A Ceed GT ugyan gyengébb, mint az i30N, de a több, mint 200 lóerős teljesítményével így is meglepetést tud okozni, ha nem számítasz rá!
Manapság már minden autógyártó nemzetnek megvan a saját hot hatch-je, sőt valahol igencsak széles a repertoár. A németeknek ott van maga az alfa és az omega, a Golf GTI, aki nem féli a halált, és mer nagyobbat nyújtózkodni annak ott az A45 AMG vagy az RS3, de a Ford RS modellek nevét is rettegik a szakmában. Ez utóbbi két betű Franciaországban is sokat jelent, a Clio, de főleg a Megane RS mutatta meg hol is lehet a fronthajtás felső határa, 7 perc 40 másodperc alatt vágtázott végig a Nordscheifén, amivel jó pár szuperautót maga mögé utasított. Aztán ott van japán nemezise, akivel állandóan kakaskodnak a zöld pokolban, a Civic Type-R, ami már turbómotorral és önzáró differenciálművel faragja a tizedmásodperceket.
A koreai autóipar sokáig nem tartott ott, hogy ilyen kaliberű járművet készítsen, de hát az idők változnak. Az egykor szürke és kommersz Hyundai i30-ből nemrég piacra dobtak egy 275 lovas vehemens vadállatot, N-betűvel fémjelezve, ami ugyan nem utasította maga mögé a „régi motorosokat”, de debütálásával mindenképp megbolygatta az állóvizet, bebizonyosodott, hogy senki sem dőlhet nyugodtan hátra, résen kell lenni. De már ez előtt is létezett forró ferdehátú Koreában: a Ceed GT 2013-ban érkezett, morcos kinézettel és meggyőző menetdinamikával. Legújabb generációja ugyan nem olyan forró, mint az i30N, de azért így is meg tud izzasztani!
Kia Ceed GT – visszafogottan sportos
A nyár elején volt szerencsém 1 hétig használni egy GT-line-os Riót, amiben a legerősebb, 120 lovas háromhengeres turbómotor kapott helyet. 1,0 litereshez képest jól ment, de ezt leszámítva nem dobtam hanyatt magam tőle. De most nem is ez a lényeg, amit ki akarok hozni ebből, az az, hogy kinézetet tekintve én nem fedeztem fel érdemi különbséget a GT-line felszereltség és a sima GT között, holott menetteljesítményekben ég és föld a két autó. Ha bejön a szolid kinézet mögött megbúvó erő, akkor mindenképp tetszeni fog a Ceed GT, de szerintem a sportos részletek lehettek volna még egy kicsit sportosabbak. Nem kerti padra gondoltam légterelő gyanánt, nem is ereszcsatorna átmérőjű kipufogóra. Csak nehogy már azt higgye az utca embere, hogy ez is egy ezres ideges, miközben több, mint 200 lóerő lappang a géptető alatt.
Ezt leszámítva amúgy meg kell hagyni nagyon jól néz ki a Ceed GT, az Orange Fusion fantázianevű fényezés is rádob erre egy lapáttal. Érdekes megnézni, hogy ez első generációs Ceed, amit anno Kovács Miklós és dizájncsapata rajzolt meg, mennyivel jámborabb kinézetű volt, mint az aktuális modell. Jók az arányok, az autón végigfutó finom spoilerezés miatt alacsonynak és sportosnak látszik, a két króm kipufogóvég között megbúvó diffúzor láttán elsőre azért kicsit elmosolyodtam. Itt inkább a sportos megjelenésben van szerepe, mint a leszorítóerő tényleges növelésében. A Porsche-fényszórókat idéző, négy pontban világító lámpák még mindig baromi jól néznek ki, csakúgy, mint a sokküllős, 18-as felnik.
Kia Ceed GT – benne van minden, ami kell
Szegény Rio csuklani fog, mire a teszt végére érek, de ismét a városi kisautót veszem összehasonlításom alapjául. Sem minőségével, sem pedig helykínálatával nem voltam maradéktalanul elégedett, jól nézett ki a műszerfal kiosztása és dizájnja, felszereltsége is rendben volt, de 180 centi felett már bőven szűkös volt, a műanyagtengerről meg ne is beszéljek. A Ceedbe átülve örömmel konstatáltam, hogy azért ez kategóriákkal jobb, érezni, hogy itt már nem az volt a cél, hogy a lehető legolcsóbban megoldják a feladatot.
Ahogy helyet foglaltam a már kívülről is gusztusos, memóriás sportülésekben, rögtön feltűnt, hogy azta, ebben el lehet férni normálisan! Minden irányban van egy kellemes mozgástere az embernek, a vezető ülést elektromosan állíthatod, a gerinctámaszt szabályozó gombokkal királyul el lehet kagylósítani, így oldaltartása kitűnő. Hozzá színben és stílusban is passzol a csapott aljú sportkormány, ami ugyan a Rióban is volt, ám itt valahogy jutottak már fémből készült gombok is rá, nem csak műanyag. Az analóg műszerek közé befért egy aprócska kijelző, amire lehívhatod a legfontosabb, vezetéssel kapcsolatos információkat.
A központi kijelző mérete és felbontása is nagyobb, mint kistestvérének, az érintőfelületnek hála nem nehéz a használata. A rendszer rendelkezik Android Auto-val és Apple Car Play-el egyaránt, úgyhogy könnyen csatlakoztathatsz rá okostelefont és élvezheted annak minden pozitív vonzatát. A Ceed méretéhez képest nagyon tisztességesen fel volt extrázva, panorámatető, elöl-hátul ülésfűtés, kormányfűtés, holttérfigyelő, sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, parkradar, hogy csak a legjobbakat említsem.
A második üléssorban is elegendő mennyiségű hely és megfelelő kényelem fogadott, nem kínszenvedés benne az utazás, még felnőttek számára sem, egyedül arra kell figyelnie a bal hátul ülő embernek, hogy a vezetőülés ajtónyitáskor hátrébb csúszik magától a könnyebb kiszállás érdekében, amit valakinek a lába bánhat. A csomagtartó mérete is megfelelt az eddig tapasztalt kellemes csalódásoknak: 395 liter, 15-tel több, mint egy kortárs VW Golfnak.
Kia Ceed GT – kicsi a bors, de nagyon csípős
Mutatós külső ide, példás helykínálat oda, a Ceed GT legizgalmasabb része vitathatatlanul a motorja. Az 1,6-os turbós benzines a paletta csúcsán trónol, ez a legkraftosabb választható opció a Ceed és a ProCeed esetében. 204 lóerős teljesítménye ugyan elmaradt az i30N-étől, de higgyétek el ez is mindenre elég. Sőt. Néha még talán sok is. Az alig 1,4 tonnás tömeget olyan játszi könnyedséggel mozgatja, hogy nem kell sok idő ahhoz, hogy az ember megvaduljon benne. Főleg, ha megtalálod a váltókulissza mellé helyezett „Sport” feliratú gombot. Amint megnyomod, már alapjárati fordulatnál is hallod, hogy na, itt most történt valami. A finom duruzsolás baljós dorombolásba megy át, nem tudtam megfejteni, hogy „racing” effekt a hangszórókból érkezik, vagy a kipufogóból, de mivel nem csak az utastérben hallani, ezért inkább az utóbbira saccolnék. De mindegy is, mert az „oknyomozó autós újságíró” helyett a „hülyegyereket” hozta belőlem elő a hangjelenség.
Viszonylag kicsi a köbcenti, ezért a turbó adja az igazi tűzijátékot, 3000-es fordulatnál jön meg a hangja, majd szinte egyből utána az erő is érkezik. Innentől úgy elkezd húzni, mint a veszedelem, a vágta egészen a szűk 7000-es leszabályzásig rendületlenül kitart. Durrantod neki a következőt, a váltáskor némi hatásszünet, ilyenkor érezni a turbómotor hátrányát, majd folyt köv. Egészen addig, amíg azon kaptam magam, hogy mindjárt leforgatom az ötödiket és már nagyon sokkal megyek. Katalógus szerint a Ceed GT végsebessége 230 km/h, ami nem áll messze a valóságtól, a tapasztaltak alapján ennyi simán benne van, csak úgy, mint a 7,2 másodperces 0-100-as gyorsulás. Ha reprodukálni szeretné az ember ezeket az adatokat, számítson legalább 10-12 literes fogyasztásra (ami persze lehet több is), de normális használat mellett szerintem megáll 7-8 liter környékén. Rekordom 5,7 liter volt a műszer szerint, de ehhez „laboratóriumi körülmények” és rengeteg önuralom kellett.
Kia Ceed GT – egy gomb, két külön világ
A sportos karakter többnyire elvesz egy autó mindennapi használhatóságából, hiszen keményebb a futómű, jobban ráz, pattog, az alacsony építés miatt könnyebben odavered a lökhárítót, és még folytathatnám a sort. A Ceed GT-t „normal” üzemmódban azonban olyan vezetni, mint a legtöbb mai, átlagos Kiát: nem igényel extra figyelmet vagy körültekintést. Motorja csendes, van benne nyomaték, nem kell ijedten a váltóhoz kapni, egy-egy előzéskor, még hatodik fokozatban is szépen húz. Rugózásán ugyan érezni, hogy jobban feszül az útra, mint társai, de egyáltalán nem volt kellemetlen vele átmenni egy úthibán, futóműve szépen elnyeli az egyenetlenségeket.
„Sport” állásban viszont az autó egésze azért könyörög, hogy rúgd el neki. A hangeffekt, az elnehezedő kormányzás és a kezes viselkedés valósággal hergeli a sofőrt, hogy támadja meg a következő kanyart/egyenest. Elsőkerekes létére sokáig semlegesen viselkedik egy-egy fordulóban, kigyorsításkor viszont érezni, ahogyan az elektronika visszaveszi a kraftot, kikapcsolt állásban valószínűleg letolná az orrát az ívről. Összességében azonban kiszámítható a viselkedése, alig dől a kanyarban, a fék hatásfoka és adagolhatósága kitűnő, a Michelin Pilot Sport 4 gumik tapadása is példás. Vezetési élmény tekintetében nekem egyedül a váltási érzet nem volt szimpatikus. A fokozatválasztó ugyan pontos, de túl könnyen jár, nem érzed benne a mechanikát. Kicsit béna, de ettől még nagyon jó móka vezetni a Ceed GT-t. Akinek meg ez nem tetszik, válassza a 7 fokozatú automata egységgel.
Kia Ceed GT ár és összegezve
A Kia Ceed GT kitűnően ötvözi a sportosságot a mindennapi használhatósággal. Külseje vagány a GT kiegészítőkkel, mégis szolidabbnak mutatja magát, mint amilyen a valóságban. Utastere kellően tágas ebben a kategóriában, minőségben is érezhetően jobb kistestvérénél, a Riónál. Felszereltségére sem lehet panasz, ezekkel az extrákkal a legtöbb vásárló igényeit maximálisan kielégíti. 1,6 literes turbómotorja kiváló, a 204 lóerős teljesítmény valósággal repíti a kis kasztnit, fogyasztása ennek ellenére teljesen élhető. Feszes futóművével ügyesen mozog a kanyarokban, kormányzása és kitűnő fékje csak rádob az élményre még egy lapáttal. A Hyundai i30N számít a koreaiak legforróbb ferdehátújának, de a Ceed GT sem szabad lebecsülni, meglepően nagy élmény vezetni, 7,9 millió forintért pedig úgy gondolom, kitűnő az ár/érték aránya!
Kia Ceed GT 1.6 T-GDI (2019)
- Lökettérfogat: 1591 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/4
- Teljesítmény: 204 LE / 6000 rpm
- Forgatónyomaték: 265 Nm / 1500-4500 rpm
- Hossz./szél./mag.: 4310/1800/1447 mm
- Tengelytáv: 2650 mm
- Saját tömeg: 1395 kg
- Országúti fogyasztás: 5,7 l / 100 km
- Városi fogyasztás: 7,1 l / 100 km
- Vegyes fogyasztás: 6,2 l /100 km
- Tesztfogyasztás: 9 l /100 km
- Végsebesség: 230 km/h
- 0-100: 7,2 s
