Az 1914-es lyoni nagydíjra épült tartalék autó még ma is 160 km/h feletti száguldásra képes.
Az európai autógyártás kezdeti korszakának központja Franciaország volt, ahol a motorsportok őskorának első komolyabb megmérettetéseit is rendezték. Az autógyártás, az utak folyamatos fejlesztése mellett megépültek az első versenypályák és versenysorozatok. A XX. század első éveiben megkezdődött az autógyártók között kezdetét vette a verseny az egész kontinensen, egyre nagyobb motorokat építettek, voltak köztük 16 literesek melyek teljesítménye 140 lóerő körül alakult.
A versenysport fejlesztésének úttörői egy korai verseny csapat pilótái voltak, Georges Boillot, Julex Goux és Paul Zuccarellinek sikerült Robert Peugeot, hogy a versenymotorok fejlesztését maguk végezzék. Ez akkoriban elképzelhetetlen volt és a Peugeot gyár mérnökei is felháborodásukat fejezték ki a szakképzetlen fejlesztőcsapat ténykedései kapcsán. Azonban a versenyzőkből verbuválódott motorépítők elkészültek egy forradalminak számító hengerenként négyszelepes, kettős felülfekvő vezérműtengellyel szerelt négyhengeres motor terveivel. A 7.6 literes, szárazkarteres blokk égéstere félgömb alakú volt és a gyújtógyertya középen helyezkedett el, ezzel a kor forradalmi megoldásait használta. A karosszéria áramvonalas kialakítását Ernest Henry rajzolta.
A motor életképességét a gyár mérnökei megkérdőjelezték, sőt egyenesen sarlatánoknak nevezték a pilótákat. Végül mindenki meglepetésére egy nagyon ütőképes konstrukciót hoztak össze, a 112 lóerős autó végsebessége 186 Km/h fölé is mászott, ezzel a Peugeot 1911-től Európa versenyeit sorra nyerte, de később Észak-Amerikában is pirított.
A szabályrendszer folyamatos változását lekövetve fejlődött a konstrukció. A fejlesztés költségeit olyan gazdag rajongók állták, akik a csapat sikerén felbuzdulva bármilyen pénzt megadtak az akkor épp nyertes versenyautóért.
A széria végül az 1914-es Peugeot L45 volt. Ekkor alkalmaztak először olyan újítást, mint a szárnyas kerékcsavar, aminek segítségével időt nyertek a kerékcserén és ekkor használtak először féket mind a négy keréken. A korabeli versenyautóknak csak a hátsó tengelye volt fékezhető.
A L45-ös versenyautó jövőjét végül az első világháború kitörése pecsételte meg. Ekkor Európában felhagytak az autóversenyzéssel, a drága hobbyra költött pénzek a hadiiparba folytak. Ugyanakkor a Peugeot már korábban megvetette a lábát az észak-amerikai autóversenyben, ráadásul komoly hírnévre is szeret tett az indianapolisi 500 mérföldes futamon. 1916-ra az Egyesült Államok is belesodródott a világháborúba és csökkent a versenyautók száma az országban. Ezért az Indy 500 főszervezője Európába utazott, hogy felkutassa az esetleg megmaradt autókat, így talált rá két Peugeot L45-re, amiből az egyik a lyoni nagydíjra épült tartalék autó volt.
A háború utáni első év meghozta a nyarat az autósport számára a tengerentúlon. A versenyre felkészített Peugeot L45-ös rajthoz is állt Art Kleinnel a volán mögött. Az autó 1923-tól 1949-ig volt Klein birtokában, ezt követően került Lindley Bothwell korabeli gyűjteményébe. Az autófanatikus narancstermesztő egészen 1986-ban bekövetkezett haláláig használta is a hibátlan állapotú veteránt, sőt az indianapolisi pályán futott is vele egy 166km/órás átlag tempójú kört is.
2000-ben a műszaki állapotára való tekintettel felújították a motort, 2017-ben pedig árverezésre került a Lindley gyűjtemény több darabjával együtt. Ez az autó, a világ egyetlen Grand Prix múltal rendelkező fenn maradt L45-öse.
Végül a Bonhams aukcióján cserélt hivatalosan gazdát utoljára, a becsült értékének kétszereséért ami azt jelenti 7,26 millió dollárt, azaz 2,06 milliárd forintot fizetett érte egy ismeretlen gyűjtő. Azonban a Peugeot klasszikusai közül van egy típus, a Talbot-Lago T150 C SS amiből 2013-ban 7,15 millió dollárért kelt el New Yorkban egy példány.
A világ egyik legtöbbre becsült autója egyébként, a propellerrel hajtott 1921-es Helica de Leyat, melyből 30 példány készült összesen és csak kettő maradt fent belőle. A becslések szerint 20 millió dollárt érhet, igaz ennek egyetlen példányának értékesítéséről sem tudni.
