2018. december 24. | 19:25

F1-es világbajnoki cím mellett Le Mans-t és Indy 500-at is nyert Graham Hill, aki mégis inkább küzdőszelleméről, semmint tehetségéről vált ismertté

Társszerző: Hajdu Balázs

Graham Hill két Forma-1-es világbajnokságot nyert, valamint ő az egyetlen, akinek összejött a triplázás: F1-es VB cím, Le Mans és Indy 500. Mindezek ellenére mindig nagy küzdő hírében állt, sikereit inkább kemény munkával érte el, szemben a tehetségből profitáló kortársával, Jim Clarkkal.

Fia, Damon Hill egy kicsit másképp látja a helyzetet. Apja csak 24 évesen szerzett jogosítványt, öt évvel később már az F1-ben versenyzett. Ötször nyerte meg a Monacói Nagydíjat, miközben Jim Clark már 20 éves kora óta aktívan autóversenyzett. Ki volt akkor a nagyobb tehetség? Természetesen ez csak egy költői kérdés. Damon Hill ebben a megemlékezésben magáról is legalább annyit beszélt, mint édesapjáról. Őt is nagy küzdőnek tartották, aki megpróbálta felvenni a versenyt egy rendkívül tehetséges pilótával – az ő esetében ez Michael Schumacher volt.

„Apám úgy tartotta, hogy attól, hogy valakinek jobb adottságai vannak, az még nem jelenti azt, hogy ne lehetne őt legyőzni. Csak sokkal nehezebb lesz. Szóval ha kemény munkával sikerült eljutnod ugyanarra a szintre, akkor ki a jobb pilóta?”

A döntés még Damon Hill számára is nehéz: ki volt a jobb versenyző? Jim Clark magasabb pozíciót foglal el ezen a listán, viszont Graham Hill helye és megítélése a sportág történetében megkérdőjelezhetetlen.

Graham Hill Forma-1-es karrierje

Hill több szempontból is az autóversenyzés megtestesítője volt a britek számára a hatvanas években. Igazi sztáralkat volt, vonzó, semmihez sem hasonlítható bajuszával könnyen felismerhető volt. Hill sokat szerepelt a televízióban is, mely akkoriban kezdett elterjedni. Hírnevét azonban teljesítményének is köszönhette. Az egyik legerősebb mezőnyben kellett küzdenie, versenytársai között volt Jim Clark, Jackie Stewart, Dan Gurney, John Surtees, Jochen Rindt és Jack Brabham.

Hill 1962-ben nyerte első világbajnoki címét a BRM istállóval, majd hat évet kellett várnia a másodikra. A 40. születésnapjához közel sikerre vezette a Lotus csapatot egy olyan évben, melyet Jim Clark halála árnyékolt be.

1964-ben is sikerült közel kerülnie a végső sikerhez, melyet végül Surtees kaparintott meg az utolsó versenyen, ahol Ferraris csapattársa, Lorenzo Bandini elengedte őt, ezzel elegendő pontot gyűjtött, hogy megeleőzze Hillt a végelszámolásnál.

Időközben kiérdemelte a Mr. Monaco nevet, ami az egyik legmegtisztelőbb titulus ebben a sportágban. Hill hét év alatt öt alkalommal győzött a Hercegség szűk utcáin. Ennél többször csak Ayrton Senna volt képes erre. Ezen győzelmek között volt pályafutása egyik legjobb teljesítménye, az 1965-ös futamon 34 másodperces hátrányt dolgozott le.

A második világbajnoki címét 1968-ban szerezte meg, melyet követően Hill már csak egyszer tudott futamot nyerni a Forma-1-ben – természetesen Monacóban, 1969-ben.

Az idény végén, az Amerikai Nagydíjon súlyos balesetet szenvedett, melyben lábát törte. Ezek után már nem volt ugyanaz – bár 1972-ben megnyerte Le Mans-t – azonban nem adta fel, sőt, megalapította saját csapatát 1974-ben. Folytatta a versenyzést, majd amikor nem sikerült kvalifikálnia magát egy monacói versenyse, jobbnak látta, ha visszavonul.

Graham Hill halála

Csapatfőnökként tevékenykedett tovább, ahol az ifjú angol versenyző, Tony Brise karrierjét egyengette. Franciaországból tartottak hazafelé egy tesztről, amikor repülőgép-balesetet szenvedtek. Hill, Brise és a csapat négy tagja is életét vesztette. Hill a feleségét, Bettyt, és három gyermeket hagyott hátra. A nehéz pénzügyi helyzetet súlyosbította, hogy Hillnek nem volt érvényes biztosítása, így a családnak kellett fedeznie a többi áldozat családja által támasztott követeléseket.

A Hill pályafutásáról szóló összefoglalókból ez utóbbi szomorú tény, valamint Hill személyiségének negatív oldala is általában kimarad. Vélhetően ez annak köszönhető, hogy nem akarták negatív színben feltüntetni a Forma-1 történetének egyik nagy alakját. Graham Hill ugyanis egyedi volt és utánozhatatlan.

  • Címkék:
  • F1