1976-ban az Oldsmobile bemutatta a 9. generációs Series 98 utolsó ráncfelvarrot változatát, ami a korszak Amerikájában a legjobb ár – érték arányú belépő szintű luxusautó volt.
Az Oldsmobile története egészen 1896-ig nyúlik vissza, mikor Ransom E. Olds a Michigan állam béli Lansing városában megalapította az USA első, s egyben legrégebbi autómárkáját, az Oldsmobile-t. Jogos lenne a felháborodás, hogy mégis miért az Oldsmobile a legrégebbi amerikai autómárka, ha a Studebaker már 1852-ben bejegyzett vállalat volt.
A válasz, hogy ez utóbbi cég csak 1897-ben kezdett bele automobilok szerelésébe, így az Olds 1 évvel megelőzte. A Studebakerre ma úgy tekintünk vissza, mint az egyik legrégebbi cég, ami autók gyártásával és forgalmazásával tevékenykedett.
Sokan tévesen hiszik, hogy az autók tömegtermelésének kezdete Henry Fordra vezethető vissza, pedig ő „csak” tovább fejlesztette. Ransom már 1901-ben árusította a Model R-t, becenevén a Curved Dash-t, mely még inkább hasonlított egy ló nélküli szekérre, mintsem a mai értelemben vett autókra. Az R-modell sikerének ellenére a gyártó hamarosan bajban volt, és 1908-ban a General Motors felvásárolta.
108 évnyi termelés után 2004-ben a GM megszűntette az Oldsmobile-t, mint gyártót. Története során a konszern belépő szintű luxusautójaként volt ismert, ami a házon belüli hierarchiában a Pontiac felett, de a Buick és Cadillac alatt helyezkedett el. Története során az Olds számos nagyszerű autót adott az USA-nak, mint például az 1966-os Toronado, vagy az 1976-os Ninety-Eight Regency. Ma ez utóbbiról olvashatsz!
Az Oldsmobile egyik sikerszériája a Ninety-Eight, később egyszerűen csak 98-as sorozat volt, ami 1941 és 1996 között 12 generációt élt meg és számtalan ráncfelvarráson esett át. A rengeteg autó közül talán a legikonikusabb a 9. generáció (1971 – 1976) utolsó tagja, az 1976-os Regency.
Megszokhattad már, hogy az autózás története során az amerikaiak mindig valamilyen egyedi névvel különböztették meg az egyazon szériába tartozó, ám más-más kivitelű modelleket. Ilyen például Holiday 88 is, ami annyit tett, hogy az Olds 88-as sorozatának egy rögzített keménytetős, 2 vagy 4 ajtós limuzinjáról vagy kupéjáról van szó. Hasonló eredettel bír a Ninety-Eight Regency is, ami annyit jelent, hogy a 98-as sorozat egy 4 ajtós tagjáról van szó. 1976-tól már a 2 ajtós 98-as kupékra is használták a kifejezést.
A „Regency” jelölés 1972-ben jelent meg, mikor is a cég a 75. születésnapját ünnepelte. Az eredeti tervek szerint csak az ünnepi évben szerelt modellek kapták volna meg ezt a megnevezést, ennek ellenére olyan sikeresnek bizonyult, hogy a magyarul „kormányzóság”-t jelentő szó a „Luxury” modellek utáni legjobb felszereltségi szintet követő csomag fantázianevévé vált.
Meg kell hagyni, hogy nem csak a GM családján belül, de az egész amerikai piacon a 98 Regency volt a legjobb ár – érték arányú belépő szintű luxusautó. Nézd meg a korabeli reklámot, és figyeld meg, hogy a rövidfilmben hányszor emlegetik úgy, mint egy „igazi telivér”-t!
Ahogy a korszak minden valamire való amerikai luxusautója, a 98 Regency is landau tetővel és „opera window”, magyarul opera ablakkal érkezett. De mi is ez a 2, mai szemmel már furcsa formatervi megoldás? A landau, vagy landaulette kivitel egy, még a hintók idejéből a korai automobilokra maradt jellegzetessége, mely szerint a sofőr felett nem volt tető, az utasok pedig egy elhúzható vászontető alatt utaztak.
A ’30-as évek végére kihaló trendet az amerikai mérnökök felélesztették és átdolgozták. A termetes szárazföldi yachtok tetejére az A-, vagy ritkábban a B oszloptól a C oszlopig vinylt erősítettek, s ezzel egy batár nagy kabrió látványát idézték elő. Persze a tető nem volt lehúzható, alatta egy hagyományosan rögzített fémváz lapult. Az „opera window”, vagyis opera ablak pedig egy, a C-oszlopokba szerelt kisméretű ovális ablak volt, ami ennek az autónak az esetében pont hatalmasra sikeredett. Nézd meg a videókat és járd körbe Te magad a limuzin és kupé kivitelt is!
A Ninety-Eight Regency utastere alapjaiban szinte teljesen megegyezik a korszak General Motors luxusmárkáinak modelljeivel, pl. az 1975-ös Cadillac Eldorado. Ezek közé az elemek közé tartozott a 3 küllős kormány, a szinte függőleges műszerfal és a faberakás. A Regency felszereltség részét alkotta a bőr, vagy az akkoriban divatos plüss kárpitozás, automata váltó, légkondi, a hamutartó és szivargyújtó, valamint az elektromosan állítható ablakok, ülések és tükrök.
Műszaki szempontból fékrásegítővel, tárcsafékekkel, szervóval és a rádióhoz „önműködő” antennával érkezett. Az átlagos autókhoz képest extrának számított az elektromos óra, vagy az Olds esetén is feláras ACRS rendszer, ami a mai légzsákok elődjének felel meg.
Az extrák közé tartozott például a cruise control vagy a lökhárítók plusz krómozása. Ahogy a korszakban a GM legtöbb autójában, az Oldsmobilokban is az összes kényelmi funkció kapcsolóját, kivéve a rádió gombjait, a kormány bal oldalára szerelték – manapság ezeket a főkonzol közepére szerelik.
A középső gomb a fényekért felelt, míg a tőle balra elhelyezett nagyobbik függőleges csúszkán az ablaktörlő lapátok sebességét, a kisebbik skálán a légkondi erősségét lehetett szabályozni. A vízszintes csíkon az utastérbe áramló levegő hőmérsékletét lehetett állítani, ami természetesen Fahrenheitban volt megadva.
Az Olds motor terén is megkülönböztette a Regency-t a 98-as sorozat többi tagjából. A „kormányzó kivitele” a hagyományos fapados luxus modelleknél egy némileg erősebb, 7 446 köbcentis Rocket V8 erőforrást kaptak. A „V8-as rakéta” 190 lóerő (141,6 kW) leadására volt képes, melyhez egy 3 sebességes automata Turbo Hydro-Matic kormányváltó kapcsolódott.
A 8 hengeres erőforrás 13,0 másodperc alatt gyorsította a 2 120 kiló önsúlyú gépet állóhelyből 100 km/h-ra. Ehhez egy szerénytelen 22,3 literes 100 km-enkénti fogyasztás társult, vagyis minden 4,5 km-en elszürcsölt egy liter benzint. Ez nem is egy tragikus fogyasztás, ha figyelembe veszed az autó saját súlyát, és, hogy egy 3 226 mm-es alvázra egy 5 989 mm-es karosszériát csaptak rá. Az sem egy mellékes szempont, hogy akkoriban olcsóbb volt a benzin, és, mint belépő szintű luxusautó, „újgazdagéknak semmi sem drága”! Legnagyobb sebessége 180 km/h volt.
Sajnos olyan videót nem találtam, amiben egy 1976-os Regency repeszt, de nézd meg ezt a videót, amin próbálnak egyet bebikázni, és már nagyjából tudod is, milyen hangja lehet!
A 9. generációs Olds Ninety-Eightet 1977-ben felváltotta a következő széria, ami szintén rendelhető volt a Regency csomaggal. Emellett 1979-ben Regency LX néven egy limitált darabszámú limuzin kivitel is szerepelt a palettán.
A 10. generációs modelleket 1984-ig gyártották, s ez idő alatt 5 féle erőforrással volt rendelhető. Ezek közül az egyik egy 4,1 literes V6-as benzines Buick, és egy pedig egy 5,7 literes V8-as dízel Oldsmobile motor volt. A legerősebb változat egy 6,6 literes, benzines Olds V8-as volt.
Utána néztem, mennyibe is fájna egy ’76-os Olds Regency. A ClassicCars.com oldalán már 8 900 dollárért, vagyis nagyjából 2,57 millió forintért is találhatsz egy egészen jó állapotú példányt.
Persze ez az ár bőven magasabb is lehet. A képeken bemutatott példány az RM Sotheby’s aukciós ház 2018-as Ford Lauderdale-i árverésén 22 ezer dollárért, megközelítőleg 6,34 millió forintért talált gazdára. Igaz, a 6 millió sok pénz, viszont azoknak, akik ide járnak autót venni, azoknak ez az összeg annyit tesz, mint neked lekapni még egy csokit a kasszánál.
Nekem személy szerint az Oldsmobile az egyik kedvenc amerikai gyártóm, és nagyon sajnálom, hogy több új modellel már nem fog előállni. 108 éves története során számtalan olyan autót adott a világnak, melyeknek nem hogy 30, de talán 1-2 év sem kellett, hogy ikonná váljanak.
Közülük kiemelkedik a ’76-os kockaformájú „kormányzó”, ami számomra a ’70-es évek egyik legkedvesebb és legszebb amerikai autója. Mit gondolsz, ha a ’70-es évek USA-jában prémiumot akartál volna venni, Te mellette döntöttél volna, vagy inkább tovább spóroltál volna egy Cadillac-re?
További képekért és információért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!