szombat - 2023. február 04.
4.5 °C
tiszta égbolt
alapjarat.hu logo
95 627 Ft
100 671 Ft
D 684 Ft
fuel prices icon fuel prices icon

6,1 literes V8 és szégyentelen krómtenger – 1958 Oldsmobile Super 88

2019. november 16. | 10:25

1958-ban az Oldsmobile bemutatta a 88-as szériacsalád legújabb tagját, ami olyan hatalmas krómfelületeket kapott, hogy saját korában egyszerűen csak „Chrome-mobile”-nak csúfolták.

Amerikai autók terén az utóbbi időben hanyagoltam a General Motors kínálatát, így arra jutottam, hogy ma bemutatom az egyik kedvenc halott márkám egyik legnagyszerűbb ’50-es évekbeli modelljét, az Super 88-et.

Korábban már több Oldsmobile-ról is olvashattál, mint mondjuk a ’66-os Toronado, vagy a ’76-os Regency 98. Ma egy náluk is egy tízessel idősebb, saját korában izomautónak számító vasszörnyet mutatok be, amit egyszerűen csak „Super 88” néven forgalmaztak.

Elsőként ejtsünk pár szót magáról az Oldsmobile 88-as szériájáról. Az első generációs modellek 1949-ben hagyták el a gyártósort, és a GM belépő szintű luxusmárkájának legsikeresebb modelljei voltak. Az amerikai viszonylatokhoz képes kis termete, könnyű súlya és magas kompressziós arányú V8-as blokkjának köszönhetően korának legjobb teljesítményű újvilági autója volt.

A széria 50 éves gyártása során a 2 jegyű szám elé több jelzőt is aggattak, melyek segítéségével könnyen fel lehetett ismerni, hogy melyik luxus gépszörny mikor és milyen felszereltségi szinttel érkezett. Ilyen volt például a Futuramic, Super, Golden Rocket, vagyis „Arany Rakéta”, illetve a Jetstar, Delta és Starfire is. A „Fiesta” jelölés fél évszázadon át a kombik megnevezése volt.

Az igazat megvallva amerikai autók terén az ’50-es évek második felében készült gépek a kedvenceim. Bár termetük hatalmas, mégis kecses jószágok, melyek formatervére az űrverseny nagy hatással volt. 1955-ben a „felborított fürdőkádakat” felváltották a lapos, széles és elnyújtott géptestek, melyek uszonyai és műszerfalai repülők és űrhajók vezérlőegységeit és hajtóműveit imitálták.

Bár ezek az ’58-as Super 88 esetében is jól láthatóak, vonásai saját korában mégis visszafogottnak számítottak. Ha összehasonlítod mondjuk egy ’59-es Fleetwooddal, uszonyai jócskán eltörpülnek a testvér luxusautóiéhoz képest. Ez persze nem baj, hiszen a General Motors családján belül a Cadillac mindig is az „extrovertált vásárlók” kedvence volt, míg az Olds és a Buick a konzervatívabb vásárlókört célozta meg.

Az 1958-as Super 88 a sorozat 3. generációs modellje volt, mely jócskán eltért az őt megelőző évben készült modellek formatervétől. Lényegében egy formatervileg teljesen új autóról beszélünk, amit ráncfelvarrott modellként árusítottak. A Super a 88-as széria beugró modellje volt, felette a Dynamic 88 és Golden Rocket 88 állt.

Termetét tekintve még az USA viszonylataihoz képest is tekintélyesnek számított. A 3 099 mm-es tengelytávhoz egy 5 288 mm-es teljes hossz tartozott. Szélessége 1 994 mm volt, ami üléssoronként 3 utas szállítását tette lehetővé. Ez persze autós mozizás esetén is jól jött, ami persze nem azért volt hasznos, mert az első üléseken kényelmesen lehetett ülni (…).

Akkoriban minden valamire való személyautót termetes krómfelületekkel láttak el, bár az Olds ezt annyira túltolta, hogy a szóban forgó modellt a gúnyos kritikusok egyszerűen csak „Chrome-mobile”-nak, magyarul „krómmobil”-nak csúfolták. Ha a megrendelő kevesellte a króm mértékét, vagy egy 30- 40 centivel meg akarta toldani az autó hosszát, Continental Kittel rendelte, ami annyit tett, hogy a hátsó lökhárítót meghosszabbították, és egy pótkeréktartót erősítettek rá.

A kor divatja szerint a tanksapkát nem az autó oldalára szerelték, helyette inkább elrejtették. Ez a legtöbb autó esetében vagy középen a rendszám mögött lapult, például az 1956-os Lincoln Premiere, vagy a bal oldali uszonynak volt egy felnyitható része, ami a töltőnyílást fedte el. A Super 88 esetében ez utóbbi megoldást alkalmazták.

Ha részletesebben is érdekel a V8-as batár külső megjelenése, nézd meg a Hum3D animációját. Sajnos szedán és kabrió kivitelű modellekről nem találtam animációt, de a kombi is át tudja adni a retró feelinget!

Természetesen a krómozott elemek az autó utasterét is meghódították, s a tervezők olyannyira szerénykedtek a fénylő felülettel a géptesten belül, mint ahogy a külső részén – sehogy! Ha jól megfigyeled a képeket, láthatod, hogy az automata kormányváltó ellenére 3 pedált kapott, melyek közül a bal oldali jóval távolabb van a másik 2-től. Elsőre azt hittem, hogy az elszeparált pedál a mai Mercikhez hasonlóan a kézifék szerepét tölti be, de nem!

Kicsit utána jártam, mi is lehetett a funkciója, és nem hittem el, de a rádiót szabályozta! Vagyis ha olyan nehéznek tűnt kinyújtani a karodat, hogy sávot válts, egyszerűen megnyomtad a „kuplungot”, és a rádió sávot váltott! Elképesztő miket ki nem találtak. Ezt a megoldást amúgy a GM több márkája is alkalmazta, már az ’53-as Buick Skylarkon is jelen volt.

Az Oldsmobile és a rádió elképesztő kapcsolata itt még koránt sem ér véget. Az ’58-as Olds-ok egyik jellegzetessége volt, hogy a rádiót ki lehetett venni a műszerfalból, és az autón kívül is hallgathattad az adást. Szóval lényegében egy hordozható rádiót szereltek a műszerfalba. Ez akkoriban hatalmas durranásnak számított. Gondolj bele. Nem hogy mobiltelefon, de TV sem igen volt még akkoriban.

Ha részletesebben is érdekel az autó beltere, less bele Lou Costabile videójába és járd körbe Te magad!

Az 1958-as modellévben a Super 88-asok megegyeztek a Dynamic 88-asokkal. Köztük a különbséget az jelentette, hogy a Superek a 98-as széria erőforrását örökölték. Emellett a Dynamic modellek 2 torkú, míg a Super 4 torkú porlasztót kapott.

Váltó terén több lehetőség is létezett. Az egyik egy 3 sebességes manuális variáns volt, de emellett a 4 sebességes automata Hydra-Matic is szerepelt a palettán. Bár motor terén csak egy 6 075 köbcentis V8-as erőforrás létezett, a különböző porlasztok más-más hatással voltak az autó teljesítményére.

A leggyengébb modell 270 lóerő és 529 Nm-nyi nyomaték leadására volt képes. Legnagyobb sebessége 186 km / h volt, és 10,8 másodperc alatt gyorsult 100-ra. Ehhez egy akkor teljesen átlagosnak számító, 23,8 literes fogyasztás társult.

305 lóerős kivitelek is léteztek, ám a kínálat csúcsát a 312 lovas modellek jelentették, melyek csúcssebessége 197 km / h volt. Ezek már 563 Nm-rel dolgoztak, és 8,9 másodperc alatt gyorsultak állóhelyből 100-ra. Ez ma nem tűnhet dicsekvésre méltó eredménynek, de az ’50-es években minden szupergyorsnak számított, ami 10,0 másodperc alatt érte el a 100 km / h-s sebességet!

De hogyan is teljesít az utakon? Nézd meg az alábbi videót és derítsd ki Te magad!

Egy éves termelése során összesen csak 3 799 Super 88 hagyta el a 7 gyártósort. Mivel relatív kevés példány készült, így nem meglepő, ha egy jó állapotú modell ára az egekbe száll. A képeken bemutatott baba kék példány például az RM Sotheby’s 2019. júniusi árverésén 70 és 80 ezer dollár közötti áron kelt el. Az aukciós ház pontos adatot nem közölt, a nyerő ajánlat 21,2 és 24,2 millió forint között lehetett.

1959-ben bemutatkoztak az új, 4. generációs modellek, melyek formaterve már jócskán eltért az elődök vonásaitól. Nekem mondjuk elsőre pont rondák voltak az első 3-as ikerlámpák, de annyit néztem, hogy már megkedveltem. Krómból jelentősen kevesebbet kapott, és az uszonya is kisebb lett, mivel a ’60-as évek elejére az űrhajó motívumok már unalmassá váltak.

Mit gondolsz, Neked bejön az ’58-as V8-as óriás, vagy valami más luxusautóval feszítenél? További képekért és részletekért keresd fel az RM Sotheby’s hivatalos oldalát!

Németországban börtönnel sújtanák azokat, akik lefotóznak egy halálos balesetet Michelisz Norbi újra dobogóra állt, 18 ponttal megy Guerrieri előtt

Mások ezt olvassák

Kérek még hírt!