A II. világháborút követően az amerikai gyártók nem tudták eladni autóikat. A problémát végül a Nash oldotta meg: 3 olyan modellel állt elő, amik bármely rajzfilmben megállnák a helyüket!
Az autózás története során számtalan olyan autó született, melynek már megszületése is több kérdést vet fel. Csak egy pár példa: Papírjaguár 601, Fiat Multipla, az ékszíj helyett harisnyával hajtott Polski 126, a 3 kerekű, 1 ajtós Peel, és még pl. az automata Supra. Táborukat követi az amerikai Nash Airflyte sorozatának 3 tagja, melyeket formatervük miatt csak „felborított fürdőkád”-nak gúnyoltak. Ők a Nash Rambler, Ambassador és Statesman.
A Nash-ről röviden: A Nash az amerikai autózás egyik legmeghatározóbb alakja volt. Minden az 1897-ben alapított Ramblerrel kezdődött. A Škodához hasonlóan eleinte bicikliket szerelt, majd a századfordulón áttért a motorizált szekerek kisipari termelésére. A céget 1916-ban felvásárolta George W. Nash, a General Motors egyik kulcsfontosságú alakja. 1917-től Nash Motors néven kezdte gyártani autóit. A márka hatalmas sikernek örvendett, a gyár nem győzött elég autót termelni. Ennek örömére Nash 1925-ben megalapította az Ajaxot, ami bár alacsonyabb árkategóriát képviselt a Nash-nél, minőségét nagyon is dicsérték. A jó minőség ellenére a népeknek szóló márkát lenézték, így csökkentek az eladások, a márka nem élte meg 1930-t. Emellett a Nash 1924-ben szintén felvásárolta az indianai LaFayette luxusgyártót, gyártósoráról Ajaxok gurultak le. A cég emlékéül az anyavállalat 1934-ben bemutatta a Nash LaFayette modellt.
A II. világháborút követően még Amerikában is megcsappant a kereslet a túlméretes autók iránt. A vásárlók kisebb, kis fogyasztású, mégis erőteljes autókra vágytak. Ennek a piaci igénynek a kielégítéséül jelent meg 1950-ben a Nash Rambler. A győztes nagyhatalom erősödésével végül olcsóbbá vált az üzemanyag, ami utat nyitott a termetes óriások megjelenéséhez, ami a Statesman és az Ambassador megszületéséhez vezetett. A Nash ebben az időszakban fejlesztette ki az Airflyte formatervet, ami magába foglalta a Tatráéhoz hasonló aerodinamikus géptestet és a fedett kerekeket. A koncepció alapjául a kor repülőinek és egyre áramvonalasabb vonatjainak vonalkövetését vették. Ez utóbbi sokat javított az autó gyorsulásán és fogyasztásán.
Az Airflyte sorozatnak 3 kimagasló tagja volt, ők a Rambler, Ambassador és Statesman. Megjelenésük idején hatalmas sikernek örvendtek, ám az ’50-es évek közepére nem csak a 3 modell, de a cég népszerűsége is csökkent. A Nash egyezségre lépett a méltán híres Hudson Motors-zal, 1954-ben megalapították az American Motors Corporationt. Az AMC ’87-ig gyártott autókat, köztük az amerikai retró egyik kedvencét, a Pacert. Jó, nem egy vérbeli csajozós autó, de a ’70-es években kiakasztotta a "de zsír ez a verda-faktort":
Érdemes még megemlíteni, hogy az újonnan alapított vállalat 1958-ban feltámasztotta a Rambler márkanevet, mely az USA-ban ’69-ig, Ausztráliában és Új-Zélandon ’78-ig szerelt pár modellt. A Nash-ről elmondhatom, hogy elég viharos utat járt be, ami sajnos nem végződött happy enddel. Mai szemmel legnépszerűbb és legelismertebb modelljei az Airflyte-trió volt, melyek egyedi megjelenése több generáció szívébe belopták magukat. Nézd is meg őket:
Kezdem a trió legkisebb tagjával, az 1950-es Ramblerrel. Nevének magyar jelentése „turista”, „kószáló személy”. Eleinte csak landau kabrió kivitelben létezett, 1951-ben érkezett a kombi, és Country Club néven a kemény tetős változat. Felszerelés terén túlszárnyalta riválisait, olyan extrák kerültek az alapfelszereltségek közé, amikért más gyártók súlyos összegeket számoltak fel. Ilyen például a fehér falú gumiabroncs, az elektromos óra és az AM rádió.
Szeretnivaló lekerekített megjelenése sajnos nem kompenzálta teljesítményét. A 2,8 literes, sorhatos motor legnagyobb sebessége 130 km/h volt és 21,0 másodperc alatt gyorsult 100-ra. Mellette szól, hogy az alig 4,5 méteres kisautó 11,2 litert evett 100 km-en, ami akkoriban nem is volt olyan rossz. A 2 540 mm tengelytávú, 4 470 mm hosszú autó a család második autójának és az asszony hétvégi bevásárlókocsijának a szerepét töltötte be. És még milyen jól:
Ami még pozitívumként felhozható, hogy egy esetleges rablás esetén a tolvajnak ismernie kellett az autót, hogy el tudjon száguldani vele. A Nash újításaihoz tartozott, hogy a kulcs kétszeri elfordítása után a váltót egyesbe kellett tenni, majd magad felé húzni, hogy a motor elinduljon. Ezt a műszaki megoldást a Nash „Select and Lift” néven népszerűsítette. A ráncfelvarrott változat 1953-ban érkezett, ami kétféle sorhatos erőforrással volt kérhető. A 3,0 literes kézi, a 3,2 literes automata váltóval jelent meg. Az ő esetében már csak a hátsó kerekeken volt fedő. A Rambler az amerikai kompakt kisautók első képviselője volt.
A brigád következő tagja az Ambassador, amit a Nash kifejezetten családi autónak szánt. A szintén fastback kivitelű modell 1949 és 1951 között 2 féle motorral rótta az utakat. Mind a 2 sor-6-os, 3,8 literes volt, ám a 112 lóerős, 84 kW-os csak kézi, míg a 115 lovas 86 kW-os 3 sebességes kézi és automata kormányváltóval volt rendelhető. A féktelen száguldásnak 4 darab 10 hüvelykes dobfék parancsolt megálljt.
A magyarul „nagykövet” névre keresztelt autó sok különleges megoldással rendelkezett. Ilyen például, hogy a 2 üléssort egy 3 személyes ággyá lehetett alakítani, emellé a funkció mellé társult az opcionális extraként rendelhető sötétítő. További különlegesség volt a „Uniscope”, ami a műszerek egy kupacba szerelését takarta. A műszerfalon külön index visszajelző nem volt, helyette az irányjelző végére szerelt lámpa villogása jelezte a kanyarodás szándékát. Az alapfelszereltséget gazdagította a „Weather Eye” nevű légkondi csomag. Az Airflyte-k megjelenéséig a légkondi kizárólag a legfelsőbb kategóriás gyártók modelljeiben volt jelen. Felszerelés tekintetében 2 változat, a Custom és a Super létezett.
Nem csak az utakon, de a versenypályán is remekelt. Legnagyobb érdemei közé tartozik, hogy a NASCAR bajnokságain is részt vett. Rajongói táborát csak növelte, hogy a 94-es sorszámú autó volánja mögött Louise Smith, a NASCAR első női pilótája kormányzott. 1947 és 1956 között 38 versenyben győzedelmeskedett. Pályafutásának a Disney Verdák 3 animációs film is emléket állít, melyben alteregója egy Louise „Barnstormer” Nash nevű Ambassador.
További részletekért nézd meg a videót. Nem lehet egy rossz darab, ha Jay Lenónak is van:
A trió legexkluzívabb tagja az ’50-ben piacra dobott Statesman, vagyis „államférfi” volt. A 2 848 mm tengelytávú óriás készült 2 ajtós kupé és szedán, illetve 4 ajtós szedán formájában is. Ő 3 felszereltségi szinttel rendelkezett. A Custom és Super mellett szerepelt a Fleet-only variáns is, ami lényegében a fapados kivitelt jelentette.
Két társával ellentétben a Statesman belső megjelenése puritánabb volt. Az 1950-es modelleket még Uniscope-pal szerelték, ám az '51-es példányok már hagyományos műszerfalat kaptak, plusz emellé társult a biztonsági övek megjelenése. A kesztyűtartó nem áll a műszerfal vonalába, sőt le is lóg, ami lehetőséget adott az akkoriban kifejlesztett Highway Hi-Fi utólagos beszerelésére. Motor terén megegyezett társaival, ő is egy soros elrendezésű, 6 hengeres erőforrást kapott. A 3,0 literes motor működését egy 3 sebességes kormányváltó segítette, ami rendelhető volt hagyományos és automata kivitelben is. Gyártása 1951 végén leállt, rá egy évre jelent meg a következő generáció. Részletesebb betekintésért nézd meg a videót:
A Nash Airflyte modelljei forradalmi újításokat hoztak az autógyártás világába. Saját korukban olcsó, de vagány verdáknak számítottak, a jenkik imádták őket. Ennek ellenére mégsem váltak kultikus veteránokká, Európában nevük többnyire ismeretlen, így nem is váltak gyűjtői darabokká. Ha Neked mégis bejön a 3 egyedi autó valamelyike, rövid keresgélés után Te is rátalálsz a számodra megfelelő autóra.
Nagyjából olyan 10 és 15 ezer dollár közötti összegért lehet már egy jobb állapotú modellt venni, de áruk könnyen elszállhat. Az RM Sotheby’s 2008-as monterey-i aukcióján egy ’51-es landau Rambler 34 650 dollárért, vagyis majdhogynem 9,5 millió forintnak megfelelő összegért kelt el. Szintén a Sotheby’s aukcióján 2019 márciusában egy ’50-es Ambassador is kalapács alá kerül, ami várhatóan 30 és 40 ezer dollár, kb. 8 és 11 millió értékben talál új gazdára. Ha jobban szereted magad bütykölni az autódat és inkább valami egyedi verdára vágysz, az Airflyte a Te embered. Nem egy tipikus tuningautó, de az amcsiknak egész érdekes vasparipákat sikerült belőlük varázsolni.
