2019. november 24. | 11:50

A nosztalgikus emlékek elfojtása sikertelennek bizonyult, ugyanis ismét egy kereklámpás Zsiguli után kutakodom. Na de mit is érdemes tudni a LADA 2101 / 2102-es modellekről?

A már 1970-ben is autóbuzériában élőknek és a hazai LADA-guruknak sem fogok sok újat mondani a típussal kapcsolatban. Sokan ezekben az autókban öregedtek, cseperedtek vagy éppen fogantak meg. Azt is tudjuk, hogy ahány év vagy épp ahány feles volt az orosz szerelőmunkás szervezetében a gyártósor mellett, annyi apró módosítás történt az autókon. Egyszerűen csak az elmúlt években szerzett szerény tudást szeretném összefoglalni, illetve azt, hogy mire érdemes odafigyelni egy 2101 / 2102 megvételekor.

Autós karrieremet egy LADA 1200s-ben kezdtem még a jogsi megszerzése előtt, ugyanis unokatestvérem szárnyai alatt indultam lezárt pályás szlalom versenyeken, természetesen csak olyan kocsi jöhetett szóba, ami hátul hajtott. Egy Kojak becenevű roma úriembertől vásároltunk 20.000 forintért egy 2-3 éve pihenő példányt. 16 évesen is lenyűgözött már a strapabíró technika, főleg, ami a 2101 motorját jellemezte, hiszen a gyertyák, elosztófedél, olaj cseréje után az 1-2 évet téli álomban töltő autó szakadatlanul bírta a nyüstölést, amit a betonon, hegesztett diffi csavarása közben kapott. A gépjármű néhány verseny után ismét álomra hajtotta fejét, majd eladósorba került, ezzel kezdetét vette a második LADA-mentes szakasz az életemben.

11 év után ismét LADA került a garázsba, méghozzá édesapám vásárolt egy egészen jó állapotú, ’87-es 1200s-t. A lehető legfiatalabb példányt, hiszen a 2101-et 1987-ig gyártották. A LADA esetében is igaz a fáma: minél öregebb, annál többet ér a jó állapotú darab. Nem beszélve arról, hogy az első szériás modellek babás króm lökhárítókkal vannak szerelve, kerek króm visszapillantótükrük van csak és kizárólag a bal oldalon, króm küszöblécek, cirill betűs Zsiguli felirat a faron, ezüstös műszerfalbetéttel, króm kürtkarikás kormánnyal és buszpedállal, vagyis a taposólemezre rögzített gázpedállal vannak ellátva. Ezeket nevezhetjük klasszikus Zsigulinak.

Ezzel szemben a fiatalabb modelleken az akkoriban modernebbnek számító műanyag küszöbléc található meg, többek között letisztultabb, gumicsíkkal ellátott lökhárítók mutatkoznak rajta, fa utánzatú betétet találni a műszerfalon. Ezért is van az, hogy mindig is egy 1974 előtti Zsigulira vágytam, bár kifejezetten a munkásosztálynak készített 2102-es kombi mozgatta a fantáziámat. Még kevesebbet látni belőle, hiszen a dinnye és téglahordások alkalmával sokkal hamarabb leharcolták őket, rövidebb difijük pedig aranyat ért, ugyanis az volt az első, amit mozdítottak belőle a drifterek. Na de kanyarodjunk egy kicsit vissza az időbe, kis történelemóra azoknak, akik ezt sem tudják mi vagy ki az a Togliatti.

A klasszikus VAZ modellek az 1966 és 1967-ben az év autójának választott Fiat 124 módosított változatára, a 124R prototípusra épültek, amiket rendesen megnyüstöltek a zord orosz vidékeken. Kiderült, hogy nem igazán bírják a strapát. Sok más mellett hatékonyabb fűtésrendszert, felfüggesztést, fékeket kaptak, a 110 milliméteres hasmagasságot 17-17,5 centire emelték, a töltésről már generátor gondoskodott.

A gyárat a Volga mellett, a Zsiguli-hegy közelében kezdték építeni 1967-ben, a tőle 18 kilométerre eső várost pedig az eredeti ötletgazda olasz kommunista vezetőről, Togliattiról nevezték el. A VAZ 2101 1970 és 1987 között készült tehát Togliattiban, 1974-ben jött az 1198 köbcentis helyett 1294 köbcentis motorral szerelt, modernebb 21011, végül 1978-ban megjelent a VAZ-21013, azaz az 1200s ismét az ezerkettes erőforrással. Az eredeti 1,2 literes, nyolcszelepes Fiat motor alul vezérelt, felül szerepelt megoldással működött, a Zsiguli viszont felül szelepelt, felülvezérelt (OHC) konstrukció volt. Azért is szeretjük a mai napig, mert nem spórolták ki a vasblokkból az anyagot sem, így a hengereket többször is meg lehetett fúrni. 60 lóerejével fickósnak számított a maga idejében, a 2101-nél még csak a négysebességes váltó játszott és a nem túl erélyes, hátul dobos fékrendszer.

A LADA gyár második modellje 1971-1985 között kezdte meg életútját. A Fiat 124 Familiare testvérmodellje a VAZ 2102-es kódot kapta és a munkásosztályt igyekezett kiszolgálni praktikusabb, kombi karosszériájával. Lehajtható hátsó ülések, rövidebb differenciálmű (4,44), szélesebb felnik (5J), megerősített hátsó futómű és nagyobb üzemanyagtartályt tartalmazott. Magyarországra csak a 2102-es alapkivitele jutott, holott volt több karosszéria-motor párosítása: volt 1.3-as, 1.5 motorral szerelt, műanyagcsíkos lökhárítós, 1.5-ös műszerfalas, sőt Nyugati exportra kalaptartót is kaphattak az egyes példányok.

2019 végéhez közeledve ismét elkapott a LADA-láz, úgyhogy folyamatosan bújom a használtautós oldalakat, hátha akad egy épkézláb kombi ezerkettes. Ami jobb állapotú és rendezett papírjai vannak, azt azonnal elviszik, de a lepukkant darabok sem töltenek el sok időt a neten. Hogy én mire figyelek, mikor LADA nézőbe vagyok? Ne várjunk csodát egy 30-40 éves autónál, amiknek karosszériáját már nagyrészt javították az évek alatt, ha szerencséd van nem kókány munkát végeztek, a javításmentes, nem rozsdáló daraboknak rendesen megkérik az árát, bár egy sárvédő, küszöb, taposólemez cseréje nem egy ördöngős dolog, csak igényes szakembert találni nehéz. Fontos a tornyok és a nyúlványok épségének ellenőrzése. Előnyt jelent, ha a króm elemek és lökhárítók mind épségben vannak az autón. A motor-váltó felújítása szintén nem egy ördögi feladat, a diffire és a kardán esetlegesen morajló, csattogó hangjaira érdemes odafigyelni a tesztút során. Ha a motor szépen jár, nem fullad, nem hőköl, veszi a lapot nagy baj nem lehet. A beltérben az ajtókárpitok alja szokott felhullámosodni, a kombiknál nem árt, ha minden gyári bőrborítás megvan a csomagtérben, mert azokból bontottat szinte lehetetlen találni. Szerény tudásom tehát mindössze eddig terjed, várom a konstruktív hozzászólásokat, tanácsokat LADA vásárlással kapcsolatban!