2020. január 19. | 10:44

A Mini a valaha gyártott legsikeresebb kisautók egyike, mely már saját korában is valóságos ikonnak számított. A sorozat 1. részében megismerkedhetsz Mr. Bean négykerekűjének őseivel!

Az elmúlt évszázad során a gyártók számtalan olyan autót mutattak be, melyek valamilyen formában megváltoztatták az autózás történetét. A legismertebb példák közé tartozik például a Bogár, a Fiat 500, vagy akár a Citroën Kacsa is. Európa szigetországa is elkészítette saját, mára már az ország jelképévé vált kisautóját, melyet ma egyszerűen csak „a régi Mini”-nek nevezünk.

Az 1959-ben sorozatgyártásba állított 848 köbcentis kisautót egy görög származású tervező, Alec Issigonis alkotta meg. A széria megszületése az 1956-os Szuezi válságra vezethető vissza, mikor is az akkori egyiptomi elnök államosította a Nagy-Britannia tulajdonában lévő a Szuezi csatornát és olajexport embargót vezetett be.

Az olajárak drasztikus megemelkedése miatt Európában virágzott a mikroautók és buborékautók piaca, melyre válaszul a BMC, vagyis a British Motor Corporation egy teljesen új, hagyományokat meghazudtoló modellel állt elő.

A cégcsoport új fejlesztésű modelljeinek első modelljei 1959-ben hagyták el a gyártósort. Az alábbi videóban Richard Hammond részletesen is elbeszéli a kisautó történetét. Less bele, mond pár érdekes dolgot!

Ezt az autót a BMC több márkája is szerelte. Az Austinok a „Se7en”, vagyis magyarul Austin 7-es modelljelölést, míg a Morris-ok a Mini Minor nevet kapták. Apróbb módosításokkal a Rover, Riley, Wolseley és még mások is szerelték.

De mi is kellett ahhoz, hogy a széria / szériák ennyire sikerek legyenek? A Mini 50 árnyalata cikksorozat 1. részében bemutatom neked azt az X autót, amiket ma Mr. Bean autójának őseiként tartunk számon!

Austin 7, 1922 – 1939

A Mini legrégibbi őse 1922-re vezethető vissza. Ekkor kezdődött meg az Austin 7, egyes esetekben Austin Seven néven is értékesített népautónak szánt modell termelése, melynek gyártási jogát többek között a francia Rosengarts és a BMW is megvásárolta. Ez utóbbi Dixi néven értékesítette, s az első személyautója volt.

Az Austin Seven egy, az akkori viszonyokhoz képest olcsó és gazdaságos kisautónak számított, mely hatalmas szerepet töltött be az Egyesült Királyság motorizációjában. Nagyjából olyan hatást keltett, mint Amerikában a Ford T-modell, bár annál jelentősen kisebb volt. Nevében a  -es szám a lóerők mennyiségére utal, melynek leadásáért egy 696 köbcentis, 4 hengeres erőforrás felelt.

Az évek múlásával a klasszikus autókra jellemző „kocka formájú” formatervet kicsit átdolgozták, majd 1934-ben a fenti képen is látható kerekített géptest vette át a szögletes formaterv helyét. A ráncfelvarrással egyidejűleg a teljesítmény is megnőtt, az újabb modellek már 10 lóerősek voltak, és lökettérfogatuk is 747 köbcentire növekedett.

De hogyan is szól ez a ’20-as évekbeli kurblizós masina? Nézd meg a videót és éld át a 100 éves életérzést!

Az Austin 7 azért tekinthető a Mini ősének, mivel az Austin Se7en meglovagolta egy korábban nagysikerű modell hírnevét, mely maga is egy nagyszerű autó volt. Arról már nem is beszélve, hogy mind a ketten hatalmas változást hoztak az autózás világába, míg a név ismételt felhasználása komoly marketing célokat szolgált.

Morris Minor Series MM, 1948 – 1953

1948-as megjelenése idején a Minor MM a Morris leggazdaságosabb modellje volt. A testvér Oxford MO-nál némileg kisebb és puritánabb volt, ám formatervi jegyeiben többnyire megegyezett vele. Az elsőszériás modelleket ’53-ig gyártották, 1972-ig több ráncfelvarráson is átesett. Ő volt az első brit autó, amiből 1 millió darabot adtak el. Egész pontosan 1,6 millió példány körül voltak az eladások.

Az autót a görög származású Alec Issigonis tervezte, aki később a klasszikus Mini megtervezésében is kulcsfontosságú szerepet töltött be. A Morris Minor több márkanév alatt is futott, a Morris Motors mellett a British Motor Corporation és a British Leyland is forgalmazta.

Az MM szériából a 2 ajtós szedánok és kabriók mellett pickupok, illetve Traveller néven faszerkezetes kombik is készültek. Az eredeti tervek szerint egy 4 hengeres boxermotort szereltek volna bele, ám a tervezés utolsó fázisában ezt egy sor-4-esre cserélték.

A kevesebb, mint 3,8 méteres teljes hosszal bíró kisautó egy oldalszelepelt, 918 köbcentis erőforrást kapott, melynek csúcssebessége 94 és 95 km / h között volt. Gyorsulás terén nem volt nagy ász, az több mint 50 másodpercig is eltartott! De hé! A lényeg az volt, hogy olcsó és gazdaságos legyen, ami az akkori mércéhez képest sikeres is volt, mivel 6,7 liter benzint pusztított el minden megtett 100 km-en.

Morris Minor Series II, 1952 – 1956

Különös orrszerkezete ellenére az MM sorozat kifejezetten népszerűnek bizonyult, így a tervezők már a széria termelésének leállítása előtt piacra dobták a frissített változatot, amit már nem csak az angliai Oxfordban és az ausztrál Victoria Parkban, de egy új helyszínen, de a West Midlands-i Birminghamben is szereltek.

A „Minor” amúgy egy angol szó, melynek jelentése „kisebb, kicsi”, mely arra utalt, hogy termetileg és lökettérfogat terén is legkisebb modell a Morris palettáján. Ez a Series II esetében is így volt. A formatervi módosítások többnyire kimerültek az első lámpák feljebb szerelésében, illetve a hűtőrács átdolgozásában.

A motort illetően is történt változás. Az eddigi 918 köbcentis erőforrás 803-ra csökkent, viszont teljesítmény terén némileg erősebbé vált. A sor-4-es már a 100 km / h-s sebességet is elérte, vagyis 5 km /h-t javított elődje eredményén. Ő is 52 másodperc alatt érte a 100-as tempót, viszont a II-es sorozat már 30 ló erejével (22 kW) és 54 Nm-nyi nyomatékkal dolgozott.

Na de nézzük is, hogyan tépi az aszfaltot ez a csőrös angol csoda? Nézz bele a videóba és vidd el egy körre!

Morris Minor 1000, 1956 – 1971

1956-ban ismét megjelent egy frissített kivitel, ami már nem csak megjelenésében, de motorilag is bőven fejlettebb volt elődeinél. Nevében az „1 000” az 1,0 literes lökettérfogatra utalt, de 350 példány lila festéssel és „Minor 1,000,000” táblácskával is készült. A cég így adta a világ tudtára, hogy a Minor egy sikeres modell, melyből már több mint 1 millió darab készült.

A Minor 1 000 fényévekkel előrébb járd elődeinél. A BMC új motorok fejlesztésébe kezdett, melyeken márkái megosztoztak egymással. Az új A sorozatú erőforrások közül a Minor kettőt is megkapott: a 948 és az 1098 köbcentiset. A hűtőrács és némi formatervi újítás mellett a tervezők elvetették a karos indexet, és helyette lámpákat szereltek a géptestre.

A Minor Series II-höz képest az 1 000-es már valóságos erőgépnek számított, mivel a korábbi 50+ másodperc alatt már csak 31,3-ra volt szüksége a 100-as tempó eléréséhez. Ezt a modellt már Dublinban is szerelték, ráadásul export országok tekintetében is több helyre szállították. közéjük tartozott Ausztrália és Új-Zéland is. Utódjául a Morris a Marinát és a Mini Minort választotta, mely utóbbinak nevében a „Mini”-t mint jelzés használték, hogy Minor elődeinél is kisebb!

Az alábbi videóban egészen művészi módon ábrázolják ezt a nagy múltú kisautót. Nézz bele, szerintem tetszeni fog!

Morris A30 és A35 Se7en, 1951 – 1956

Most, hogy a Minor trióval végeztünk, jöhet egy zavarba ejtő kisautó, mely már ránézésre is jobban hasonlít a legendás törpére, mint a lista többi tagja. Ez pedig nem más, mint a Morris A30, és a nálánál kicsit erősebb A35 Se7en.

Az A30-as Se7en többek között azért érdekes, mert a Mini több műszaki komponensében is megegyezett ezzel az autóval. Mindketten ugyanazt az A sorozatos erőforrást kapták, ráadásul az Austin Se7en / Morris Mini Minor prototípusának orrszerkezete szinte megegyezetett ezzel a modellével.

A fenti képen látható korai prototípus bemutatása alkalmával hatalmas visszhangot váltott ki. Annak ellenére, hogy az A30 és A35 esetében már korábban alkalmazott hűtőrácsot kapta meg, a korabeli újságírók nem tudták szó nélkül hagyni azt a részletet.

Ennek hátterében az állt, hogy a hűtőmaszk nagyon is hivalkodónak számított, amit csak a luxusautók esetében alkalmaztak. Ez a 0. szériás modell amúgy az „Orangebox”, magyarul „Narancsos láda” gúnynevet kapta, utalva az autó apró és szögletes termetére.

Ha részletesebben is érdekel ez az angol csoda, nézz bele az alábbi videóba. Több olyan dolgot is látni fogsz, amit a mai autókon már nem találsz meg!

A fenti 5 autón kívül persze több jármű is szerepet játszott a brit ikon megvalósulásában, ám ezek azok a modellek, amik a leginkább kapcsolódnak Mr. Bean legendás verdájához. Ha részletesebben is érdekel a Mini története, olvass bele Alessandro Sannia „Mini” c. könyvébe, és szavazz a kedvenc modelledre!

Sannia, A., Mini, Pákozd, Illustware Kft., 2008