1946-ban a Hudson bemutatta a Commodore pickuppá alakított változatát, a C-28-ast. Az 58-as széria legnagyobb tagja azonnal nagy sikert aratott, 2 év alatt több mint 3 000 példány talált gazdára.
A detroiti székhelyű Hudson Motor Car Company hatalmas sikert aratott, mikor 1946-ban piacra dobta legújabb pickupját, az 1946 és 1947 között szerelt C-28-as modellt. A ¾ tonna teherbírású veterán kisteherautó saját korában igazi kuriózumnak számított, mely maga mögé parancsolta még a 3 óriás platós modelljeit is.
Még mielőtt nekiállnék a nagysikerű autó jellemzésének, had ejtsek pár szót magáról a méltatlanul a feledés homályába veszett Hudson márkáról!
A Hudsont 1909-ben Detroitban alapították. Nevét a többségi tulajdonos Joseph L. Hudsonről kapta, aki számos áruházat üzemeltetett. A vállalat másik kulcs szereplője Roy R. Chapin volt, aki korábban az Oldsmobile-nál is dolgozott, mint magas beosztású vezető.
A Hudson nevéhez több fontos autótörténeti pillanat is kapcsolódik, mint például az, hogy előszeretettel alkalmazott női tervezőket. Ennek a kibontakozó feminista mozgalom mellett az is az egyik indoka volt, hogy a ’30-as és ’40-es évek Amerikájában a háztartások egyre nagyobb számban engedhették meg maguknak a 2. autót, ami a háziasszony teendőit volt hivatott megkönnyíteni. És hát ki tudja jobban mire vágyik egy nő, mint egy másik nő – autók terén is!
Az újvilági autógyár kétséget kizárólag legismertebb, egyben legközkedveltebb modellje az 1951 és 1954 között szerelt 1. generációs Hornet, magyarul „Lódarázs” volt. A szedán, kupé és kabrió kivitelben gyártott autó a NASCAR versenyein kimagaslóan jól szerepelt. 1952-ben 34 nagydíjból 27-t, a rákövetkező évben 37-ből 22-t nyert meg. Az autót a Disney Verdák c. meséjéből is ismerheted, mely emléket állít az 1950-es évek egyik legnagyobb autócsodájának.
A független vállalat az 1950-es évek közepére komoly anyagi gondokkal küszködött, így a Nash-sel közösen megalapította az American Motors Corporationt. A fúzió többnyire sikeres volt, de nem tartott sokáig. 1988-ban az AMC is lehúzta a rolót, nevének birtoklásáért pedig a Chrysler felvásárolta a becsődölt céget.
Na de térjünk is vissza a ’40-es évek végére, mikor a Hudson még az amerikai autózás egyik kulcsszereplője volt. A Hudson már a háború előtt is sikeres volt kisteherautók terén, viszont az azt követő időszakban változtatni kényszerült.
Mivel a kisteher szegmens már akkoriban is telített volt, a Hudson előállt egy egyedi megoldással. Ahelyett, hogy egy teljesen új platóst tervezett volna, nemes egyszerűséggel félbevágta a zászlóshajó szerepét betöltő Commodore-t, és a hátsó rész helyére egy platót szerelt. Ennek fényében elmondható róla, hogy az 58-as valójában a Commodore 2 ajtós pickup változata, ami amúgy készült szedán és kabrió kivitelben is.
A történelem során számtalan autó kapott egyéni becenevet, s nem volt ez másképp a Hudson C-28-assal sem. A Hudson pickupjai a Series 58 megnevezést kapták, melynek szérián belüli legelitebb tagja a C-28 volt. Ez utóbbi megnevezésben a „C” a „Commercial”, magyarul „Kereskedelmi” szót képviseli, míg a „28” az autó 128 hüvelykes, vagyis 325,12 cm-es tengelytávjára utalt.
Ez a tengelytáv már saját korában is hatalmasnak számított, s erről a tulajdonságáról kapta a köznyelvben ma is ismert becenevét, a „Big Boy”-t, ami annyit tesz: Nagy fiú vagy Nehéz fiú. Az átlagos vásárlókon kívül a tűzoltók és fuvarosok körében is igen közkedvelt modell volt. Nézz bele a videóba és járd körbe a monstrumot!
A C-28 nem csak megjelenésében, de belső elrendezésében is szinte megegyezik a Commodore-ral. Annyi módosítás mégis észre vehető, hogy a pickup üléssora rögzített, háttámlája nem volt állítható. A 2 személyes üléspadot bőrrel húzták be, ami habszivacs töméssel is rendelhető volt – a Hudson volt az első gyártó, aki ezt a megoldást alkalmazta.
Ha bekukkantasz a kabinba, azonnal láthatod, hogy egy személyautóhoz képest semmi extra dizájnelem nem látható a műszerfalon. Ha egy vele kortárs pickuphoz hasonlítod, már azonnal gazdagon díszítettnek tűnhet. Vedd példának mondjuk az 1. generációs Ford F-100-ast, ami már akkor is egy sikeres platósnak számított, mégis a ’40-es és ’50-es évek trendje szerint belső megjelenése elég spártai volt egy személyautóhoz képest.
A C-28 egy autó kényelmét és esztétikai megjelenését nyújtotta, s ez rajta kívül egy pickupban sem volt meg egészen a Ford Rancher és a Chevrolet El Camino megjelenéséig. Emiatt saját korában csak úgy nevezték, hogy:
„Az autó, ami egy pickup”.
A csőrös orr alatt a Hudson akkor legfejlettebb motorja bújt meg. Az előrebukó motorháztető alatt az alapmodell esetén egy oldalszelepelt 3 774 köbcentis, soros 6 hengeres vízhűtéses erőforrás bújt meg, ami 102 lóerő leadására volt képes. Emellett kérhető volt a Hudson „Twin H-power” csomagjával is, ami egy 5,1 literes, szintén sorhatos, vízhűtéses, 145 lóerős és 2 porlasztós motort takart. Ez utóbbi érdekessége, hogy a többszörös NASCAR-bajnok Hornetbe is ezt a variánst szerelték.
A fokozatok kapcsolásáért egy 3 sebességes kézi kormányváltó felelt, ami azért volt különleges, mert akkoriban szinte minden haszonjármű padlóváltóval készült. A száguldás féken tartásáért mind a 2 évben elöl és hátul is dobfékek feleltek.
A Series 58-as Hudson a kisteherbírású pickupok kategóriájában versengett. A 750 kiló terhelhetőségű haszonjármű platójának hasznos rakodóterülete széltében 144,78 cm, hosszában 236,22 cm volt. Igaz, az autó hasmagassága elég nagy volt, de az ajtót szinte 180 fokban le lehetett nyitni.
Hogy a teherbírásával ne legyen gond, független spirálrugókat, hátra pedig laprugókat kapott. Még ha teherbírás terén Ő volt a király, fogyasztás terén már nem jeleskedett. Rakomány nélkül 17,1 litert is elszürcsölt 100 km-en, ami fuvar esetén csak több lehetett. Ennek ellenére azt mondom, hogy a közel 20 literes fogyasztás nem is rossz, hisz’ akkoriban alig volt drágább autózni, mint gyalogolni!
A Hudson C-28 nem csak a régi idők pickup rajongói kedvence, de gyakran készítenek belőlük rat mobile-kat és hot rodokat is. Érdekel milyen egy tuningolt igásjószág? Nézd meg a videót!
A C-28 két éves termelése alatt összesen 3 374 példány hagyta el a gyártósort. Ez saját idejében derekas mennyiségnek számított, viszont mára csak kevés maradt fent. Az autó különlegességéhez hozzá tartozik, hogy az 1948-as modellévtől a Hudson ráállt az önhordó karosszériák szerelésére, így több pickup árusításába már nem kezdett bele. Ennek főképp anyagi háttere volt, az 1950-es évekre a független gyártók már csak nehezen tudtak lépést tartani a GM – Ford – Chrysler hármasával.
Éppen ezért egy jó állapotú modell ára könnyen elszállhat. Az RM Sotheby’s aukciósház 2015-ös hershey-i árverésén kalapács alá került példány 46 750 dollárért, vagyis kb. 13,6 millió forintért kelt el. Az autót eredeti gyári színkódja szerint restaurálták és a restaurálás során platóját igazi faanyaggal fedték be.
A Hudson Nehéz fiúja az amerikai kisteher gyártás egy kulcsfontosságú szereplője. Annak ellenére, hogy a nagytöbbség az El Caminóról tévesen hiszi, hogy a Chevrolet fejéből pattant ki a luxus pickup fogalma, azt a C-28 már 13 évvel megelőzte.
Mit gondolsz, ha az 1940-es években akartál volna gépet venni a tanyára, te a Hudsonre voksoltál volna, vagy egy ma is létező márka mellett döntöttél volna?
