2019. április 12. | 15:58

Alig egy tonna, középmotoros és hátul kapar. Mire gondolnál elsőre, ezek hallatán? Hát biztos nem egy francia kisautóra!

A Renault 5-ös egy kiugróan népszerű jármű volt a francia autógyártás történelmében, 1972-től 1986-ig vezette hazájában az eladási statisztikákat. A 14 év alatt csaknem 5,5 millió példányt értékesítettek, és ezt csupán az első generáció tette ki. 1973-ban majdnem megválasztották az Év Autójának, de a címet végül az Audi 80-as kapta. Az ikonikus kisautó a maga korában kimondottan modernnek számított, de a széria kivitelekben igencsak keresni kellett a sportértéket. A 782 köbcentis belépőmotor elég vékonynak számított, a „dinamikus közlekedést” inkább az 1 liter feletti erőforrások biztosították. A 45 lóerő ma már elképzelhetetlenül alacsony értéknek számít, de érdemes megjegyezni, hogy a mezei Renault 5-ösök legnehezebb változata is mindössze 810 kilogrammot nyomott a mérlegen.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

1976 egy emlékezetes év volt a kompaktok szegmensében. Ekkor mutatták be ugyanis a Volkswagen Golf első generációjának reszelt változatát, a GTI-t. Az autósmédia ezt a modellt tartja a hot hatch-kategória megteremtőjének, de kevesen tudják, hogy a Renault 5 Alpine forgalmazása már a VW előtt két hónappal megkezdődött. A 93 lóerős teljesítmény ugyan elmaradt a németek 108 lóerejével szemben, de már ez is elegendő volt ahhoz, hogy 177 km/h-val száguldjon a francia mini. Kiindulási alapnak tökéletes volt.

A Lancia ebben az időben sorra zsebelte be a rali győzelmeket középmotoros ikonjukkal, a Stratossal. A sikerüket megirigyelve Jean Terramorsi, a Renault gyártásvezető igazgatója kilátásba helyezett egy hasonló felépítésű gépjárművet, amivel odadörrenthetnek a konkurenciának. Bekopogott a Bertone műhelyébe, és megkérte Marc Deschamps-ot, hogy tervezzen egy sportosabb kivitelt a Renault 5 Alpineból. A Turbo híres, hátul légbeömlőkkel kibővített karosszériáját végül Marcello Gandini álmodta meg, és vetette papírra.

Jogosan merülhet fel benned a kérdés, hogy egy orrmotoros kocsiba minek hátulra légbeömlő? Háhá, itt jön a csavar! A Renault 5 Turbóban nem az első tengely felett, hanem a vezető mögé, középre került az erőforrás. Emiatt lényegesen javult az autó manőverezhetősége és kanyarképessége, a szélesítések csak rádobtak erre még egy lapáttal. A hajtást is megváltoztatták, már nem az első, hanem a hátsó tengelyre küldték a nyomatékot. Emiatt gyakorlatilag alig maradt közös a széria 5-ösben és annak kihegyezett verziójában.

Ez a különleges felépítés már önmagában is sikert sejtetett, de szükség volt persze egy kraftos erőforrásra is, hogy beváltsa a hozzá fűzött reményeket a Renault. Az 1397 köbcentis Cleon-Fonte egységet felvértezték Bosch K-Jetronic injektorral, továbbá egy Garrett AiResearch T3 turbófeltöltővel. Ezek megtették áldásos hatásukat, a teljesítmény drasztikusan megnőtt: már gyári állapotában is 160 lóerőre volt képes a hot hatch, ezzel korának legerősebb francia autója volt.

Az első 400 utcára legyártott darabot úgy készítették el, hogy megfeleljen a Group 4-es homologizációnak, ez volt a feltétele annak, hogy gyártó rajthoz állhasson a nemzetközi raliversenyeken. Ezeket az autókat az Alpine üzemben szerelték össze, Dieppe-ben, érdekesség, hogy bizonyos alkatrészeit később felhasználták az Alpine A310 modelleknél.

Miután a homogizációs modellek elkészültek, a francia gyártó belevágott a Turbo 2 névre keresztelt, második generáció tervezésébe, majd pedig forgalmazásába. Ezek már több ponton hasonlítottak a mezei Renault 5-ösökre: a könnyűfém alkatrészeket száműzték, lecserélték a híres Bertone üléseket, a műszerfal is visszatért az R5 Alpineban megszokott formájához. Az említett módosítások miatt olcsóbb volt előállítani, ezért a vételára is kedvezőbb lett híres elődjéhez képest. Viszont a menetteljesítményei alig maradtak el tőle: 6,9 másodperces 0-100-as gyorsulás, 200 km/h-s végsebesség.

Az R5 Turbo jelentős sikereket könyvelhetett el magának a motorsportokban is, a FIA Group 3 és Group 4-es kategóriákban álltak rajthoz. A raliversenyeken megjelenő Renaultok többfajta teljesítményszinttel rendelkeztek, 180 lóerőtől (Critérium des Cévennes versenyre felkészítve) egészen 350 lóerőig, ez utóbbi megkapta az igazán beszédes, R5 Maxi Turbo típuselnevezést. 1981-ben, Jean Ragnottival a volánnál megnyerte a híres Monte-Carlo Rallyt, de a sikerek nem álltak meg ennyinél.

A francia versenyző 1982-ben és 1985-ben is győzedelmeskedett a Tour de Corsén, Joachim Moutinho pedig maga mögé utasított vele mindenkit az 1986-os Rallye de Portugal Vinho di Porto versenyen. Persze voltak nála sikeresebb járművek az említett érából, de nem szabad elfelejtened, hogy akkor a mezőny nagy része már négy kerékkel kapart, ami magában hordozta a nagyobb kanyartempót laza útfelületen.

Érdekesség, hogy a legendás francia hot hatch feltűnik egy jelenet erejéig az 1983-as Soha ne mondd, hogy soha című James Bond filmben is, ahol a brit titkosügynököt egy ilyen járművel üldözi a gonosz bombázó, Barbara Carrera. Egyébként a Renault 5 Turbo szerepelt még a Rózsaszín párduc nyomában (1982), illetve a Forza Motorsport szimulációs játékok meghatározó autója már a második rész óta.

A Renault 5 Turbo vitathatatlanul a francia járműipar egyik mérföldköve mind a mai napig. Alapváltozatát a nép kisautójának szánták, de az évek múlásával felismerték a benne rejlő versenypotenciált, kellő odafigyeléssel és szakértelemmel pedig kőkemény hot hatch-et faragtak belőle. Az 1980-tól 1986-ig tartó, hatéves modellciklus alatt összesen 4987 darabot gyártottak belőle (a Turbo 1-ből 1820-at, a Turbo 2-ből pedig 3167-et), a csekély példányszám és az extravagáns konstrukció miatt ezek ára mára a csillagos eget súrolja: az eredeti 160 lovas gépek 58 000 euró (durván 18,5 millió forint) környékéről indulnak a mobile.de oldalon, de találni olyat is, ami átlépi a 100 000 eurós (32 millió forintos) álomhatárt.

A középmotoros kompakt ötletét később újra feltámasztották a Clio V6 Renault Sporttal, sőt, abban még tovább fokozták az élményfaktort: már V6-os benzinmotor üvöltött közvetlenül a vezető háta mögött. De már ennek is van vagy 14 éve, 2005-ben utód nélkül búcsúzott az ikonikus versenykompakt. Vajon reménykedhetünk még hasonlóan elvetemült felépítésű hot hatchben a jövőben? Én őszintén remélem, hogy igen!