9 elvesztett győzelem, ami hiányzott Schumachernek a 100-hoz

A 2020-as Portugál Nagydíj leintése óta már nem Michael Schumacher tartja a legtöbb Formula-1-es futamgyőzelem rekordját. És ki tudja, hol lehet még a vége Lewis Hamilton menetelésének, hány elsőséget szerez még a brit pályafutása során?

A különféle F1-gyel foglalkozó portálok szavazásain a válaszadók úgy tippelik, Hamilton biztosan el fogja érni a 100 győzelmes határt. Hasonló véleményen van például Max Verstappen is, aki úgy gondolja, a Mercedes versenyzője jóval 100 diadal fölött fog megállni.

Ez természetesen egyelőre még vastagon kérdőjeles. Hiszen ki tudja, mit tartogat a jövő. Ahogy az az eszmefuttatás is a „mi lett volna” kategóriába sorolható, ami megannyi szakértőt és rajongót egyarát foglalkoztat: vajon Schumacher neve mellett állhatna most háromszámjegyű győzelmi mutató? Nos, mi határozottan igennel válaszolnánk erre a hipotetikus kérdésre. Éppen ezért áttekintettük a hétszeres világbajnok fantasztikus pályafutását, hogy összeszedjük azt a kilenc győzelmet, ami így vagy úgy, de kicsúszott a német versenyző kezei közül. És végül ez a kilenc hiányzott ahhoz, hogy elérje a bűvös százas határt.

Lássuk hát időrendben:

1993, Monacói Nagydíj

Ez volt Ayrton Senna hatodik és egyben utolsó sikere a hercegségben, ami akár Schumacher első diadala is lehetett volna a szűk utcai pályán.

A német jó 3 tizeddel előzte meg Sennát az időmérőn és a rajtrács első sorából, a kvalifikációt uraló Alain Prost mellől várhatta a piros lámpák kialvásának pillanatát vasárnap.

A versenyen a Williams francia pilótája Schumacherrel a nyomában meglépett a mezőnytől a startot követően. Senna azonban nem tudta tartani az élen autózók tempóját és egyre jobban lemaradt. Prost azonban nem sokáig örülhetett, ugyanis a versenybírák szerint az élen autózó, a negyedik világbajnoki címére hajtó pilóta kiugrott a rajtnál. (Ekkor még nem elektronikusan felügyelték, hogy senki se induljon el idő előtt. Pusztán a kamerák felvételeire hagyatkoztak a döntések meghozatalakor.) Ezért 10 másodperces stop-and-go büntetéssel sújtották. Ráadásul mikor megpróbált visszatérni a pályára, kétszer is lefullasztotta a Williams-Renault motorját. Ám a lényeg, hogy így Schumacher örökölte az első helyet.

Schumacher már kényelmesnek mondható, 15 másodperces előnnyel vezetett Senna előtt, amikor a 32. körben a Benetton hidraulikája felmondta a szolgálatot, így a német kénytelen volt feladni a küzdelmet. A győzelem ezzel a háromszoros világbajnok brazil ölébe hullott, aki később elárulta, folyamatosan szenvedett a gumikkal, a tapadással és nem találta a tempót.

1994, Spanyol Nagydíj

Úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg Schumachert, hogy megnyerje az 1994-es Spanyol Nagydíjat. A német uralta a futamot, legalábbis az első boxkiállásáig. Mikor a kerékcserét és tankolást követően visszatért a pályára, a Benetton váltója ötödik sebességben ragadt.

Ez a probléma akár a versenye végét is jelenthette volna, ám Schumachert nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen semmiség megállítsa. Végül mesteri vezetést bemutatva, pályafutása egyik legemlékezetesebb teljesítményét produkálta. 

Schumacher ráérzett, hogyan kell ötödikben úgy körbe menni a barcelonai pályán, hogy csupán a lehető legminimálisabb időt veszítse el. Végül még így is olyan tempót diktált, hogy nemcsak sikerült célba juttatnia az autót, de másodikként látta meg a kockás zászlót Damon Hill mögött.

Tegyük hozzá gyorsan, hogy még így is szerencsésnek mondhatta magát, hogy a vészesen közeledő Mika Häkkinen autójának Peugeot motorja felmondta a szolgálatot. Ám a körülmények ismeretében még az a harmadik hely is kimagasló eredményt jelentett volna.

Arról nem is beszélve, hogy a komoly nehézségek dacára még egy boxkiállást is megcsinált. Ráadásul valahogy képes volt elindulni ötödikben!

„Az, hogy ma másodikként értem célba – figyelembe véve, hogy a verseny nagyrészében váltóproblémával küzdöttem – számomra felér egy győzelemmel” – nyilatkozta a leintést követően. „Nem tudom, pontosan mi is történt, és mivel még nagyon sok kör volt hátra, álmodni sem mertem volna róla, hogy bejöhetek a második helyen. Eltartott egy ideig, míg megtanultam így vezetni a kocsit, de végül megtaláltam azokat az íveket a kanyarokban, melyekkel a legkevesebb időt veszítettem. Ez valóban egy hihetetlen eredmény.”

Hill sikere különösen sokat jelentett a Williams csapatának. Hiszen ez mindössze a második futam volt Ayrton Senna tragikus balesetét követően.

„Ez a legjobb gyógyír. Mindenkinek erre volt szüksége a Williamsnél” – árulta el később Hill.

1994, Belga Nagydíj

Schumacher megnyerte az 1994-es Belga Nagydíjat. A leintésnél 13 másodperccel előzte meg a másodikként befutó Damon Hillt. Ám nem ez volt az egyetlen alkalom a német pályafutása során, hogy később megfosztották egy győzelemtől.

A futamot követő ellenőzrés során úgy találták, a Benetton padlólemezén nagyobb a kopás, mint amekkorát a szabályok még engedélyeznek. A versenybíróság ezért azt gyanította, a csapat a minimálisan előírtnál alacsonyabb hasmagassággal küldte pályára a kocsit. Ennek köszönhető az extra kopás is. Így végül Schumachert kizárták.

A Benetton több lehetséges magyarázattal is előállt, minek köszönhető a fenéklemez túlzott kopása. A csapat szerint Schumacher autója „technikai problémákkal” küszködött a verseny vége felé. Ezt a német pilóta köridejeivel és az egyre inkább visszaeső tempójával is bizonyítani próbálták.

Az istálló másik teóriája szerint a fenéklemez sérülése valószínűleg annak az eredménye volt, hogy Schumacher megpördült az egyik kerékvetőn a verseny folyamán. Ám az FIA szakemberei rámutattak, hogy a rázókő által okozott sérülés a fenéklemez egy teljesen más pontján található. Ráadásul ezen a részen nem egyenletes volt a kopás, szemben a szabálytalannak minősített területtel.

A vizsgálat odáig fajult, hogy a verenybírók elsétáltak a kérdéses kerékvetőhöz, hogy saját szemükkel vizsgálják meg. De végül nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy tényleg a rázókőnek köszönhető a padlólemez túlzott kopása.

A Benetton által felvonultatott bizonyítékok közül egyet sem találtak elfogadhatónak, így maradt a korábban meghozott döntés.

Schumacher kizárásával Hill örökölte meg a győzelmet. A német pedig kénytelen volt kihagyni a soron következő két futamot. Ezt még a Brit Nagydíjon érdemelte ki. Akkor a felvezető körön megelőzte Hillt, amiért fekete zászlóval kiintették. Ám mivel nem érezte jogosnak a büntetést, végül nem állt ki a boxba.

1998, Belga Nagydíj

Mesteri módon terelgette a Ferrarit a szakadó esőben Schumacher és utcahossznyi előnnyel autózott az élen. Belgiumi győzelemével átvehette volna a vezetést a világbajnoki pontversenyt vezető Mika Häkkinentől. Ám 20 körrel a vége előtt utolérte a lekörözendő David Coulthardot.

A skót pilóta lassított, hogy elengedje a pokoli tempóban közelítő Ferrarit. De közben végig az ideális íven maradt. A vízfüggyöny miatt szinte vakon autózó Schumacher csak az utolsó pillanatban vette észre az előtte lévő akadályt, elrántotta a kormányt, de belecsapódott a McLaren hátuljába.

A két összetört autó becsordogált a boxba, ahol Schumacher magából kikelve átviharzott a McLaren garázsába és azzal vádolta Coulthardot, hogy „megpróbálta megölni”.

„Tudtam, hogy dühös – a nyaka vörös volt, a szeme pedig majd’ kiugrott a helyéről” – mesélte a skót egy Schumacherről készített 2018-as dokumentumfilmben. „Nem kellett volna elvennem a gázt az ideális íven, mivel egyértelmű, hogy nem láthatott engem. De mikor a fülemre szóltak, hogy le fog körözni, csak szerettem volna minél előbb elengedni az élen állót.”

Schumacher a versenyt követően Eddie Jordannek is nekitámadt. Az ír csapatfőnök azzal bőszítette fel a németet, hogy arra utasította a kisebbik Schumachert, Ralfot, ne kockáztasson és maradjon Michael régi nagy riválisa, Hill mögött. Ezzel bebiztosítva a Jordan istálló első F1-es sikerét. A futam utáni napokban Schumacher kijelentette, akár még fizetni is hajlandó lenne azért, hogy felbontsa az öccse 1999-es szezonra szóló szerződését a Jordannel.

1999, Maláj Nagydíj

Miközben a Brit Nagydíjon elszenvedett kettős lábtöréséből lábadozott, Schumacher többször kijelentette, biztosan nem fog tudni annyira felépülni, hogy visszatérhessen még az 1999-es szezon vége előtt.

Azonban a Ferrari elnöke, Luca di Montezemolo egészen másként gondolta és nem kis nyomást helyezett Schumacherre, aki végül ismét autóba ült az idény utolsó két versenyén. A cél egyértelműen az volt, hogy segítsen Eddie Irvine-nak, hogy legyőzze Mika Häkkinent a világbajnoki címért folytatott csatában.

A kényszerpihenőről frissen visszatérő Schumacher aztán a vadonatúj sepangi pályán gyakorlatilag felmosta a padlót a komplett mezőnnyel. A kvalifikáción csaknem egy másodperces előnnyel szerezte meg a pole pozíciót.

A versenyen aztán tökéletesen játszotta a hátvéd szerepét: az élre engedte Irvine-t és maga mögött tartotta Häkkinent. Igaz a másik McLarent vezető Coulthardnak sikerült megelőznie, de nem sokkal később műszaki hiba miatt kénytelen volt feladni a futamot.

Az utolsó boxkiállásokat követően ismét Schumacher került az élre. Lassított és átengedte a világbajnoki álmok szempontjából létfontosságú győzelmet csapattársának. Így az ír 4 pontos előnnyel érkezhetett meg a mindent eldöntő Japán Nagydíjra.

„Egyszerűen nyomasztó, amit ez a fickó művel” – nyilatkozta Irvine a leintést követően. „Nemcsak, hogy ő a legjobb elsőszámú versenyző, de még hátvédként is ő a legjobb! Nekem csak arra kellett figyelnem, hogy óvatos legyek és ne kövessek el hibát, és Michael gyakorlatilag elvégezte számomra a munka nehezét.”

2002, Amerikai Nagydíj

A 2002-es Amerikai Nagydíj is a Ferrari dominanciájának jegyében telt. És nem ez volt az első futam az idényben, amely egy szokatlan/furcsa/bizarr befutót hozott, ahol Schumacher és Rubens Barrichello szinte kart karba öltve szelte át a célvonalat.

Schumacher a legvégén lelassított és maga mellé engedte Barrichellót. A két Ferrari fej-fej mellett közelített az indianapolisi célvonalát jelentő téglasorhoz, miközben többször átpillantottak a másikra. Végül a brazil mindössze 11 ezreddel, minden idők legkisebb különbségével előzte meg csapattársát.

„Úgy éreztem, egy mai egy kiváló alkalom arra, hogy holtversenyben, egyszerre fussunk célba” – magyarázta az esetet Schumacher a díjátadást követően. „Megpróbáltuk, de nem sikerült, kicsit lemaradtam. Nem volt előre eltervezve, és egészen addig nem is tudtuk, melyikünk győzött, míg ki nem szálltunk a kocsiból.”

Ugyanakkor létezik két teória a rajongók körében azzal kapcsolatban, mi is állhatott az ügy hátterében. Az egyik értelmezés szerint Schumacher csupán egy látványos befutót szeretett volna, amely majd jól mutat a fényképeken, ám elszámította magát (vagy a célvonalat), így Barrichello ért be elsőként. Másrészről a német később több ízben is úgy nyilatkozott, szerette volna visszaadni a kölcsönt, amit csapattársától az Osztrák Nagydíjon kapott. Akkor ugyanis a csapat arra utasította a brazilt, hogy álljon félre a célvonal előtt és engedje maga elé Schumachert.

Igaz, a Ferrari csapatában dolgozók azt gyanították, hogy a világbajnok a Magyar Nagydíjon már lerótta tartozását Barrichellóval szemben, hiszen bár látványosan gyorsabb volt, mégsem előzte meg csapattársát.

Aznap Schumachernek könnyedén maga mögé utasíthatta volna Barrichellót a boxkiállások során. Ám – többek számára gyanús módon – egyszerűen képtelen volt a tőle megszokott tempóra, mikor arra a legnagyobb szükség lett volna. Ráadásul a leintést követő nyilatkozatából is gyanítható, hogy nem autózta ki a maximumot magából.

„Számunkra most az a legfontosabb, hogy Rubens megszerezze a második helyet az összetett pontversenyben” – nyilatkozta akkor a német pilóta.

2004, Monacói Nagydíj

Rendkívül balszerencsésen alakult a monte-carlói hétvége a Ferrari számára 2004-ben. Schumacher ugyanis a biztonsági autó mögött haladva ütközött össze Juan Pablo Montoyával, melynek következtében kénytelen volt feladni a további küzdelmet. Mindezt úgy, hogy a német az élen állt, Montoya pedig már egykörös hátrányban autózott.

Az eset az alagútból kijövet történt. Schumacher a safety car diktálta lassabb tempó mellett próbálta üzemmelegen tartani a fékeit és az abroncsait. Keményet fékezett, és blokkoltak a kerekei. Ez meglepte a gyorsabban érkező Montoyát, aki jobbról próbálta elkerülni az ütközést. Pechjére, ugyanis Schumacher is arra húzta a Ferrarit. A két kocsi összeütközött, Schumacher autója pedig versenyzéssel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenvedett.

A német azt követően örökölte meg a vezető pozíciót, hogy kint maradt a pályán, miközben szinte a komplett mezőny kiállt kereket cserélni. Úgy gondolta, nem képes felvenni a későbbi győztes, Jarno Trulli tempóját. Ám a Ferrari úgy taktikázott, kint tartják ameddig lehet és az biztonsági autós újraindítást követően, az üres pályán majd képes lesz megfelelő előnyt kiautózni. Így a boxkiállása után az első helyre tud majd visszajönni. 

A 2004-es szezon első 13 futamából ez volt az egyetlen, amelyen nem Schumacher győzött. Valamint az egyetlen kiesése abban az idényben, amikor megszerezte a hetedik világbajnoki elsőségét. 

2006, Japán Nagydíj

Schumacher és Fernando Alonso pontegyenlőséggel érkezett meg a 2006-os szezon utolsó előtti versenyének helyszínére, Suzukába. Az utolsó boxkiállásokat követően Schumacher állt az élen, és úgy tűnt a világbajnoki címért folytatott küzdelemben a mérleg nyelve a német felé billen el.

Ám a németet végül utolérte a technika ördöge, mikor a Ferrari V8-as motorja felmondta a szolgálatot. Ez volt az első motorhibája a 2000-es idény óta, valamint a 2005-ös Bahreini Nagydíjat követő első technikai meghibásodása. Így a győzelem – és vele együtt gyakorlatilag a világbajnoki elsőség is – Alonso ölébe hullott.

A spanyol először azt hitte, az egyik Spyker húzódott a pálya szélére. Aztán mikor realizálta, hogy Schumacher versenyének vége, többször a levegőbe boxolt örömében.

„Rengeteg nehézséggel küszködtünk az elmúlt versenyek során” – nyilatkozta Alonso. „Néha azonban nekünk is lehet szerencsénk. Alig akartam elhinni, amit látok. Nem sűrűn fordul elő ugyanis, hogy egy Ferrarinak műszaki problémái legyenek.”

Nemcsak a 92. győzelemmel, de a nyolcadik világbajnoki cím megszerzésével kapcsolatos reményei is elfüstöltek a Ferrari motorjával.

2012, Monacói Nagydíj

A 2012-es Európa Nagydíjon szerzett harmadik helyétől eltekintve nem sok babér termett Schumacher számára azt követően, hogy hároméves kihagyást követően a Mercedes színeiben visszatért a Száguldó Cirkuszba. A német pilóta az 58 futam során mindössze három kört töltött vezető pozícióban.

Ám az egyetlen alkalom, amikor tényleg a régi formáját idéző Schumachert láthatta a közönség, könnyen egy újabb győzelmet eredményezhetett volna a 91 mellé – és itt következik egy igen nagy „mi lett volna ha”: ha a 2012-es Spanyol Nagydíjon nem tarolja le hátulról Bruno Senna autóját, amiért a soron következő monacói futamra egy öt rajthelyes büntetéssel „jutalmazta” a versenybíróság.

Aztán a hercegség utcáin Schumacher megfutotta a leggyorsabb kört az időmérő edzésen. Ugyanakkor a büntetése miatt csak a hatodik helyről várhatta a piros lámpák kialvásának pillanatát vasárnap.

Ha ez nincs, minden bizonnyal még fájóbb lett volna Schumacher számára a futam. Ugyanis a büntetés nélkül minden bizonnyal el tudott volna jönni az első helyen a rajttól és jó eséllyel vezette volna a futamot, mikor 15 körrel a leintés előtt az autója végül felmondta a szolgálatot.