2018. november 16. | 17:52

A négyajtós Porsche hallatán ösztönösen a 2009-ben debütált Panamerára gondolsz, jogosan. De már harminc éve is létezett egy prototípus, hasonló koncepcióval!

A Porsche az ezredforduló után kezdett elkanyarodni eredeti értékeitől. Gondolj csak bele, először bemutatták a Cayennet, a hatalmas SUV-t, ami finoman szólva is szakított a hagyományokkal. Még ha léghűtéses boxer lett volna benne, még azt mondom hagyján, de a stuttgarti terepjáróba dízelmotort is lehetett kérni. Dízel Porsche? Ha ezt Ferdinand tudná, forogna a sírjában az biztos.

Utána érkezett a Panamera, ami már egy fokkal konszolidáltabb újítás volt, de bemutatásakor így is megosztotta a rajongók véleményét. Sokan csúnyának, ormótlannak bélyegezték, a hatalmas teste és tömege miatt, a 911-esekkel ellentétben ez az autó már nem a versenypályákra született. Azonban az eladási számok szépen gyarapodtak, kiderült, hogy jócskán van igény sportos luxuslimuzinokra, a Porsche pedig kitűnő munkát végzett a Panamera műszaki tartalmának megtervezésekor. Viszont nem ez volt a márka első négyajtós sportlimuzinja, a 80-as évek vége felé már eljátszottak a gondolattal egy prototípus formájában!

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

A Porsche palettája abban az időszakban három szálon futott: volt a 911-es szent és sérthetetlen vonala, a 924 azoknak készült, akik beérték kevesebb erővel, olcsóbb vételár fejében, a 928-as pedig egy túlmotorizált túrakupé volt a tehetős vásárlóknak. A sportos grand tourer szépen fogyott, ezért a gyáriak szerettek volna egy nagyobb modellt, amiben az átlagon felüli menetteljesítmények mellett a praktikum is megfér. Bizonyára fájt nekik kimondani, de az az autó, ami jól használható, annak négy ajtaja van.

Dr. Ulrich Bezt bízták meg a projekttel, az előbb említett célok mellett azt is egyértelműen kijelentették, hogy a hasonló Mercedes és BMW termékek mellett is meg kell állnia a helyét. Adott volt a frontmotor-hátsókerék hajtásos konstrukció, a tengelytávot közel 3 méteresre hagyták (2826 mm), hogy a hátul ülőknek se kelljen kompromisszumot kötniük lábtér tekintetében. A formát Harm Lagaay, legendás holland formatervező álmodta meg, gyakorlatilag egy elnyújtott 911-es volt, némi 959-es beütéssel. Külseje előrevetítette a következő 10 év dizájnját, végtelenül letisztult és elegáns volt, mondjuk lehetett is, hiszen 1988-tól egészen 1991-ig folyt a fejlesztése.

Stílusos külső mellé komoly motor is dukált, így terveztek bele egy teljesen új, vízhűtéses V8-ast, 80 fokos hengerszöggel. Elméleti teljesítménye 300 lóerő körül volt, a köbcentiről sajnos csak annyit tudni, hogy 3,6 és 4,2 liter között alakult. Sajnos gyakorlatban egyszer sem tudott bizonyítani, mert 1991 szeptemberében Dr. Ulrich Bez elhagyta a vállalatot, így a projekt elveszítette legfőbb emberét.

Az addig ígéretesnek tűnő elhatározás kezdett akadályokba ütközni. A gazdasági elemzések azt mutatták, hogy a 928-as eladási számai folyamatosan estek vissza, ami miatt csökkent a profit, ezzel pedig a Porsche mozgástere. A szűkös anyagi helyzetük miatt inkább nem vállalták be a rizikót, 1992 januárjában végleg pontot tettek a projekt végére.

Sokáig a gyártó azt kommunikálta, hogy az egyetlen 989-es prototípust bezúzták, de később kiderült, hogy titokban eltárolták, ma pedig a stuttgarti Porsche múzeum egyik pódiumát ékesíti. Nagy kár, hogy nem élte meg a szériagyártást, egy igazán különleges négykerekűvel lett volna gazdagabb az autóskultúra. De azért így sem veszett teljesen kárba a rengeteg munkaóra és fejlesztés, hiszen közel két évtizeddel később a német mérnökök újra elővették a terveket és ihletet merítettek belőle, hogy a Panamera már végre megkapja azt az elismerést és rivaldafényt, amit elfeledett felmenőjének anno nélkülöznie kellett!