Az AMG modellek már több mint fél évszázada a német autóipar csúcsát képviselik. Számos olyan Mercedest építettek, amelyek még ma is megdobogtatják a szíveket.
Hans-Werner Aufrecht gyermekkorában arról álmodozott, hogy ha felnő, versenymotorokat fog gyártani a Mercedesnek. Tanulmányait is ennek megfelelően végezte, ám amikor eljutott odáig, hogy hozzákezdjen a munkához, a stuttgarti márka bejelentette, hogy teljesen kivonul a motorsportokból. Álma szertefoszlani látszott, a legtöbb ember belenyugodott volna a szomorú ténybe és másik utat keresett volna, amin elindulhat.
De Hans nem ilyen volt. Ő nem adta fel. Összefogott egy hasonló gondolkodású barátjával, Erhard Melcherrel, majd közösen nekiálltak reszelgetni egy Mercedes 300SE-t. A karosszériát kibelezték, megszabadultak minden felesleges súlytól, motorját pedig a gyári 170 lóerőről 238-ra tornázták fel, a változtatásoknak hála lényegesen javult az autó menetdinamikája. Olyannyira, hogy Manfred Schiekkel a volánnál megnyertek 10 futamot az 1965-ös Német Túraautó Bajnokságban.
A sikerek híre gyorsan terjedt, a következő év végére Aufrecht és Melcher alig győzték teljesíteni a megrendeléseket, mindenki velük akart csibészes Mercit csináltatni pályára és utcára egyaránt. 1967-ben elhatározták, hogy saját üzletet nyitnak Burgstall mellett. Ezzel gyakorlatilag megszületett az AMG.
Természetesen a Mercedes is felfigyelt tevékenységükre, ők is hozzákezdtek nagyobb teljesítményű modellek gyártásához, ékes példa erre az 1968-ban bemutatott, 6,3 literes motorral szerelt 300SEL, ami korának leggyorsabb limuzinja volt. Aufrechték ezt úgy is értelmezhették volna, hogy munkájuk itt véget ért, mert a nagytesó lenyomta őket, de ők sokkal inkább lehetőségként, mi több ugródeszkaként fogták fel: lehet bármilyen gyors és erős a 6,3-as, az AMG támogatja a Mercedest, hogy még gyorsabb és még erősebb legyen.
3 évbe tellett, de sikerült befejezniük az 1971-es, Spában megrendezett 24 órás versenyig életük legnagyobb alkotását, a Vörös Disznót. A 300SEL 6.3 gyári teljesítménye 247 lóerő volt, de az AMG-féle szteroidkúra után 6,8 literes hengerűrtartalommal, 428 lóerővel és 47 literes fogyasztással állt rajthoz a Vörös Disznó Belgiumban. Mindenki csodálkozott, hogy mit keres egy katedrális a versenypályán, de az AMG első igazi szörnyetege bebizonyította, hogy Aufrechték tudják, mit csinálnak: kategóriagyőzelemmel és összesített 2. helyezéssel zárták a futamot a németek. Sokak szerint meg is nyerhették volna, ha nem zabált volna annyi gumit és üzemanyagot az S-Klasse.
Mondanom sem kell, a verseny után beindult a biznisz. Rengeteg megrendelés érkezett, a motorok mellett már egyedi, sportos belsők készítésére is lett igény. Így az AMG műhelyét kénytelenek voltak átköltöztetni egy nagyobb létesítménybe, Affalterbachba, ami azóta is a tuningcég székhelyeként szolgál. A ‘80-as évek közepére már olyan magas szinten űzték az ipart, hogy az általuk módosított Mercedesek akár önálló termékként is megállták a helyüket, az 1984-es 500SEC AMG például már hengerenként négyszelepes konstrukciót használt jóval azelőtt, hogy a Mercedes alkalmazni kezdte volna ezt a megoldást mezei modelljeiben.
Utcai autók tekintetében akkor szereztek nemzetközi hírnevet maguknak, amikor a W124-esbe belepakolták a Mercedes akkori legnagyobb, 5,6 literes V8-as motorját, négyszelepes hengerfejjel. Így született meg a „The Hammer”, vagyis „A kalapács”, ami azóta is az egyik legmenőbb becenév, amit autó kapott. A korabeli tesztelők teljesen le voltak nyűgözve brutális erejétől és kényelmétől, David Vivian, az Autocar újságírója szerint egy 288-as Ferrarit is képes maga mögé utasítani úgy, hogy közben a nagymamája is elvezetné. A W124-es csúcsváltozata a 4 gangos automata ellenére 5 másodperc alatt gyorsult 100-ra, végsebessége pedig közel 300 km/h volt.
1990-ben a Mercedes és az AMG kapcsolata hivatalossá vált, aminek legfontosabb hozadéka az volt, hogy innentől fogva a tuningműhely által felpiszkált termékeket Mercedes kereskedésekben árulták, Mercedesekre érvényes garanciával. Továbbá a két cég ettől kezdve együtt dolgozott az AMG modellek dizájnján is.
A már formális kooperáció első gyümölcse a C36 AMG volt, a W202-es generációból, a soros hathengeres szívómotorral felvértezett sportszedán 1993-ban debütált. A 276 lóerős teljesítmény ma már nem számít kiemelkedő értéknek, hiszen az aktuális C63 AMG már 500 lóerőt is lazán mozgósít, de a ‘90-es évek első felében ennyi is elég volt ahhoz, hogy az M3-as közvetlen riválisává tegye a C-osztályt. A bajor vetélytársnál ugyan nehezebb volt és lágyabb volt a rugózása, de pont emiatt kényelmesebb volt használni a mindennapokban. Az AMG történelme szempontjából kiemelt jelentősége volt a C36-nak, mivel egy egész termékcsalád bevezetőmodelljeként debütált.
Gyakorlatilag majdnem az összes Mercedes típus megkapta a saját AMG változatát, és olyan különlegességek is készültek, mint az 5,9 literes, kézi váltós G60 AMG, a 6,2 méter hosszú, hatajtós S63 AMG Pullman, vagy a 7291 köbcentis, V12-es SL73 AMG, ami mindmáig a legnagyobb lökettérfogatú csillagos autó, ami a háború óta készült.
Az ezredforduló után elkezdték feltölteni legújabb erőforrásaikat, a háború előtt is bevált technikához fordultak: kompresszort aggattak az 5,4 literes, V8-as blokkra. A facelift előtti W211-es E-osztály legcombosabb változata így 480 lóerő leadására volt képes, ami szinte dekára megegyezett a szuperautók etalonjának számító F40-es Ferrari teljesítményével. Elektronikus limiter nélkül pedig a csillagos romboló is könnyűszerrel megfutotta a 320 km/órás tempót, még bő fél tonnával nehezebb súllyal is. Bemutatásakor el is nyerte a világ leggyorsabb limuzinja címet.
2003-ban ugyanezt az egységet tovább feszítették, és beleépítették a McLarennel közösen fejlesztett szupergép, az SLR orrába, ahol már 626 lóerővel kínozta a hajtásláncot. A 12 hengeres konstrukcióról sem feledkeztek meg Affalterbachban, sőt. Bemutatták az S65 AMG-t, a 6,0 literes, ikerturbós V12-es überlimuzint, ami gyári állapotában is 1000 Nm-es forgatónyomatékkal rendelkezett. Ezt megközelítő értéket azóta sem tudott sok autó produkálni! Szintén 2003-ban dobták piacra a C30 CDI AMG-t, az első és egyben utolsó dízel AMG modellt, soros öthengeres motorja 227 lóerő leadására volt képes. Borsos ára és gázolajos karaktere miatt nem volt kiugróan népszerű modell.
A következő mérföldkő, amire minden autórajongó könnyes szemmel emlékszik vissza, az a 6,2 literes, szívó V8-as aggregát volt, amit cipőkanállal ugyan, de a C-osztályba is belepasszíroztak. Leggyengébb változata is 450 lóerővel rendelkezett, az E63-ban pedig bőven 500 paci felett teljesített. Különlegessége, hogy ez volt az első motor, amit színtisztán az AMG fejlesztett az első csavartól az utolsóig. Még az R-osztályba is belepakolták, ami pénzügyi szempontból hatalmas bukta volt, mivel elég kevés embernek van igénye egy 6,2 literes, 500 lóerő feletti egyterűre. De ha belegondolsz, elég menő lehet ilyennel furikázni oviba a gyerekeket.
A német tuningműhely gondolt azokra is, akiknek a mezei AMG-k nem voltak elég erősek vagy kellően exkluzívak: debütált a Black Series, vagyis a fekete széria. Sokak örök kedvence, az SLR McLaren is megkapta méltó utódját, az SLS AMG fejlesztéséhez már nem kellett az angolok segítsége, a sirályszárnyakkal operáló csúcsgép színtisztán Affalterbachban készült. Lényegesen olcsóbb volt legendás elődjénél, és vezethetőség szempontjából is sokat javult. Népszerűsége miatt az AMG csinált belőle tisztán elektromos prototípust, ami elnyerte a világ első villany-szuperautója titulust, sőt, készült belőle egy pályaorientált változat is, ami természetesen büszkén viselte magán a Black Series feliratot.
Az AMG GT-vel folytatódott a német szupergépek sora, ez a generáció ugyan már nem kapott sirályszárnyas ajtókat, cserébe viszont mindenféle változatban elérhető, így mindenki megtalálja belőle a preferenciáinak megfelelőt. Már az alapmodell is egy kitűnő huligánautó, de akinek a köridő többet jelent a szórakozásnál, az a kihegyezett Black Series kivitelben ideális társra lel, egyes pletykák szerint 6 perc 43 másodperc alatt képes körbe érni a Nürburgring Nordscheifén.
Ha pedig egy Ring-Taxit szeretnél, amivel az egész családodat halálra tudod rémíteni, akkor ott van az AMG GT 4 ajtós változata, amivel Porsche Panamera Turbo tulajdonosok bajszát is könnyedén lehet húzogatni. Sajnos a gigantikus szívómotorok korszaka lejárt, de a legújabb fejlesztésű, 4,0 literes feltöltött V8-as is egy mestermű, a 9 gangos automatával és a 4Matic + hajtással gyakorlatilag C-től S-klasséig bármelyik méretosztályban kiváló szolgálatot tesz.
A frissen bemutatott, W223-as S-osztály csúcsváltozatában elvileg ezt a motort fogják villannyal megtámogatni, a rendszerteljesítményt így 800 lóerő körülire saccolják. Persze ott van az A45 AMG, 210 lóerő/literrel, a 43 AMG modellek pörgős hathengeresekkel, az 53 AMG-k villanyturbóval és közvetlen gázreakcióval, de ugyan, kérlek. Mindenki tudja, hogy egy igazi AMG az 8 hengernél kezdődik.
Amennyiben szeretnél egy AMG modellt közelebbről is megnézni, less bele ebbe a bemutatóba! Ha a videó nem indunla el, YouTube csatornánkon is megtekintheted.
