Andrew Hannason nem hagyta füstbe menni gyermekkori terveit, pokolian erős Toyota Suprát épített
Mondhatni minden embernek van bakancslistája, és álmai még gyermekkorából. A lényeges különbség, hogy sokan semmit sem valósítanak meg ezekből az álmokból és célkitűzésekből. Az olyan emberek esetében, mint Te vagy Én, teljes biztossággal szerepel a felsorolásban néhány teljesen indokolatlan és egyáltalán nem hasznos autó. Olyan járgány, ami nagyon sokba fog kerülni, nagyon tud majd valamit és teljes mértékben mellőzi a hétköznapok realitását.
Nos Hannason Suprája bizony egy hasonló eset, de ettől még kegyetlenül komoly és amit kihúztak a 2JZ-ből az világbajnok! Andrewnak ez már a 3. Suprája, megvolt a kellő tapasztalat mielőtt belevágott a videójátékok ihlette szuperautó projectbe. Végignézve a képeket és a teljesítményt azt kell mondjam, totálisan megérte. A kocsi rendszáma KNG2JZ ami nyilvánvalóan a KING azaz király szóra utal, ami egy 1100 lóerős Supra esetében ül is.
A szóban forgó darab egy 1999-es 4. generációs Toyota Supra, amit gondolom nem igazán kell bemutassak miért olyan jó amilyen. Természetesen a barátok által generált nyomás igencsak nagy mértékű lehet egy ilyen project autó elkezdésében, azonban, ha a haverok történetesen a világ leggyorsabb GT-R-jeit és Skylinejait hozzák össze ez a nyomás átalakul egy bizonyos fajta inspirációvá. Andrew és barátai elsődleges célja az volt, hogy a lehető legtöbb lóerőt csikarják ki a 6 hengeres 3,0 literes Toyota 2JZ-GTE motorból.
A végső cél a kocsival az volt, hogy bekerüljön a leggyorsabb 7 közé, de amellett egy tengerparti kirándulás, hosszabb út is beleférjen anélkül, hogy elhasalna a technika. Egy ilyen mértékű teljesítmény kialakítása kisebb JDM motorok esetében, mint például egy SR20DET, vagy egy CA18DET mondhatni lehetetlen, anélkül, hogy szét ne hullana az első 3 méteren az egész blokk ahogy van. Ennek a 3,0 literes JZ-nek azonban meg sem kottyan a művelet, stabilan tudták kipréselni belőle ezt az ordenáré nagy teljesítményt.
A műveletben Mick Mansour volt a főkolompos Andrew mellett, aki mellesleg a Motor Sports Mechanical csapatát erősíti, és még relatíve új játékosnak számít az Ausztrál „végtelen-lovas” autók játszóterén. És ha már egy új gyerek képes elkészíteni a KNG2JZ-t valamint Skyline-okat bütyköl amelyek jó eredményekkel zárnak olyan versenyeken mint a Tuners Edge Drag Battle vagy a GT-R Challenge, akkor bizony megvan az útlevél az igazán nagyok közé.
Kezdésképpen a 20 éves blokkról egy az egyben leemelték a hengerfejet, teljes síkolás és felújítás történt, az extra levegő végett felfúrták a kipufogó és szívó csatornákat a hengerfejben, bekerült egy pár Camthech 272 fokos vezérműtengely és 1 mm-el növelt szelepek kaptak helyet a kocsiban. A Nitto csapszegek egy szett JE kovácsolt dugattyút csatlakoztatnak a szinte golyóálló OEM hajtókarhoz, amelyet mostanra már ACL Race csapágyak támogatnak. A Bosch drive-by-wire készlethez egy Haltech Elite 2500-as ECU csatlakozik, amivel megfelelő lesz a kocsi „gondolkodása” emellett az 1100 lóerő mellett.
Na persze nem minden power így érkezik, naná, hogy ott figyel a Precision Turbo 7685 ami egy Hypertune szívócsonkkal kézenfogva fújja fel a bulit. Egy tucat 2,000 köbcentis injektor juttatja el az E85-ös üzemanyagot az égéstérbe. Még jó, hogy náluk lehet még tankolni etanolt. Itt lehet jegyzetelni kedves 2JZ tulajok, így kell stabil 1100 lovat kihúzni a mocitokból. Olcsó, az nem lesz előre szólok!
Bár túl izgatott ne legyél még, mert a leírtakkal nincs vége a folyamatnak, a megnövekedett erő mellé szükség lesz másik váltóra is, Andrew egy TH400-ast választott, ami egy a Strange által gyartott 9 colos kardántengellyel a hozzá illő erősített differenciálművel és féltengelyekkel egészül ki annak érdekében, hogy a leghatékonyabban jusson el az erő az aszfaltig. Oh és persze ne feledkezzünk meg a Nitróról sem, mert ugyebár abból is kapott egy palackkal a Supra. Persze visszatölteni nem fog, ha elég gyorsan mész el valaki mellett, de itt érhető tetten a videójáték ihlette döntés.
Természetesen ha már a motor és minden más az autó lemezei alatt meg lett csinálva, akkor meg lett a külseje is. De ne gondolj semmi túltolt Hot Wheels feelingre, nagyon visszafogott maradt a bódé. Semmi túlzott szélesítés, vagy eszetlenül hozzáadott plusz elem, helyette a finom, apró részletekben keresendő a csízió. Egészen pontosan az autóra felkerült egy egyszerű első toldat, és egy kis karbonszál a szárnyra. Felfrissült a fényezés is, mely ezzel a pompás piros színnel nagyszerűen emeli ki a JZA80 kasztni vonalait.
A külsőről egyébként üvölt, hogy gyorsulási versenyekre szánják a gépet. Mármint annak, akinek a szeme hozzá van szokva az apró jelekhez. Például, hogy elől 17x4 colos, hátul pedig 15x10 colos Weld Wheels versenyfelnik díszelegnek jóféle Mickey Thompson gumikba csomagolva. A klasszikus 5 küllős kivitel nagyon is passzol a 90-es évek csúcsgépéhez és hangulatához. A hátsó 275/60-as gumik azért jelezgetik, hogy milyen teljesítmény lapul a sleeper Supra ruhája alatt.
A küllem után a beltér sem maradt le a listáról, padlótól plafonig alcanatara bőrbe van csomagolva az enteriőr, amitől nekem a szemem kifolyik, de valahol megértem miért esett rá a választás. A bőrhuzat kiterjed a Recaro Pole Position ülésekre is, és van mindenféle jóság kényelem és a szórakoztatás céljából is. A hátsó üléssort azonban egy az egyben kivették, hiszen szükség volt a helyre a bukókeretnek.
Röviden annyit kérdeznék: KÉNE MI?! Hát nekem is öcsém, bár nem tudom, hogy mihez kezdenék az 1100 lóerővel ebben az országban.
