A reggeli kávém kortyolgatása közben botlottam bele ebbe a videóba, ami a bukósisakok fejlődését mutatja be.
Végignéztem, és elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy kicsit utánamegyek annak, hogyan is épülnek fel a mai modern sisakok, illetve milyen fejfedők voltak a kezdetekkor, amikor még csak nevettek a biztonsági intézkedéseken.
Korábban már írtam az FIA 2019-es új, továbbfejlesztett bukósisakjáról, ami sokkal biztonságosabb lesz, mint a korábbi verzió. Az aktuális szabvány, az úgynevezett FIA 8860-2018 kifejlesztésénél minden olyan gyártóval együttműködött a szövetség, amelyik szállít a Formula-1-nek és más szériáknak, vagyis a Schuberth, az Arai, a Stilo és a Bell Racing is részt vett a munkában.
A sisak használata 1953 óta kötelező a Formula-1-ben, egy évvel később a Bell bemutatta az 500 TX-et, ami a kezdetekhez képest hatalmas előrelépés volt, bár korántsem tökéletes, mert az arc, illetve az állkapocs továbbra is védtelen maradt.
Egészen 1968-ig kellett várni a következő fontos fejlesztésre, ami már megvédte a teljes arcot. A 70-es évekre alakult ki az a forma, amit ma ismerünk. Az évek alatt rengeteget fejlesztettek rajta, hogy minél biztonságosabb legyen, azonban továbbra is a fej és a nyak sérülései jelentik a legnagyobb kockázatot.
Ennek csökkentése érdekében a modern F1 sisaknak rendkívül könnyűnek és erősnek kell lennie. Minél könnyebb a sisak, annál kisebb terhelést jelent a versenyzőnek a szélsőséges G-erők hatása alatt, ami gyorsításkor, fékezéskor és kanyarodáskor tapasztalható. Kizárólag az FIA által engedélyezett sisakokat lehet a versenyeken használni, mert csak így garantálható, hogy megfeleljenek a szigorú biztonsági előírásoknak. Több tesztnek vetik alá a sisakokat, de szélcsatornás vizsgálat is van, hogy minimális legyen a légellenállás.
A külső héj két rétegből áll: szénszálból a merevség érdekében, ami alatt aramid réteg van, amit a golyóálló mellényekben használnak. Ezután következik egy lágyabb, deformálható réteg polietilénből. A sisakrostély különleges, átlátszó polikarbonátból készül, ami kiváló ütésállóságot biztosít, ráadásul lángálló is.
A legtöbb pilóta sötétített rostélyt használ, ezek belső felülete olyan bevonatot kap, ami meggátolja a párásodást. A rostélyon számos átlátszó réteg van, ezeket a pilóta a verseny során egy mozdulattal eltávolíthatja, ami a látást zavaró szennyeződések miatt nagyon praktikus. A szellőzést kis rések biztosítják, amelyek elé szűrőt szereltek, hogy megakadályozzák a pályán található apró törmelékek bejutását.
Közvetlen a bukósisakokhoz tartozik az egyik legfontosabb biztonsági rendszer, amit 2003 óta használnak. A HANS, vagyis fej és nyaktámasz arra hivatott, hogy további védelemmel szolgáljon baleset esetén, pontosabban megakadályozza, hogy a versenyző feje túlságosan előre lendüljön, ami miatt meghúzódhatnának a gerinccsigolyák.
A másik lényegesebb fejlesztésre Felipe Massa 2009-es Magyar Nagydíjon elszenvedett balesete után került sor. Az ominózus eset a Mansell kanyarnál történt, amikor egy - az előtte haladó Brawn GP versenyautóról - elszabadult rugó nekicsapódott a brazil sisakjának. A lengéscsillapító elem pontosan a sisakrostély és a sisak héjszerkezetének találkozásánál csapódott Massa bukósisakjának, így rendkívül súlyos sérüléseket okozott a mára teljesen felépült brazil pilótánál.
Az eset óta a polikarbonát sisakrostély felső szélére egy Zylon anyagból készült szalagot erősítenek, amellyel nagyobb szilárdságot lehet biztosítani a sisak legsebezhetőbb részén. A Zylon a Toyobo Corporation által gyártott szintetikus polimer, amelyet egy nonprofit kutatóintézet, az SRI International fejlesztett ki az 1980-as években. Kevlárhoz hasonló szerkezetének köszönhetően a Zylonból készült elem igen nagy mechanikai szilárdságot kap, mindamellett, hogy kiváló hőállósági tényezővel is büszkélkedhet.
Ez a speciális 50 milliméter széles Zylon szalag a sisakrostély legfelső élére került fel, és teljes hosszában lefedi azt. Méretéből adódóan a szalag egyik fele a polikarbonát lemezt, míg a másik 25 milliméter szélességű rész a sisaktest és a sisakrostély találkozásának vonalát fedi le, extra védelmet nyújtva ezzel a bukósisak leggyengébb részének.
2018-ban a Formula 1-ben is bevezették a glóriát, ami a legnagyobb kockázatot jelentő sérüléseket hivatott elkerülni. Sok pilóta és csapat ellenezte ezt a fejlesztést, de miután az első szezonban több életet is megmentett, azonnal átértékelték a szerepét.
Elég csak Fernando Alonso és Charles Leclerc esetére gondolni a Belga Nagydíjról, ami könnyűszerrel tragédiával is végződhetett volna.
