Valóra vált a legnagyobb álmom, avagy így láttam fotósként az Osztrák Nagydíjat

Már majdnem eltelt egy hét a futam óta, de szükségem volt egy kis időre, hogy feldolgozzam, mi is történt velem. Nem kis öröm és hatalmas kihívás volt, mert minden gyorsabban történik, mint egy LMP2-es versenyen.

Na, de kezdem inkább az elején, ugyan nem Ádámnál és Évánál, de szűk egy hónappal kanyarodnék vissza. Ugyanis elvileg akkor van az online rendszerben a deadline. Ez azt jelenti, hogy rengeteg dokumentum feltöltése után addigra el kell fogadniuk a médiumot, majd a felvitt kollegát (nyilván akkor, ha minden megfelel a követelményeknek).

Ez most úgy nézett ki, hogy csütörtök reggel már ott kellett lennem, de hétfőn még mindig nem tudtam semmit, ugyanis jóváhagyásra vártam. Majd kedden délután egyszer csak kaptam egy megerősítő e-mailt. Hatalmas kő esett le a szívemről, szerdán még el kellett intéznem pár kisebb dolgot, a szállás például már le volt foglalva jóval korábban, így csak be kellett ülni az autóba és nekivágni az útnak.

Az indulás előtti nap a teendők ellenére az idő olyan lassan vánszorgott mint korábban soha, ugyanezt mondta Tóth Krisztián Márk is, akivel öt évvel ezelőtt közös álmunk volt a Formula-1-ig jutni. Két külön médiumot képviselve, de szorosan együtt dolgozva teljesítettük a feladatot.

Végre csütörtök reggel pár óra autókázás után átvettem az első F1-es, fotós belépőmet a pályától 3 km-re lévő sajtóirodában, kiérve minden flottul ment, becsekkoltam, megkaptam az úgynevezett média kitet és a mellényt. Ezek után beszabadultam a paddockba, amit számtalanszor láttam már tv közvetítésekben, élőben azonban sokkal komolyabb.

Élőben minden apró részlet látszik, például, hogy az illesztések és az összes apróság pontosan és tökéletesen illeszkedik, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A pilóták, a csapatfőnökök a kamionok közt sétálnak és beszélgetnek, mint a normális emberek, mégis egy világ isteníti őket.

Az első nap a legfontosabb, ugyanis ekkor jobban meg lehet közelíteni a csapattagokat, így egész nap egy-egy jó portréra vadásztam a paddockban és a boxutca látogatás alkalmával. Tervben volt, hogy Krisszel végigsétáljuk a nyomvonalat, de egy kisebb zápor bekavart és nem mertünk gyalog nekivágni a 4 326 m hosszú pályának, így megcéloztuk a szállást.

Gyönyörű helyen foglaltunk szállást 84 km-re a Red Bull Ringtől, ami soknak tűnhet, de egyáltalán nem volt közelebb. A Thörl nevű kis falucskába érve tapasztaltuk, hogy se térerőnk, se internetünk így még a portát sem értük el, csak visszakocsikázva pár km-t, ahol már volt térerő. Ja az kimaradt a sztoriból, hogy a faluhoz tartozik a szállás csak azt nem írták, hogy 5 km-re van minden civilizációtól egy 2 277 m magas hegy lábánál.

A kilátás azonban mindenért kárpótolt és még tetszett is, hogy nem a telefonunkat nyomkodtuk, pár óra alvás után indultunk is vissza Spielbergbe. Pénteken két szabadedzést rendeztek a Száguldó Cirkusznak. A rekkenő hőségben is hamar elszaladt az a kétszer másfél óra, ez alatt végig a pálya mellől fotóztam. Szerencsés helyen voltam jó időben, ugyanis előttem vágta a falba Verstappen a Red Bullt, illetve Vettel is ott csúszott ki a második szabadedzésen, amit kétszer is meg kellett szakítani.

Egy gyors galéria leválogatása és egy cikk megírása után következett a vacsi, igen ilyenkor is szoktam enni, általában idő hiányában kevesebbet. Itt példátlan catering volt a média munkatársainak, így ettem rendesen. Este nyolc óra után valamivel elindultunk a pályabejárásra, majd tíz óra után ültünk kocsiba.

Szombaton reggel kissé jobb időjárás és nagyobb tömeg fogadott, ennek ellenére egy percet sem álltunk dugóban, nem láttam ideges, dudáló embert. Minden flottul meg volt szervezve és működött is, ahogy kell. A harmadik szabadedzés és az időmérő közt dolgoztam egy kicsit előre a sajtóirodában, majd a paddockban vadásztam a fotótémákat.

Az időmérőn bementem a bika lábához, vagyis a Red Bull Ring jelképéhez, ahova Verstappen szurkolók számára építettek lelátókat. Hatalmas volt a hangulat, amikor jött a kedvencük nagy robajjal üdvözölték, közben doboltak a lábukkal. Egyszerűen magával ragadott a hangulat, miközben hullám párbajt vívtak a szemben ülő lelátó nézőseregével.

Rengeteg embert tud megmozgatni egyetlen ember, a hollandoknál szinte már-már nemzeti hősnek számít Max, el sem tudom képzelni mi lesz ott jövőre a visszatérő Holland Nagydíjon.

Este viszonylag időben le tudtam feküdni aludni, ez azt jelenti az én nyelvemen, hogy hat órát pihentem, ami rám is fért. Ha éppen az egyik legnagyobb álma válik valóra, akkor minden pillanatot éberen meg akar élni az ember. Június nagyon zsúfolt volt számomra, szinte egyetlen napot sem pihentem, minden hétvégén rendezvényen voltam.

Napi 3-4 kávéval fent tudtam tartani a pörgést, ami nyilván az nem egészséges, kell néha aludni is. Szóval elérkezett a vasárnap, amely mindig kettős érzelmeket ébreszt bennem, egyrészről szomorú vagyok mert vége egy csodálatos versenyhétvégének, másrészről pedig örülök, mert hétközben talán ki tudom majd pihenni magam. Nos, utóbbi nem szokott sikerülni.

A Formula-1 mezőnyének vasárnap egyetlen futama volt csak. Szerettem volna lemenni az F2-re durrogó, lángot lövő autókat fotózni, de nem tudtam, mert szintén előre akartam dolgozni picit, hogy a verseny után ne kelljen kapkodni.

A rajt előtt egy órával már felpezsdült az élet a célegyenesben. A versenyzői parádéval vette kezdetét a szokásos ceremónia, majd a nemzeti himnusz csendült fel, az autók pedig felsorakoztak a rajtrácsra. Ekkor én már a célegyenes végén lévő emelvényen vártam a lámpák kialvását.

Elindultak. Verstappen beragadt, a mögötte lévő Mercedes élesen kivágott, megelőzve a hollandot. Az első 3 kör után elindultam a kettes kanyar felé gyalog, majd azt is befotóztam több szögből. Még maradtam volna pár kört, de jött a shuttle bus, amivel bementem inkább a paddockba, nehogy lemaradjak a díjátadóról.

Komoly szabályozások vannak és nem lehet akárhova menni csak úgy. Az utolsó 20 kört egy boxutcára néző ajtóból követtem figyelemmel, de muszáj volt, hogy a körülbelül 30-40 fotós közt minél előbb érjek oda. Ekkor volt a legizgalmasabb csata a pályán, amit én a telefonomon követtem, a körülöttem álló tapasztalt rókák legnagyobb örömére. Mindenki azt kérdezte, mennyire van Verstappen? Hány kör van még?

Amikor beengedtek minket én egyből rohantam a pit wallra, felmásztam pont a dobogóval szemben a falra, így tökéletes szögből tudtam fotózni a díjátadót. Sajnos arról lemaradtam ahogy kiszálltak az autóból, mivel mindenki oda ment elsőként. Inkább legyen egy képem tökéletes szögből, mint kettő viszonylag jóból!

A sajtótájékoztató után rohantam fel a gép elé, hogy elkészüljön a galéria, ekkorra már Balázs itthonról megírta az összefoglalót. Este nyolckor még ott ültünk, mert nem tudtuk, hogy utólag elveszik-e Verstappen első helyét. Közben kikerült egy hamis dokumentum, ami alapján több tv csatorna is bemondta, hogy Leclerc nyert, ami nem volt igaz. Mindenki értetlenül nézett, hogy ez most mi...

Nem szerettünk volna még hazajönni Krisszel így két napot eltöltöttünk Grácban, ami egyfajta levezetése volt ennek a csodálatos hétvégének. Aktív kikapcsolódással, városnézéssel, sétálással töltöttük.

Összegzésként annyit mondanék, hogy megérte az eltelt öt év minden nehézsége és nagyon örülök, hogy a szezon legizgalmasabb versenyére sikerült kijutnom és mindezt szemtelenül fiatalon. Valamint, hogy az Alapjárat ilyen rövid idő alatt elérte azt, hogy akkreditált F1-es médium lett.

Továbbra sincs pihenő, hiszen dübörög a autósport szezon és gőzerővel készülök a Magyar Nagydíjra.