Top 10 használt autó 500 ezer forintig - VIDEÓ

Vannak élethelyzetek, amikor egy igazán olcsó és strapabíró autóra van szükség, olyanra, amelyet nagyon félteni sem kell. Az igásló szerepére egy régi Suzuki Swift vagy Daewoo Matiz lehet a legalkalmasabb – gondolják sokan, de vannak sokkal jobb ötleteink. Következzen tíz olyan modell, amelyből van értékelhető kínálat a magyar használtautó-piacon és amelyet félmillió forint környékén megkapsz, ráadásul fenntartási költségeivel sem fogja megborítani a családi kasszát. A motorválaszték azon erőforrásokat mutatja, amelyek megtalálhatók a jelenlegi kínálatban félmillió forintig.

Skoda Fabia (Typ 6Y)

Motorválaszték:

• benzin: 1.0 MPI 8V 60 LE, 1.2 MPI 6V LE, 1.2 HTP 6V 54, 1.2 HTP 12V 64 LE, 1.4 MPI 60 LE, 1.4 MPI 68 LE, 1.4 16V 75 LE, 1.4 16V 101 LE
• dízel: 1.4 PD TDi 75 LE, 1.9 SDi 64 LE, 1.9 PD TDi 101 LE

A kis Skoda Fabia rendesen felkavarta az állóvizet a kisautók között az 1999-es megjelenésekor. Hirtelen mindenkinek vonzó lett a jó áron kínált VW-technika, amit kellően szemrevaló külsőbe is csomagoltak. A széria hihetetlenül sikeres lett, vették, mintha kötelező lenne, ennek köszönhetően ma hatalmas a kínálat a kisautóból. Végtelen motorválaszték, sokféle felszereltségi szint jellemzi, és háromféle, szedán, kombi vagy a legelterjedtebb ötajtós karosszériaváltozatban érhető el.

A modellfrissítést 2004-ben kapta, a kínálat zömét pedig az 1,2-es háromhengeres HTP, valamint az 1,4 literes benzinmotorok adják. A HTP motorok egy ideig büszkén viselték a legnagyobb lökettérfogatú háromhengereseknek járó címet, fogyasztásban nem rosszak, ám kissé kulturálatlan viselkedésük és gyengeségük miatt inkább a nagyobb négyhengeresek javasoltak. Már a 68 lóerős MPI motor is kellően dinamikusan mozgatja az autót, a 101 lovas pedig szinte sportos viselkedést kölcsönöz a Fabiának. Sajnos ez a modell is rozsdásodásra hajlamos.

Minden benzinesre jellemzőek a gyújtótrafó-hibák, ráadásul az 1,2-esek vezérműlánca is nyúlásra hajlamos. Előfordulhat még az olaj és/vagy a hűtőfolyadék fogyása is. A dízelmotoroktól nem kell félni, mind tartós konstrukció, alig fogyasztanak és kimennek a világból, ráadásul még a 64 lóerős szívódízel sem vérszegény, az 1,4 és 1,9 literes PD TDi turbódízelek pedig az autópályák királyai. Ha Fabiát keresel, egyedül a fekete lökhárítós “spórmodelleket” kerüld el messziről, mert azokban tényleg semmilyen extra nincs.

Opel Astra G

Motorválaszték:

• benzin: 1.2 16V 75 LE, 1.4 16V 90 LE, 1.6 8V 75 LE, 1.6 16V 101 LE, 1.8 16V 125 LE, 2.0 16V 136 LE, 2.2 16V 147 LE
• dízel: 1.7 TD 68 LE, 1.7 DIT 80 LE, 2.0 DI 82 LE, 2.0 DTI 101 LE, 2.2 DTI 125 LE

A G Astra a használtautó-vásárlók egyik favoritja, sok van belőlük, az árak lent vannak, kényelmük elfogadható és megjelenésükről sem ordít, hogy már húsz évesek is bőven elmúltak az első példányok. Tartós és igénytelen a technika, futóművük bírja a rossz utakat, nem kell sokat költeni rájuk, dinamikus az erőforrások zöme, na persze a hírhedt Opel-betegségre, az olajfogyasztásra érdemes odafigyelni az ECOTEC motoroknál.

A típus mellett szól a bőséges karosszériaválaszték: van belőle három- és ötajtós, szedán, kombi, valamint a Bertone-féle gyönyörű kupé és kabrió is. Igaz, e két utóbbi nem jön ki félmillióból. A beltér nem kelt minőségi benyomást, cserébe nem pusztul túlságosan, igaz jellemző, hogy a kormány kürtgombjai idővel kilyukadnak csakúgy, mint a slusszkulcson lévő ajtónyitó gombok is. Az ülések sem túl tartósak, nem kell különösen kövérnek lennie az állandó utasoknak ahhoz, hogy kiüljék őket és a varrások mentén is szakadások jelentkezhetnek. Az 1,2-es motor pedig hajlamos hegerfej-problémákat okozni.

A legjobb motor talán a láncos 1,4-es (Z14XEP motorkód), amely tartós, jól megy és nem is fogyaszt sokat, de nagyon érzékeny az olajcserére, hajlamos az olajfogyasztásra is. Ha lánccsörgést hallunk, akkor érdemes otthagyni és egy másikat keresni, hiszen egy ilyen árkategóriájú autónál nem sokan akarnak egyből vezérléscserével kezdeni. Dízelfronton az 1,7-es közös nyomócsöves ajánlható (2004-ben jelent meg), a kétliteres adagolós (DI, DTI) motorokkal már több a baj, főleg a 2,2-essel, amely hajlamos a hengerfejességre.

Használtautó-vásárlás előtt mindig légy körültekintő, és ellenőriztesd le a megvásárolni kívánt autót.

Ford Focus I

Motorválaszték:

• benzin: 1.4 75 LE, 1.6 101 LE, 1.8 116 LE, 2.0 131 LE
• dízel: 1.6 TDCi 90 LE, 1.8 TDDi 90 LE, 1.8 TDCi 116 LE

Az első generációs Ford Focusokkal csak egyetlen egy baj van. Történetesen az, hogy nagyon szereti őket a rozsda, egyébként szinte tökéletes, tartós, elnyűhetetlen és igényes technikájú autók. A legkritikusabb pontok az ajtók alja, a kerékjárati ívek és a küszöbök, de sokkal eldugottabb helyeken, például a szélvédő körül is felütheti fejét a rettegett korrózió. A megóvott, főleg garázsban tartott rozsdamentes példányokra érdemes vadászni, mert egyébként egy nagyon jól sikerült konstrukció az első generációs Focus.

Korszakos megoldás volt annak idején, hogy a hátsó futómű is független, multilink-rendszerű, többlengőkaros felfüggesztést kapott, amivel jócskán lekörözte a konkurenciát. Ennek az igényes konstrukciónak hála az autó kényelmes, ugyanakkor sportosan vezethető, amelyben remek partner a nagyszerű kormányzás, a jól kapcsolható váltó és a harapós fékek is (az azonban veszélyes, amikor a fékcső elrohad az üzemanyagtank felett). Ki merem jelenteni, hogy a sportos vezetők egyértelmű választása ennyi pénzért ez a típus.

A motorok közül nem kell kerülni a 75 lóerős alap 1,4-est sem, szereti a pörgetést és azzal is kellően jól megy az autó, persze az örök igazság itt is érvényes, az erősebb jobb. Ritka a kétliteres benzines a hazai kínálatban, de egyértelműen az a legjobb motor hozzá. A dízeleket ennyi idősen (és minden bizonnyal) sok kilométerrel a hátuk mögött jobb elkerülni, főleg a régebbi elektronikus adagolóval szerelt (1.8 TDDi), komplikált motorvezérlésű modellek számítanak megbízhatatlan motornak. Sajnos nem sokkal jobbak a közös nyomócsöves TDCi-k sem, ott a befecskendezéssel adódhatnak az autó értékéhez képest irreálisan költséges gondok.

Ford Fiesta Mk6

Motorválaszték:

• benzin: 1.25 75 LE, 1.3 69 LE, 1.4 80 LE, 1.6 101 LE
• dízel: 1.4 TDCi 68 LE, 1.8D 75 LE

Egy tizenéves Ford Fiesta ennyi pénzért valószínűleg az egyik legjózanabb választás a használtautó-piacról. Mi baja lehet egy ilyen autónak? Nagyjából semmi, az is ritkán. Ráadásul ez is olyan kifinomult technikát és megoldásokat rejt, mint a nagytestvér Focus. Ezt is ugyanolyan jó vezetni kanyargós útszakaszokon, futóműve egyszerre kényelmes, mégis bírja a nyüstölést, az üléshelyzet is jó, a kormányzás pedig bőven elég visszajelzést ad a mókázáshoz.

Sajnos a rozsdásodási hajlam – hasonlóan a Focushoz – jellemző a kis Fiestára (főleg a küszöbnél). Ezért a legfontosabb szempont a vásárlás előtt a karosszéria alapos átvizsgálása, valamint az első rugókat is érdemes megnézni, azok könnyen törnek. A 69 lóerős, 1,3 literes láncvezérléses alapmotor ugyan nagyon tartós konstrukció, ám azoknak, akik szeretnek tempósabban haladni, rossz választás. Mindössze hat lóerővel erősebb az 1,25-ös, mégis sokkal élénkebb erőforrás. Az egynégyes annál is jobb, az egyhatos pedig már szinte sportos, ám elég ritka ebben az árkategóriában.

A dízelmotorral nem érdemes Fiestát venni, mert ebben a korban már bőven akadhatnak velük gondok, maximum tetemes éves futásteljesítmény mellett érheti meg azt választani a kicsit iszákos benzinesek helyett. A beltér ergonómiája és minősége hozza az elvárható szintet, tartósságával sincs gond, bár dizájnvilágával nem fog senkit sem rabul ejteni. Említésre méltó típushibái sincsenek, ami elromlik, az más autóknál is el szokott romlani.

Nissan Almera N16

Motorválaszték:

• benzin: 1.5 90 LE, 1.5 98 LE, 1.8 114 LE
• dízel: 1.5 dci 82 LE, 2.2 Di 110 LE

A Nissan Almera itt a szürke eminenciás, bizonyára nem szerepel senki álomautós listáján, sokan talán nem is hallottak róla, és ennek megfelelően keveseknek jut eszébe ezt a típust keresni, amikor használtautó-vásárlás előtt állnak. Pedig nem egy rossz kocsi, a második generáció ugyan már nem nyújtja a japános elnyűhetetlen megbízhatóságot, mint az elődje, és kissé szűk is hátul, de azért egy-egy szépen karbantartott példány megér egy próbát, mert aki ilyet vesz, általában nem csalódik.

Na persze a motorokra oda kell figyelni, a dízeleket nem érdemes erőltetni, szerencsére nincs is belőlük sok, a legjobb választás kétségtelenül a másfeles benzines. Kellően erős, nem térdel le minden sarkon és a fogyasztásával sem lóg ki felfelé a kategóriából, igaz, lefelé sem. Ha ilyen motorral találnál Almerát, a vezérműlánc csörgésére kell leginkább figyelned, mert ha meg van nyúlva, cseréje esedékes és költséges. Ezek az autók egyébként kívül-belül tartósak, nagy kiadásokra nem kell számítani velük kapcsolatban, éppen ezért jó választásnak számítanak ebben az árkategóriában. A beázó fényszórókra viszont érdemes odafigyelni.

Volkswagen Polo IV

Motorválaszték:

• benzin: 1.2 6V 54, 1.2 12V 64 LE, 1.4 16V 75 LE
• dízel: 1.9 PD TDi 69 LE, 1.9 PD TDi 101 LE

A kis Volkswagen Polóban könnyű felismerni a Golfnál megszokott értékeket: a kategóriában megszokottnál jobb minőségű anyagok, korrektebb összeszerelési minőség, nagyobb kényelem és természetesen magasabb presztízs. Ebben a társaságban talán az egyébként Szlovákiában összeszerelt wolfsburgi autó a király, persze ehhez az kell, hogy kellően felszerelt és jól motorizált modellre essen a használt autót kereső delikvens választása, különben oda a boldog együttélés lehetősége a típussal.

Arról beszélek, hogy az alapmodellekben se szervokormány, se klíma, de még ABS sincs. Mindez anno a „jóárasítás” jegyében volt így, de használtan sokat elvesz a kis Polo értékeiből a fapadosság. Ezt leszámítva az autóból árad a német minőség, puha a műszerfal teteje, nem jellemző a túlzott zörgés a beltérben, elfogadható a zajszint menet közben és például a plafonon elhelyezett kapaszkodók is csillapítottan hajlanak vissza a helyükre. A jól felszerelt példányok akár világos bézs belsővel, négy darab villanyablakkal, krómkilincsekkel vagy digitális légkondicionálóval csábítanak és természetesen akad automata váltós kivitel is.

Ez utóbbi ráadásul nem holmi robotizált vacak, ami megszokott olcsó megoldás ebben a kategóriában, hanem rendes hidrodinamikus nyomatékváltó. A Polóval persze akadhatnak gondok is szép számmal az összetettsége okán, érzékeny a futóműve, előfordulhatnak elektromos problémák, a kézi váltó sem egy tartós szerkezet, sőt, egyes modellek akár beázásra is hajlamosak lehetnek. Általában véve kevésbé tartósak, mint a márkatárs Golfok, de alapos átvizsgálás után a szép példányok bátran megvehetőek.

Renault Twingo I

Motorválaszték:

• benzin: 1.2 54 LE, 1.2 58 LE, 1.2 60 LE, 1.2 16V 75 LE

Szokták mondani, hogy az összes francia autó rossz, csak nem pont ezt a jelzőt használják. Való igaz, akadnak a Renault kínálatában is szégyenfoltok, de a kis Twingo igazából nem egy problémahalmaz. Amilyen kicsi kívül, olyan nagy belül, egy igazi mini egyterű, világbajnok a térkihasználásban. Városi közlekedőedénynek maximum 4 főig tökéletes, ráadásul, ha van benne működő klíma, elektromos ablak és ABS, nem is akkora kompromisszum ma sem.

Bónusz a nyitható napfénytető (vagy elhúzható vászontető), hiszen az rengeteget dob az egyébként hangulatos, vidám és alapból is szerethető belvilágon. Ekkor még a teherautós szögben álló kormánykereket is könnyű megbocsájtani a cuki Twingónak. Az 1993-ban megjelent kisautó először 1998-ban, majd 2000-ben, végül pedig 2004-ben is kapott egy-egy jelentősebb vérátömlesztést.

A modellfrissítések során sokat javítottak az autó megbízhatóságán és csinosítottak is rajta. Érdemes minél fiatalabb, lehetőleg a 2000-es facelift utáni kiviteleket keresni, mert azok például szériában kapták már a frontlégzsákokat. Szintén az ezredforduló után jelent meg a 75 lovas, 1,2-es csúcsmotor, ami messze a legjobb választás hozzá, hiszen tartós, takarékos és fürgén is mozgatja az alig 9 mázsát. Főbb típushibának a gyenge kerékcsapágyak (korabeli Renault-betegség) és az alulméretezett benzinpumpa számítanak.

Opel Corsa C

Motorválaszték:

• benzin: 1.0 12V 58 LE, 1.2 16V 75 LE, 1.2 80 LE, 1.4 16B 90 LE, 1.8 16V 125 LE
• dízel: 1.7 Di 65 LE

A 2000-től gyártott Opel Corsa C egy felettébb elterjedt és közkedvelt típus hazánkban. Nem véletlenül, hiszen a csinos formatervhez megbízható technika társul, és annak idején egy igazi térugrás volt az elődjéhez képest, meg aztán újkorában az ára is vonzó volt. Ahogy vonzó ma is, a hatalmas választéknak köszönhetően már relatíve kevés pénzből is lehet venni egy szép és megkímélt példányt. Persze az egyliteres, háromhengeres alapmotorral nem kifejezetten fürge, de az eggyel erősebb és már négyhengeres, 75 lóerős erőforrással jó választás, a kis kasztnihoz kellően nyomatékos.

Az 1,7 literes Isuzu-eredetű dízel sem rossz, tartós és szinte semmit nem fogyaszt, ám városba, rövid utakra jobb benzinest keresni. Létezett belőle 1,3 CDTi is, a modern dízel egyértelműen kerülendő. A C Corsák szerencsére nem rohadnak különösebben, és a futóművük is kellően strapabíró. Gyenge pontnak talán a nagyon érzéketlen, olykor rakoncátlankodó elektromos rásegítéssel működő kormányzás számít, de szerencsére alkatrészek vannak hozzá dögivel. Kerülendők továbbá az Easytronic elnevezésű robotizált automata váltóval szerelt modellek, mert rossz vezetni őket, és sok velük a „zsebbenyúlós” nyűg is. A szervokormánnyal is sokszor akad gond, érdemes ezt is megnézni vásárlás előtt.

Toyota Yaris (XP10)

Motorválaszték:

• benzin: 1.0 68 LE, 1.3 86 LE
• dízel: 1.4 D-4D 75 LE

A Toyota Yaris első generációja sokáig nagyon tartotta az árát, és 1 millió forint környékén lehetett megkaparintani a 15-20 éves városi kisautót. Az utóbbi időben azonban jelentőset esett az ára, hiszen mégiscsak eljárt felette az idő. De ez igazából nagyszerű hír, hiszen már félmillió forint környékén van belőle szép számmal a magyar használtautó-piacon. Persze ennyi pénzért még nincsen a ráncfelvarrás utáni (2003) modell, de az elsőkkel sincsen semmi gond. A Toyota Yarisok végtelenül megbízható autók hírében állnak, komoly gondokkal nem kell számolni velük kapcsolatban, leszámítva a rozsdát.

Legnagyobb ellenségük maga a tulajdonos, aki ha elspórolta az olajcseréket, akkor gondok lehetnek a vezérműlánccal, amely alapjáraton hallható csörgés formájában jelentkezik. Típushibának számít még az elektromos ablakemelő szerkezetek meghibásodása, valamint a központi zár motorjai is szépen sorban megadják magukat. A hűtéssel is tud gond lenni, a vízhűtő lamellái kitörhetnek, amely hegerfejessé teheti a motort. A motorváltozatok közül az 1,3 literes benzinest érdemes keresni, mert azzal kellően dinamikus az autó, és nem is fogyaszt rosszul. Az alap benzines nagyon gyenge hozzá, a dízel amúgy viszonylag strapabíró.

Toyota Corolla (E11)

Motorválaszték:

• benzin: 1.3 86 LE, 1.4 VVTi 97 LE, 1.6 110 LE
• dízel: 2.0 72 LE

A ‘90-es évek végére a Corollából már a nyolcadik generációt készítették. A típus története egészen 1966-ig nyúlik vissza, és ma már a tizenkettedik generációjánál tart a japán igásló, amely szerepel a világ tíz legnagyobb darabszámban értékesített modellje között. Egy Toyotát választani mindig is józan döntés volt, bár kétségtelen, hogy a Corollánál vannak sokkal olcsóbbak is azon típusok között, amelyek korban és/vagy tudásban megegyeznek vele. Elképzelhető, hogy lehet nála szebb olasz autót találni vagy jobban felszerelt franciát, ám jobbat, megbízhatóbbat aligha.

Egy Corolla a nem túl szemet gyönyörködtető megjelenését, komor színvilágú belső terét a kifinomult technikával és stabil működéssel ellensúlyozza. Ez az autó mindig beindul, és attól sem kell különösen tartani, hogy lerobban vele az ember. Bár a motorok hajlamosak az olajfogyasztásra, de ez a probléma is inkább az 1,4-est érinti. Ha valaki bombabiztos erőforrással akar Corollát venni, akkor a változó szelepvezérlés nélküli 1,3 literest keresse, esetleg a 110 lóerős 1,6-ost, ami már megfelelő menetteljesítményeket is nyújt. Külön jó hír, hogy ennél a típusnál a rozsdától sem kell tartani különösen.

Van az a kategória, mind értékben, mind pedig korban és állapotban, amikor nem számít egy-két esztétikai sérülés vagy az, ha nem működik minden extra a kocsiban. De attól még, hogy viszonylag kis értékű autókról volt itt szó, nem kell feltétlenül bontószökevényt vásárolni. A legfontosabb, hogy legyen szerkezetileg rendben a motor, a váltó, a futómű és a fékek, illetve ne rozsdásodjon az autó. Legyen rajta négy jó minőségű és állapotú, évszaknak megfelelő gumi, valamint érvényes műszaki vizsga is.

Az sem baj, ha a következő kötelező inspekció előtt várhatóan nem kell az autó árát ismét rákölteni a különböző javításokra és az sem probléma, ha legalább a klíma működik. Persze aki biztosra akar menni, és esetleg hosszabb távra tervezi megtartani az olcsón vett autóját, az nézesse át nyugodtan szakemberrel, járjon utána annak, hogy valós-e a futásteljesítmény vagy, hogy volt-e törve korábban.

Ha autóvásárlás előtt állsz, rendeld meg a professzionális járműelemzést, hogy biztosan jó döntést hozz!