Nem volt még egy olyan résztvevője a Forma-1-nek, aki versenyzőként és kommentátorként is maradandót alkotott. 1976 világbajnoka örökké fennmarad a sportág rajongóinak emlékezetében
1. Ami Hunt szívén, az a száján
James Simon Wallis Hunt általában nem sokat gondolkodott, mielőtt megszólalt. Gyakran nyers és durva volt, ám legtöbbször igaza volt. Az egyik verseny után Stirling Moss készített vele egy interjút.
„James, változtak a légbeömlőre és a szárnyakra vonatkozó szabályok, te mégis hihetetlenül gyors vagy? Hogyan csinálod?” - kérdezte Moss.
Hunt válasza a következő volt:
„Tökös srác vagyok.”
Aztán gyorsan rávágta:
„Felejtsd el” - és kinevette a kissé feldühödött Mosst.
Hunt nyíltan megmondta véleményét versenyzőtársainak is. Amikor Patrick Depailler kilökte őt az 1976-os Nyugat-Amerikai Nagydíjon, Hunt a következő néhány kört a pálya szélén töltötte, és az öklét rázva fenyegette a Tyrrell pilótáját. Ha ez nem lett volna elég, Hunt berontott a versenyt követő sajtótájékoztatóra.
„Az első dolgod, hogy mocskos gyorsan megtanulsz vezetni!” - vágta vehemensen a harmadik helyen végzett francia versenyző fejéhez Hunt.
Hunt a sajtóval is brutálisan őszinte volt. Egyszer megkérdezték, mit jelentett számára az 1976-os Brit Nagydíj megnyerése. „9 pontot, 20 000 fontot és sok boldogságot” - mondta, mielőtt elvett egy cigit egy nézőtől. Manapság izgalomba jöttek a rajongók, ha Kimi Räikkönen megevett egy jégkrémet…
2. Hunt rendszerellenessége
Hunt az anarchia, az intézményellenesség jelképe volt. A sportág csúcsára Lord Hesketh privát csapatával jutott el. Ennél az istállónál a pezsgő, a homár és a kaviár rendszeres eleme volt az étkezéseknek. Tökéletes környezet volt ez egy olyan pilóta számára, akinek egy „SZEX: a bajnokok reggelije” felirat volt az overáljára írva.
„Az élet arról szól, hogy azt csináljam, amit akarok, és amikor akarom. Túl rövid az élet ahhoz, hogy szükségtelen szabályok mentén éljünk” - szól Hunt másik jelmondata.
Ez a filozófia az első McLarenes szerződésének tárgyalásában is visszaköszönt. Hunt belekötött egy olyan kitételbe, amely szerint a Marlboro által szponzorált versenyzőknek öltönyben, ingben és nyakkendőben kellett megjelenniük nyilvános eseményeken. Nem is fogadta el a szerződést ebben a formájában.
„Hunt a közösségi eseményeken, banketteken, koktélpartikon farmernadrágban és rongyos atlétatrikóban, gyakran mezítláb jelent meg és rázott kezet a VIP-vendégekkel” - mondta John Hogan, a Philip Morris legendás vezérigazgatója.
3. James Hunt egyszerűen gyors volt
Sajnálatos módon, és némileg igazságtalanul Huntot általában egy olyan elképesztően tehetséges pilótaként ábrázolták, aki más pilóták árnyékában, surranópályán érte el sikereit. Állandóan Jim Clarkhoz illetve Sir Jackie Stewarthoz hasonlították. A McLaren egyik vezetője, Teddy Mayer azt állította, hogy ő többre tartotta James Huntot, mint a kétszeres világbajnok Emerson Fittipaldit – aki 1974-ben éppen a McLarennel nyerte meg második címét.
Dr. Andrew Phillips 2014-ben készült statisztikai elemzése alapján James Hunt volt az F1 történetének 6. legjobb versenyzője – Clark, Stewart, Alonso, Schumacher és Fangio mögött. Ugyanebben az összeállításban az övé lett minden idők legjobb bemutatkozó szezonja (1973, Hesketh). Reiner Eichenberger és David Stadelmann egy hasonló tanulmánya azonban Hunt alulértékelt státuszát erősítette meg, hiszen ők a 14. helyre rangsorolták.
Ha a zsenialitását szeretné valaki igazolni, elég megnézni az 1975-ös Holland Nagydíjon aratott győzelmét, vagy az 1976-os Japán Nagydíjat, ahol a harmadik hely a világbajnoki címet jelentette számára. Való igaz, amikor elvesztette motivációját, akkor szinte észrevétlen tudott maradni a versenyeken. Amikor elkapta a fonalat, akkor viszont megállíthatatlannak bizonyult. És emellett sportszerűen is versenyzett.
„Soha nem volt alattomos versenyző. Jó volt, korrekt volt…és ki****tt gyors. Ez volt a probléma” - jegyezte meg egyszer Niki Lauda .
4. Részese volt az F1 egyik legnagyobb párharcának
Nem nagyon lehet úgy James Huntról beszélni, hogy ne említenénk meg Niki Laudát. A két pilóta közti csodálatos rivalizálást dolgozta fel Ron Howard a Hajsza a győzelemért című 2013-as mozifilmben. Kettejük párharca volt annyira intenzív, mint Alain Prost és Ayrton Senna csatája, ám Lauda és Hunt soha nem lépte túl a sportszerűség határait. Egyszerre voltak barátok és ellenfelek. Lauda a nyolcvanas években segítette Hunt alkoholizmus elleni küzdelmét is.
Az 1976-os idény volt a sportág egyik legdrámaibb szezonja. Úgy tűnt, hogy Lauda gond nélkül begyűjti a világbajnoki címet, majd jött a Német Nagydíj, és Lauda életveszélyes balesete. Az osztrák pilóta mindössze két futamot hagyott ki, sérülései ellenére már 6 héttel az eset után rajthoz állt. A szezonzáró versenyre Fujiban, Japánban került sor. A versenyt heves esőzések közepette rendezték. Lauda annyira félt a körülményektől, hogy a második körben a boxutcába hajtott. Hunt éppen annyi pontot szerzett, amivel megnyerte a világbajnoki címet.
„Őszintén szólva akartam ezt a címet, és rá is szolgáltam. Ám szerintem Niki is megérdemelte volna. Bárcsak megoszthatnánk a díjat egymás között” - mondta a sportszerűségéről híres Hunt.
5. Legalább olyan jó kommentátor volt Hunt, mint amilyen pilóta
Murray Walker és James Hunt legendás csapatot alkottak. Első alkalommal az 1980-as Monacói Nagydíjon ültek össze. A kezdet nem volt éppen zökkenőmentes.
„James egy lyukas farmernadrágban, gyűrött pólóban, cipők nélkül jelent meg. A jobb lába bokától combig be volt gipszelve. Leült, gipszes lábát az ölembe rakta. Azt elfelejtettem mondani, hogy egy fél pohár rozé volt a kezében. Így kezdtük a kommentálást. Legnagyobb megdöbbenésemre amikor elfogyott a bor, a BBC egyik munkatársa hozott neki egy másikat” - emlékezett visszqa Murray Walker.
Finoman szólva is szokatlan stílusú kommentátor volt. Gyakran nem válogatott a jelzők között, ám abban is hihetetlen tehetséges volt, hogy a versenyek kimenetelét megjósolja.
„Tökéletesen olvasta a történéseket. Kiválóan elmondta a taktikát, az akciókat. Nyugodtan, az ő csodálatos hangján. Soha nem találkoztam hozzá foghatóval” - mondta Walker.
Amikor Ayrton Senna 1984-ben Monacóban második helyen végzett, Hunt azt mondta, hogy ez a srác minden bizonnyal világbajnok lesz egyszer.
„James és én annyira különbözőek voltunk, amennyire csak lehetséges. Nagyon arrogáns és ellentmondásos tudott lenni. Ám nem mondanám el róla ezeket a kevésbé vonzó tényeket, ha emellett nem lett volna elképesztően humoros és karizmatikus. Összességében nagyon rendes srác volt” - tette hozzá Murray Walker.
