 évet kellett várni a legújabb Schumacher sikerre a Hungaroringen, de megérte. Ez megalapozta a közönség hangulatát a délutáni Formula-1-es versenyre.

Délután kettő órakor elkezdődött a szokásos rajt procedúra, ennek az elejét megvártam fent a paddockban, majd 30 perccel a rajt előtt már elfoglaltam a helyem a fotósoknak kijelölt emelvényen, ami már akkor tele volt kollégákkal.

Végül elérkezett a rajt, amit nagy izgalommal vártam. Itt meg is vártam az első pár kört, majd felmentem a kettes kanyarba, a Mansellbe végül a sikánhoz. Furcsa volt, hogy alig láttam fotóst a pályán, végül kiderült, hogy az egyik szolgáltatónak szinte alig volt térerő, internet pedig egyáltalán nem. Ezt nem tudtam hova tenni magamban, így telefonos segítséget kértem a sajtóirodából, hogy képben legyek mennyi időm van még. Huszonöt körrel a vége előtt már fent voltam a boxutca bejáratánál és vártam a leintést. Majd az ott lévő fotósok birka módjára hárman akartak beférni egyszerre az egy személyes kapun... Mondanom sem kell, hogy az Osztrák Nagydíjon ez másképp volt.

Felmásztam a boxutca falára, ahonnan a beérkező autókat és a pódiumot is jó szögben láttam. Hamilton szokás szerint feldobta a Herendi porcelánt. Erre számítottam, ezért direkt olyan objektívet választottam amibe ez bele is fér majd. Ezután a szokásos sajtótájékoztató vette kezdetét, ami a brit nélkül vette kezdetét, de a végére ő is csatlakozott.

Összességében remek hétvégét tudhatok magam mögött, nagyon vártam és jobb volt mint amire számítottam. A következő kihívás a HunGarian Baja lesz a hétvégén, ahol nem csak fotósként, hanem az Alapjárat színeiben fő médiapartneri támogatást is kell nyújtanom, szóval nem fogok unatkozni.