2021. január 16. | 15:50

Avagy mikor Hamiltonhoz hasonlóan Senna sem írta alá az elé tett szerződést.

Tovább folytatódik a melodráma Lewis Hamilton és a Mercedes között a hétszeres világbajnok brit pilóta szerződéshosszabbításával kapcsolatban. Megállapodás továbbra sincs, és látszólag – legalábbis egyelőre – egyik fél sem akar engedni a huszonegyből. A huzavona értelemszerűen azon megy, hogy Hamilton több pénzt szeretne keresni, mint amennyit a német gyártó hajlandó lenne kifizetni neki. Hogy mi lesz a történet vége? Egyelőre nem tudni, ám az idénykezdetig már csak alig több mint két hónap van hátra, így záros határidőn belül vagy így, vagy úgy, de garantáltan pont kerül az ügy végére.

Ugyanakkor nem ez az első eset a Formula-1 történetében, hogy az éppen aktuális legnagyobb sztár képtelen közös nevezőre jutni csapatával a szerződés részleteit illetően. Ugorjunk vissza 1993-ig, amikor a háromszoros világbajnok Ayrton Senna és a McLaren főnöke, Ron Dennis között alakult ki patthelyzet a közös folytatással kapcsolatban.

Abban az időben igen komoly érvágást jelentett a McLaren számára, hogy motorszállítója, a Honda búcsút intett a Száguldó Cirkusznak az 1992-es szezon végén. Bár az 1988-as és 1989-es szezon még a McLaren-Honda dominanciájának jegyében zajlott, a fölény szép lassan kezdett szertefoszlani az egyre versenyképesebb Williams-Renault-kkal szemben. Olyannyira, hogy ’92-ben Nigel Mansell és a Williams gyakorlatilag átgázolt a komplett mezőnyön. Portugáliában például a bajnoki címet elhódító brit kört adott harmadikként célba érkező Sennának.

Bár Senna kijelentette, akár ingyen is hajlandó lenne a Williamsnél versenyezni 1993-ban, ebből végül semmi sem lett, ugyanis Alain Prost már aláírta szerződését a grove-i istállóval, amelyben kikötötte, nem hajlandó egyazon csapatban versenyezni a brazillal. Mikor fény derült erre a záradékra, és Senna számára nyilvánvalóvá vált, nincs esélye versenyképes technikához jutni a ’93-as évadra, nemes egyszerűséggel „gyávának” titulálta Prostot. 

Érdekesség, hogy a brazil azonnal megkereste ajánlatával a Williams csapatát, amint a Honda tájékoztatta, a szezon végén befejezi F1-es tevékenységét. Ráadásul olyan szoros volt a japán motorszállító és a pilóta közötti kapcsolat, hogy Sennát már hetekkel korábban beavatták terveikbe, minthogy Dennist informálták volna.

Míg a háromszoros világbajnok számára nem kínálkozott elfogadható, versenyképes alternatíva, addig a McLaren a motorszállítója mellett egy igen komoly anyagi forrását is elvesztette.

A Williamsnél a „Prost-záradék” állta útját. A Benetton a Ford gyári támogatását élvezve a teljes csapatát Michael Schumacher köré építette, a Ferrari pedig még mindig a sikerhez vezető út keresésével volt elfoglalva. A többi csapatot pedig még a legnagyobb jóindulattal sem lehetett versenyképesnek nevezni, nemhogy reális opcióként felmerülhettek volna Senna számára.

Dennis gőzerővel dolgozott azon, hogy megszerezze a McLaren számára ugyanazt a Ford Cosworth HB V8-as erőforrást, amelyet a Benetton is használt. A Ford azonban nem volt hajlandó garanciát vállalni arra, hogy a Benettonéval megegyező specifikációjú motorokkal látja el a wokingiakat. További komoly fejfájást jelentett, hogy a Honda kiválásával Dennisnek nemcsak fizetnie kellett az erőforrásokért, de számottevően kisebb büdzsével gazdálkodhatott, így Senna fizetésére sem tudott annyit áldozni, mint a korábbi években.

Mindezek tetejében a brazil fizetésemelést követelt. Lényegében egyfajta kártérítésként, amiért a McLaren képtelen gyári támogatású motorral szerelt autót biztosítani számára. Futamonként egymillió dollárt szeretett volna, vagyis a teljes 1993-as szezonra vetítve összesen 16 milliót. 

Dennis azzal kezdte a tárgyalásokat, hogy leszögezte, mindössze 5 millió dollárt tud fizetni Sennának. A háromszoros világbajnok erre kijelentette, ebben az esetben az első öt versenyen biztosan elindul a McLarennel, aztán majd újra leülnek megbeszélni a folytatást. Így lényegében időt adott a csapatvezető számára, hogy előteremtse a szükséges anyagi hátteret. Ez jelentette a McLaren és Senna közötti, 1993-ra szóló megállapodás alapját.

Az ötödik verseny a Barcelonában rendezett Spanyol Nagydíj volt. A brazil pedig nemcsak a hazai futamán, Brazíliában tudott győzni, de a szakadó esőben futott doningtoni Európa Nagydíjon is lélegzetelállító teljesítményt produkált, és agyba-főbe verte a mezőnyt. Mindez igen komoly tárgyalási alapot biztosított számára.

Barcelonát követően Senna egyik futamról a másikra versenyzett a McLarennél, azzal a határozott kikötéssel, hogy meghatározott számú nappal a nagydíjakat megelőzően az 1 millió dolláros gázsinak meg kellett érkeznie a számlájára. A brazil és doningtoni győzelmeket követően még három alkalommal, Monacóban, Suzukában és Adelaide-ben állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Végül a világbajnoki pontverseny második helyén zárta az évet, Prost mögött, ám már a szezon vége előtt aláírta végzetes szerződését, melynek értelmében 1994-ben a Williams színeiben indul majd.

Dennis később elárulta, a megterhelés, melyet Senna fizetési igénye jelentett a csapat költségvetése számára azt eredményezte, hogy nem maradt elég pénz a kocsi fejlesztésére. Ezzel szemben a Williams egy lényegesen ütőképesebb technikát tudott biztosítani a brazil pilótának, így nem jelentett komoly nehézséget Grove-ba átcsábítani a háromszoros világbajnokot. 

Bár az 1993-as Senna-McLaren és a jelenlegi Hamilton-Mercedes történet több szempontból is hasonló, mégis teljesen más. A Mercedes elképesztően komoly pénzügyi és technológiai háttérrel rendelkezik, és ha a tél folyamán valamit nagyon el nem rontanak, 2021-ben ismét az Ezüst Nyilak lesznek a mezőny leggyorsabb autói. Ugyanakkor Toto Wolffnak ugyanazzal az örök dilemmával kell szembenéznie, mint Ron Dennisnek ’93-ban: vagyis mennyit ér meg a csapatnak egy briliáns versenyző zsenialitása?

  • Címkék:
  • F1