Az autók uszonyai az ’50-es évek Amerikájában bukkantak fel, és egészen a ’60-as évekig nélkülözhetetlen formatervi elemek voltak. De mégis mely 8 autó uszonyai voltak a legvonzóbbak?
Az utóbbi időben megszokhattad, hogy főképp klasszikus autók történetéről és típusleírásáról olvashatsz tőlem. Ezzel a „trenddel” szerettem volna kicsi szakítani, és arra jutottam, hogy írok egy TOP listás cikket. Ez nem csak azért különleges, mert egy íráson belül több autóval ismerkedhetsz meg, de még azért is, mert ez a 101. veterános tartalom, amit az Alapjárat weboldalán megosztok.
Így ha már eddig eljutottunk, szeretnék Neked bemutatni egy olyan témát, ami mindig is közel állt a szívemhez. Ahogy már észre vehetted, az ’50-es évek amerikai gigászai az esetem, így ebben a listában azokat a korabeli modelleket mutatom be, amiket a – szerintem – legvagányabb uszonyokkal szereltek. Ezek persze az én kedvenceim, ha Te más autókkal is kiegészítenéd a listát, oszd meg velünk, melyek is lennének azok. Na de nézzük is, melyik 8 autóról lesz ma szó!
1949 Cadillac Series 62
Elsőként ejtsük pár szót magáról az autóról, ami az egész trendet elindította. A II. világháború idején az amerikai gyártók kivették a részüket a hadiipar termeléséből. A Cadillac például tank motorokat gyártott. Ennek következménye, hogy a 3 nagy vállalat több éven át nem adott ki új modelleket, s a világégés befejeztével az azt megelőző időszakban szerelt autóit kezdte újra értékesíteni.
A GM észre vette, hogy ideje lenne frissíteni a formaterveken, így felkérte a korszak egyik legelismertebb tervezőjét, Harley Earlt, hogy tegyen csodát. És így is lett. A mérnök nem csak, hogy a Buick Y-Job formájában megalkotta a tanulmányautó fogalmát, de egy különös formatervi elemet is odabiggyesztett a legújabb Cadillac-ek fenekére.
Ezek voltak az első uszonyok, amiket autókra illesztettek. Az ihletet a háborúban használt P-38 Lighting vadászgép adta, s egészen az ’50-es évek közepéig a kezdetleges uszonyt a Cadillac sajátos design elemeként tartották számon.
Az uszony-kultusz kirobbanása és nagy sikere 1955-ben kezdődött, mikor a Chrysler változtatni kényszerült. Akkoriban a vásárlók azzal csúfolták a vállalatot, hogy igaz, autói megbízhatóak és jó minőségűek, viszont megjelenésük olyan, mintha nem is formatervezők, hanem mérnökök rajzolnák őket.
1955-ben a Chrysler felbérelte a korszak másik sztár formatervezőjét, aki a konszern teljes kínálatát átdolgozta. Virgil Exner autói laposak, szélesek és hosszúak voltak, melyeken hatalmas üvegfelületek és uszonyok díszelegtek. Így kezdődött meg az 5 éven át tartó Uszony-háború.
1953 Buick Super
Ahogy fentebb írtam, az uszonyok drasztikus fejlődése 1955 után kezdődött meg, ám időközben a GM családon belül elkezdett terjedni, és némileg változni. Kiváló példája az ’53-as Buick Super, melynek farán az úgynevezett „Lipstick Lights”, vagyis „Rúzs formájú lámpák” díszelegtek.
Az ’50-es évek elején az uszonyok már elkezdték utánozni a repülők és rakéták hajtóműveit, bár akkor ezt még elég szolidan tették. A krómfelületek is viszonylag kicsik voltak, viszont az évtized végére már szinte minden GM-márka „króm-mobile”-okat gyártott.
A korai időszakban az uszonyok jelenléte kevéssé volt mérvadó, többnyire úgy néztek ki, mintha csak a hátsó sárvédők folytatásai lennének. Ez idővel megváltozott, és egyértelműen önálló panelekké váltak, melyek tervezésére ugyanannyi figyelmet fordítottak, mint magára az autó megtervezésére.
1955 DeSoto Fireflite
A DeSoto egy mára már a feledés homályába veszett márka, melyet még maga Walter Chrysler alapított 1928-ban. A Plymouth és Dodge közti piaci rést kiszolgáló modellek a középosztályt célozták meg, az 1950-es évek végén a Chevrolet mellett a legsikeresebb amerikai gyártó volt. A siker ellenére 1961-ben lehúzta a rolót, mivel a családon belüli átszerveződések és a vele egy azon kategóriába első GM modellek elcsábították a vásárlókat.
A bukáshoz az is hozzájárult, hogy az eredeti felállás szerinti legolcsóbb Plymouth, és a nálánál drágább Dodge közti hierarchiát átszervezték, és a Chrysler-csoport 2. legdrágább márkájává vált. A vásárlóknak nem tetszett ez a felállás, mivel ha kicsivel többet fizettek egy Dodge-ért, egy jobban felszerelt autót kaptak, mint a DeSoto, míg ha egy drágább Chrysler alapmodellre voksoltak, már több extrát kaptak, mint amivel a DeSotok rendelhetőek voltak.
A bukás ellenére az ’50-es évek közepén a spanyol felfedezőről elnevezett márka kifejezetten stílusosnak számított. Az ’55-ös Fireflite uszonyait már nem a géptestbe integrálták, helyette önálló formatervi elemekké váltak. Az idő múlásával ez még hangsúlyosabbá vált.
Ha részletesebben is érdekel a „Lángrepülő” kabrió, nézz bele az alábbi videóba!
1957 Chevrolet Bel Air
Azt hiszem, jogosan mondhatom, hogy az ’57-es Bel Air a valaha volt legikonikusabb amerikai autók egyike. A típust kizárólag az 1957-es modellévben gyártották, ’58-ban jelent meg a következő generáció, amit első szériás Impalaként is értékesítettek. A Bel Air számtalan filmben, videó klippben felbukkant, arról már nem is beszélve, hogy azonnal az első autók között van, ha klasszikus amerikai vasakra gondolsz.
Az évtized vége felé a gyártók már nagyban versengtek, hogy melyikük tud előállni a legvagányabb, „legrakétásabb” uszonyokkal. A Chevy ’57-es változatai nem csak, hogy formájuk, de díszítésük miatt is kimagaslottak a tömegből. A krómfelületek megtörték a géptest monoton hangulatát, ráadásul kihangsúlyozták a karosszéria hátsó részét is.
Igaz, uszonyai mára már ikonikussá váltak, hátsó lámpái mégsem vitték túlzásba a rakétahajtóművek imitálását. Ennek oka, hogy a tanksapkát a bal oldali uszonyba rejtették el, így nem jutott hely egynél több lámpának. A szimmetria megtartása érdekében a jobb uszony megegyezett a bal oldalival. Ha részletesebben is érdekel az ’57-es Bel Air története, olvasd el a kapcsolódó cikkemet.
1959 Chevrolet Impala
Miután az Impala ’58-ban önálló típussá vált, a rákövetkező évben azonnal át is dolgozták. Az uszonyok a megszokott felfelé ívelő növekedés helyett oldalirányban kezdtek terjeszkedni. Ennek oka, hogy a Chevy változtatni akart, ráadásul a ’60-as évekre az „uszony-örület” kezdett kimenni a divatból.
Míg a Chrysler nagyban erőltette az uszonyok tervezését, a General Motors a krómban látta a jövőt. Autói ormótlanul sok krómfelületet kaptak, s emiatt a GM márkákat „króm-mobilok”-nak csúfolták. Az autóipari űrkorszak vége felé a GM felhagyott a mértéktelen krómozással és uszonyait is átdolgozta.
A ’60-as évekre a vásárlók megunták az uszonyokat, így azok az új évtized közepére már teljesen el is tűntek. A Chevrolet esetében elsőként laposabbá és szélesebbé váltak, majd egyik modellévről a másikra el is tűntek.
1960 Buick Electra
Az Electra 1959-ben mutatkozott be, mint a Buick Roadmaster széria utódja. Ő volt a kínálat egyik legkényelmesebb, egyben legsportosabb modellje, s a szériát még a ’80-as években is gyártották. 1960-ban némileg átdolgozták, bár ez inkább csak az első lámpákra volt hatással.
Az 1. generációs Electra nem csak azért különleges, mert hátsó fertályán már látszódott, hogy az uszonyok egyre kisebbé, és tőlük a lámpák egyre függetlenebbé váltak, de azért is mert hátsó díszítőelemeik új formatervi jegyeket mutattak. A „Delta uszonyok” oldalirányba ágaskodtak, s termetüket tekintve kisebbek voltak, mint az akár 1-2 évvel korábban szerelt modelleké. További különlegesség, hogy az első lámpák felett is megfigyelhetőek a kisebb uszonyok, s ezek semelyik másik autón nem voltak jelen.
Műszaki szempontok szerint az Electra egy 401 köbhüvelykes, vagyis 6,6 literes V8-as erőforrást kapott, ami már saját korában sem számított szerénynek. Mivel a GM család tagja, több komponense megtalálható a nálánál olcsóbb 98-as sorozatú Oldsmobile-okban, és a drágább Cadillac Series 62 és De Ville-ekben is.
1956 Packard Caribbean
Mára már a Packard is a halott márkák táborát gyarapítja, ám 50 éves fennállása alatt az amerikai luxuspiac egyik nélkülözhetetlen szereplője volt. Úgy tartották, hogy „Visszafogottabb, mint a Cadillac, de sokkal nagyobb presztízsű, mint a Lincoln”. Plus infó, hogy a Packard volt az első gyártó, aki V12-es erőforrásokkal is árusította autóit, s ezt 2 darab V6-os motor összeszerelésével oldották meg.
A Packard egy önálló gyártó volt, ami az ’50-es évek végére anyagi nehézségekkel küzdött. Így összeállt a belépő szintű luxusautókat gyártó Studebakerrel, s közösen megalapították a Studebaker – Packard csoportot. Végül ez sem tudta megmenteni a 2 vállalatot, 1960-ra mind a ketten csődbe mentek.
Persze a cég próbálta elkerülni a csődöt, így ő is előállt saját korszerű formatervével. 1956-ban bemutatkozott a 400-as sorozat, melynek tagjainak uszonyai eléggé visszafogottnak számítottak. A hátsó lámpákat gótikus ablakokra emlékeztető formájuk miatt egyszerűen csak „Cathedral Lights”, vagyis katedrális fények / lámpákként emlegették. További nagyon vagány jellegzetesség volt a 2 rádióantenna, mivel akkoriban 1 volt a megszokott mennyiség.
Ha ismerősnek tűnik a fenti Caribbean, az nem véletlen. A szovjetek lemásolták és GAZ-13 „Csajka” néven gyártották. Mindez arra vezethető vissza, hogy Sztálin Packard rajongó volt, s halála után is az amerikai gyártó formaterveit koppintották.
Ha részletesebben is érdekel ez a 310 lóerős luxus csoda, less bele az alábbi videóba!
1959 Cadillac Eldorado Biarritz
Az uszonyos trendet a Cadillac kezdte 1949-ben, s 10 évvel később ő is fejezte be. A ’60-as évek közeledtére a vásárlók ráuntak a formatervi megoldásra, ráadásul tolatás esetén kitakarták a tükör nagy részét. Arról már nem is beszélve, hogy élesek voltak, és rengeteg balesetet okoztak.
A legtöbb gyártó az ’50-es évek végére kezdett felhagyni az uszonyokkal, de a Cadillac még egyszer utoljára megmutatta, hogy ő akkor is szembe megy a trendekkel és valami rendhagyót alkot. Így ’59-ben bemutatta a legújabb Eldoradót, amit a valaha volt legnagyobb sorozatgyártású autókra szerelt uszonyokkal láttak el.
A 22,5 centis kitüremkedések már magukban látványosak voltak, de a Caddy-nek ez sem volt elég. A hátsó lökhárítót úgy alakították ki, hogy a szélei úgy tűnjenek, mintha hatalmas rakétahajtóművek lennének, nem is beszélve a hátsó ikerlámpákról, amik lángcsóvákat imitálnak.
Az Eldorado 1953-ban jelent meg a Cadillac palettáján, mint a cég legelitebb modellje. A kabrió kiviteleket Eldorado Biarritz, a hagyományos 2 ajtós kupékat Eldorado Seville néven árusították. A Caddy szembe ment a többi gyártóval, és az ő modelljeinek uszonyai nem egyik napról a másikra, helyette egyre kisebbé váltak, és szépen lassan, kb. 5 év alatt tűntek el.
Az Eldorado egy nagyszerű modell, mely megérdemli a kiemelt figyelmet. Nézz bele Lou Costa videójába, és járd körbe ezt a hatalmas közúti cirkálót!
A cikkben megismerkedhettél 8 különleges autó egyedi fenekével. Persze a lista nem teljes, a folytatásban további 8 uszonyos benzinfalóval ismerkedhetsz meg. Addig is, tudasd velünk, Te melyik autót írtad volna még bele, és szavazz a 8 gépezet közül a kedvencedre!
