A német posta és a Volkswagen közös munkájával 1964-ben megszületett a valaha volt legszeretnivalóbb postás autó, a Typ 147 „Fridolin”.
Már egy ideje tervezek írni egy cikksorozatot, ami a Volkswagen Bogár különböző változatait, illetve azokat az autókat ismerteti, amik magát a Bogarat ihlették, vagy amiket a Bogár mintájára terveztek meg. Erre a ugyan még várnod kell egy keveset, de addig is bemutatok Neked egy különleges változatot, amit a VW kifejezetten a Deutsche Post számára fejlesztett ki.
Az 1960-as években a német vállalat bővíteni akarta kínálatát. A terv az volt, hogy egy, a Transporternél kisebb termetű haszonjárművet építsenek, lehetőleg a már meglévő modellek alkatrészeinek felhasználásával. A projekt 1964-ben valósult meg, mikor az NSZK-s népautók gyártója leszállította a német posta számára kifejlesztett Typ 147-es, becenevén Fridolin kisteherautókat.
Bár a Volkswagen tényleg fejleszteni akarta kínálatát, anyagi háttere nem igazán volt hozzá. Szerencsére a német állami posta ugyan ebben az időszakban szerette volna frissíteni flottáját, és kihez máshoz is fordulhatott volna, mint a hazai autók nagymesteréhez, a „Fauvé”-hez.
A vállalat azonnal kapott a lehetőségen, és belevágott a postásautó tervezésébe. A költséghatékonyság érdekében a már meglévő kínálat modelljeinek elemeiből tervezték meg az új kistehert, ám a német precizitáshoz hűen számos újítással is rendelkezett.
A Typ 147-es már első ránézésre is egy átalakított Bogár, ám ennél sokkal többről van itt szó. A karosszéria első része inkább a Typ 1 Bogárra hajaz, míg a géptest hátsó része a Typ 2 Transporter mintájára készült el.
Az eredeti tervek szerint a Bogár kabrió változatának alvázát kapta volna meg, viszont a végleges sorozatgyártású modelleket a Typ 14 Karmann Ghia alapjaira építették, mivel a sportautó alváza szélesebb volt.
A dobozos felépítményt a Transporterről mintázták. Lényegében annyi történt, hogy annak a géptest hátsó részére szerelt paneljeit arányosan lekicsinyítették. Motor terén a Bogár léghűtéses 4 hengeres boxerjét örökölte, míg az első lámpákat a sportos kivitelben is szerelt 53 lóerős Typ 3 alkatrészei közül túrták elő. A 3-as típus fastback kiviteléről már korábban olvashattál.
Méreteit tekintve tengelytávja 2 400 mm volt, melyhez egy 3 970 mm-es teljes hossz tartozott. Szélessége 1 670 mm-re sikerült, míg magassága egy átlagos autóéhoz képest egész nagy, 1 730 mm volt. A 10 éves termelés folyamán magasított kivitelben is elérhetővé vált, ami 1,95 méter magas volt.
De hogyan is néz ki egy jó állapotú, muzeális színvonalon megőrzött faros postásautó? Nézd meg az alábbi videót és járd körbe Te magad!
Ahogy láthatod, a Volkswagen a Fridolin esetében sem hagyta el típusai puritán felszereltségi szintjét. A műszerfalon csak a legszükségesebb műszerek kaptak helyet, mint például a sebességmérő és szívató.
Természetesen az évszázad legnélkülönözhetetlenebb „szórakoztató egységével” is felszerelték, ami jelen esetben nem a rádió, hanem sokkal inkább a hamutartó, amit a műszerfal közepére illesztettek. A múlt században a vezetés és dohányzás olyannyira összefonódott, hogy a legpuritánabb autók alap felszereltségi szintjének is nélkülözhetetlen kelléke volt.
A spártai felszerelés nem csak a műszerfalon, de az utastér több elemén is megfigyelhető. Az anyagspórolás érdekében a hagyományos ajtók helyett tolóajtókat és tolóablakokat illesztettek a géptestre. Ami viszont inkább különleges, hogy az anyós oldali ülést össze lehetett hajtani, hogy több rakomány férjen az autóba.
A kocsiszekrény hátsó kialakításán túl a Fridolin a farmotos elrendezését is a Transportertől örökölte. Igaz, így a leveleket és csomagokat hátulról nehézkes volt bepakolni, viszont a tolóajtók mögött volt akkora hely, hogy a vezető oldalról könnyedén be lehessen a nagyobb rakományokat is passzírozni.
A Typ 147 erőforrását és 4 sebességes váltóját a Bogártól örökölte, ami annyit tesz, hogy egy 4 hengeres léghűtéses motort kapott, ami 1,2 literes (25 kW), 34 lóerős és 1,3 literes (32 kW), 44 lóerős kivitelben volt rendelhető. A száguldás féken tartásáért tárcsafékek feleltek.
Bár motorilag nem volt egy erőgép, 935 kilós önsúlya lehetővé tette a 100 km / h-s csúcssebességet is. Bár 2,9 köbméteres rakodótere nem tűnhet valami nagynak, a napi posta és csomagok kiszállítására bőven elégséges volt! Na de nézzük is milyen az, ha bedörren a motor!
A Fridolin egy kifejezetten sikeres kisteherautónak számított, így termelése csak 1974-ben ért véget. A 10 éves gyártási idő alatt a német postán túl a svájci posta és a Lufthansa is rendelt magának egy kisebb flottát.
Annak ellenére, hogy az egy évtizeden át tartó szerelés során 6 139 Fridolin hagyta el a westfaliai szerelőcsarnokot, mára már alig 200 példány létezéséről tudni. Utódjául a VW 1980-ban a Caddy-t jelölte ki. Mit gondolsz, ha fanatikus „Fauvé” gyűjtő lennél, Te beszereznél magadnak egyet, vagy inkább keresnél egy osztott ablakos Bogarat?
További részletekért nézd meg a Classic-Car.TV videóját!
