A Cadillac Eldorado már megjelenése idején is a legközismertebb amerikai luxusautók egyike volt, mely olyan sikertörténetté nőtte ki magát, hogy 2002-ig 12 generációja született. Ma e legenda korai modelljei közül mutatok be hetet!
Január eleje óta több nagyszerű veterán autó típustörténetéről is olvashattál tőlem. Az eddig megjelent cikkek közé tartozik például a Mini 50 árnyalatának 2 része, illetve a Buick Roadmasterek fejlődése 1950-től 1959-ig.
Úgy éreztem itt az ideje szót ejteni a Buick nagytestvéréről is, mely az elmúlt évszázadban a legelismertebb, s leginkább körberajongott amerikai gyártó volt. Természetesen a Cadillac-ről van szó, s annak legvagányabb modelljéről, az Eldoradóról. Ma közülük mutatok be 7 korai szériamodellt. Na de nézzük is őket!
1953 Cadillac Eldorado
A legendás széria története 1953-ban kezdődött, mikor a General Motors egy nagyszabású reklámkampány keretein belül tudatni akarta Amerikával, hogy az Ő cégei gyártják a legdesignosabb, legjobb, és legszebb autókat.
Így született meg ebben az évben a ráncfelvarrott Oldsmobile 98 Fiesta, a Corvette, és a Buick Roadmastereknél is exkluzívabb, kabrió sportautók, a Skylarkok. A Cadillac-nek is lépnie kellett, így a kistestvér Buick példáján megalkotta az Eldoradót, ami olyan sikeres szériának bizonyult, hogy egészen 2002-ig gyártották.
Megjelenése idején az Eldorado elmondhatatlanul nagy kuriózumnak számított. Az éra összes extrájával felszerelték, ráadásul ’53-ban összesen csak 532 példány készült el. Küllemi vonásait a tervezők több helyről halászták össze: Az autó jelentős hányadát a 1952-es El Dorado „Golden Anniversary” tanulmányautóról mintázták, míg dagmar ütközőket, vagyis a rakétákat imitáló ütközőbabákat a GM Le Sabre tanulmányautójától örökölte. Na de hogyan is néz ki a végleges modell? Nézz bele a Hum3D animációjába és járd körbe a luxus kabriót!
Az 1. generációs modelleket csak 4 színben lehetett rendelni, ezek pedig az Aztec Red, Alpine White, Azure Blue és Artisan Ochre voltak. A puhatető színe vagy fehér, vagy fekete volt, de persze ha volt aki megfizesse, egyedi színben is kaptató volt.
Az Eldorado műszakilag egyezett a nálánál jóval olcsóbb Series 62 kabrióval, ám az csak fele annyiba került. Ez annak tudható be, hogy az Eldoradón az elektromos ablakok, automataváltó és a fűtés az alapfelszereltség részét alkották.
Motor terén az egyetlen lehetőség egy 5 425 köbcentis V8-as OHV erőforrás volt, ami 199 lóerő és 440 Nm-nyi nyomaték leadására volt képes. Ez az erő elegendő volt arra, hogy 15,7 másodperc alatt gyorsítsa a több mint 2,1 tonnás gépet állóhelyből 100-ra.
Az erősebb kivitel szintén egy 5,4 literes OHV volt, ami már 210 lóerős volt, és 447 Nm-rel dolgozott. Ez a variáns már csak 14,8 másodperc alatt futotta a 100-at, és a 175 km / h-s csúcssebességet is elérte. Természetesen ehhez egy kicsit sem szerény, 20,9m literes átlagfogyasztás tartozott.
1954 Cadillac Eldorado
Az 1954-es évre a Cadillac zászlóshajóját a V jelű gyártó jelentősen átdolgozta, ráadásul a géptest anyagán is változtatott, ami egy jelentős árcsökkenést eredményezett. ’54-től már nem korlátozták az Eldoradók legyártott mennyiségét, ettől az évtől kezdve bárki annyit rendelhetett, amennyit meg tudott fizetni.
A külső megújulása mellett az autó lelke is frissült. A korábbi 5,4 literes erőforrás továbbra is megmaradt, ám az már 215 és 230 lóerős kivitelekben is rendelhető volt. Ez utóbbit az Eldorado Special modellekbe szerelték, melyek 450 Nm-rel dolgoztak, és 15,1 másodperc alatt futották a 100-at.
Ha közelebbről is megnéznéd ezt a közúti óriást, less bele a GatewayClassicCars videójába!
1955 Cadillac Eldorado
Az 1955-ös termelési évre az elit kabriók újabb ráncfelvarráson estek át. Ez nem is meglepő, hiszen akkoriban az volt a trend, hogy a konszernek szó szerint évente átdolgozták az összes márkájuk összes modelljét, s ez alól a Cadillac sem volt kivétel!
Ezen a modellem már egyértelműen megfigyelhetőek voltak az autós űrkorszak legjellegzetesebb vonásai. A dagmar ütközők nagyobbá, íveltebbé váltak, míg az uszonyok végre elkezdtek karcsúsodni és nyúlni. Ez utóbbi annak tudható be, hogy a Chryslernek megtetszettek a kezdetleges uszonyok, és saját márkái modelljein is elkezdte alkalmazni. A Cadillac persze nem hagyhatta, hogy a saját (design) területén valaki lekőrözze, így a 2 fél „felvértezésével” 1955-ben megkezdődött az Uszony-háború!
Ez a hátsókerekes óriás szintén elődei 5,4 literes motorját kapta, ám Ő már 270 lóerővel dolgozott. Ez az előző évi modellhez képest egy elképesztő, 12,5%-os emelkedést jelentett. A 468 Nm-es nyomaték segítségével a 182 km / h-s csúcssebességet is elérhette, és összesen csak 12,4 másodperc kellett, hogy elérje a 100-at. Az autó öntömege 2 181 kiló volt, amit ha légkondival rendeltél plusz 30 kilóval megugrott. A megnövekedett teljesítmény természetesen igényelte a benzint, amiből 24,6 litert is elpusztított minden megtett 100 km-en.
Nézz bele Lou Costabile videójába, sok érdekességet megtudhatsz erről az elegáns monstrumról!
1956 Cadillac Eldorado
Ez az év nagy változást hozott az Eldorado életébe. Nem csak műszakilag, de formatervileg is megújult. ’56-tól a már megszokott puhatetős kabrió mellett kupé kivitelben is rendelhető volt, s a 2 kivitelt egy – egy utótaggal különböztették meg egymástól.
Ettől az évtől kezdve a kabriók Eldorado Biarritz, a kupék Eldorado Seville néven kerültek a katalógusokba. Hogy még jobban megkülönböztessék őket a többi Caddy-től, iker orrdíszeket kaptak. Az immáron 2 300 kilós luxusvasak teljes hossza 5 644 mm-esre növekedett, erőforrásuk 5 972 köbcentisre bővítették.
A 305 lóerős, 542 Nm-es OHV V8-as motor már több mint 190 km / h-val is képes volt repíteni az elit modelleket, és csak 10,8 másodpercre volt szükség a 100-as tempó eléréséhez. Ez akkoriban nagyon jó eredménynek számított!
1957 Cadillac Eldorado
Az előző év kimagasló sikerén felbuzdulva a Cadillac úgy gondolta, nem lesz elég kupé és kabrió kivitelben szerelni az Eldoradót! Így ’57-ben bemutatták az öngyilkos ajtókkal szerelt limuzint, amit Brougham néven népszerűsítettek. Ezt a kifejezést gyártótól függetlenül az ’50-es években tipikusan a márkák zászlóshajói kapták meg.
Persze a Brougham modellek mellett a Biarritz és Seville kiviteleket is szerelték, annyi különbség volt az új és a 2 korábbi kiviteli forma között, hogy a Broughamokat kézzel szerelték. Az új, ultra-luxus limuzinok szintén a 6,0 literes V8-as erőforrást kapták meg, ám jóval erősebbek voltak a kabrió és kupé kiviteleknél. A limuzin árban a duplája volt a másik 2 variánsnak, míg a Rolls-Royce Silver Cloudnál „egyszerűen csak drágább volt”.
Az Imperial Crown Ghia-tervezte limuzinjával versengő Caddy 325 lóerő leadására volt képes, melyhez egy 542 Nm-es nyomaték tartozott. Az 5 494 mm-es kolosszus a 199 km / h-s csúcssebességet is elérte, s 11,4 másodperc alatt gyorsult 100-ra. Ehhez egy már akkor is brutális, 27,4 literes átlagfogyasztás tartozott.
Azon túl, hogy már hatalmas mérete is tekintélyt parancsoló volt, az Eldorado Brougham 44 személyre szabási lehetőséget is ajánlott a potenciális vásárlóknak. A megszokott elektromos ablakok, szervó, stb. mellett olyan fejedelmi extrákkal is rendelhető volt, mint a 3 féle báránybőr kárpitozás, vagy a kesztyűtartóba szerelt minibár, ami 6 darab ezüst mágneses talpú poharat rejtett. A további extrák közé tartozott az aranyozott toll, eredeti bőrkötésű jegyzetfüzet, elektromosan nyitható csomagtartó, Arpege Extrait De Lanvin parfüm és egy teljes szépítkező készlet a hölgy utasok számára.
Tényleg elképesztő, hogy akkoriban miket ki nem találtak. Nézd meg az alábbi videót, szerintem el fogsz képedni, ha körbejárod ezt a retró masinát!
Az autók szerelése akár kalandregénybe is beleillene. A géptesteket a Cadillac detroiti üzemében szigorúan kézzel illesztették össze, majd Torinóba szállították őket, ahol a Pininfarina lényegében befejezte a félkész autó szerelését. Ezt követően hazaszállították őket az USA-ba. 1957-ben összesen csak 400 példány látott napvilágot, ami nem is meglepő, hiszen Amerika legdrágább autójáról beszélünk!
1958 Cadillac Eldorado
Az a helyzet, hogy az ’58-as évre a Broughamot a Cadillac többnyire érintetlenül hagyta. Ez nem is csoda, hiszen ezek a modellek már olyan kimagasló luxust képviseltek, amit nem igazán lehetett überelni. Jó, a formatervet átdolgozhatták volna, de az előző évben is csak 400-at adtak el, így nem lett volna nagy értelme. A Biarritz és Seville ennek ellenére egy kisebb faceliften esett át, ami magába foglalta a hűtőrács és az uszonyok megjelenését is.
Ebben az évben is a már megszokott Biarritz, Seville és Brougham kivitelekben volt rendelhető, s ez utóbbiból már kevesebbet, összesen 304 darabot adtak el. Motor terén nem változott, viszont 335 lóerőssé vált. A váltó továbbra is az 1953 óta használt 4 sebességes automata Hydra-Matic váltó volt.
1959 Cadillac Eldorado
Az 1950-es évek végére az amerikai vásárlók kezdtek beleunni a temérdek krómfelületekbe és ormótlanul nagy uszonyokba. Ez nem csak azért volt, mert már nem tetszett a népnek, de azért is, mert az utóbbiak rengeteg balesetet okoztak, amikért rendre beperelték a gyártókat. Ezek közé az esetek közé tartozik a baleset esetén felnyársalt gyalogosok, vagy az, hogy tolatás esetén az uszonyok kitakarták a tükör több mint a felét.
A legtöbb gyártó elkezdett kisebb uszonyokat gyártani, majd egyik évről a másikra el is tűntek. A Cadillac persze nem volt hajlandó behódolni. Mikor rajta kívül mindenki azon gondolkodott, mivel helyettesítse az uszonyokat, Ő előállt a valaha volt legnagyobbal, ami 22,5 centi magas volt.
Ezt az Eldorado modellek is megkapták, ’59-ben már egy 6 384 köbcentis V8-assal tépték az aszfaltot. A 2 295 kilós behemótok végre túllépték a 200 km / h-s csúcssebességet, ráadásul 10,8 másodperc alatt gyorsultak 100-ra. Ez kimagaslóan jó értéknek számított, mivel a ’60-as évek előtt minden autó, ami 10 – 11 másodpercnél kevesebb idő alatt érte el a 100-at, az valóságos izomautónak minősült! Na de nézzük is azokat a batár nagy uszonyokat!
Természetesen ’59-ben is készültek limuzinok Olaszországban, bár ezek jócskán eltértek az USA-ban szerelt változatoktól. Az olasz Eldorado uszonyai már a következő évtized szériájának küllemi jegyeit sugallták, míg felszereltség terén legalább annyira fényűző volt, mint elődei.
Az ’59-es limuzinokból már jelentősen kevesebb készült, mint a korábbi Broughamokból. Igazi ritkaság, összesen 99 talált gazdára. Érdemes megnézni az alábbi felvételt, ilyen úgysem jön szembe a körúton!
Az Eldorado típusjelölés már megjelenése idején is a legkimagaslóbb szintű eleganciával is luxussal volt rokon értelmű. Az ’50-es évek modelljei ezt bátran igazolják, melynek örökségét a ’60-as évek példányai tovább örökítettek.
Mit gondolsz, melyik évjárat a legmenőbb, melyik jön be a legjobban? Szavazz a kedvencedre és oszd meg velünk a véleményed!
