Lélegzetelállító és divatot követő formával lépné át fél lábbal a Peugeot a prémium liga küszöbét, ehhez pedig elég nívós arzenállal akasztott nem kis terhet a 408 nyakába, így kérdés, hogy képes lesz-e megugrani a dolgot. Majd a piac eldönti.
Nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan milyen harcmezőre is kívánt odalépni a Peugeot a 408-cal. Bár anno még a bemutatón azt mondták, hogy a Stellantison belül ők a prémium irány kitűzését kapták házi feladatként, azért ez nem kis meló. Nem tudom itt sem elégszer hangsúlyozni, hogy ebbe hány nagy márka bukott bele és én nem vagyok előítéletes, csak egyelőre szkeptikus.
Ezt a szkepticizmusomat oldotta valamelyest a 408-as, ami a márka egyik első prémium irányba tendáló modellje lenne, csak hát még vannak itt elvek is. Vagyis gondolom, hogy a prémium liga vásárlói még mindig csilli-villi, nagy, kényelmes és a szomszédnak mutogatható autót akarnak, amit a 408 tud, csak ne nyissuk ki a motorháztetőt.
Lélegzetelállító a forma
Már csak a márkán belül is nehéz hova tenni a 408-ast, hiszen az előd 407 még 2011-ben kifutott, és nincs is hozzá sok köze sem elvben, sem sziluettben, sem sehogy. A legegyszerűbb, ha azt mondom, hogy egy X közepén landolt, amelynek két alsó ágán a Peugeot 308 és 508 van, míg a felső ágakon a 3008 és az 5008.
Mert a 408 bár SUV-s elemeket kapott, mint az emelés, a körbeműanyagozás és a nagy kerekek, amitől tényleg valami magasabb jószágnak tűnik, de ez csak álca. Az egyszerű kompakt kategóriában teljesítő 308 SW-nél csupán 4 centivel magasabb. Mi az a négy centi? Mondjuk három egymásra pakolt kóláskupak. Ugye, hogy nem sok.
De a 408 mégis hobbiterepjáró és ezért a mai trendeknek köszönhetően eladhatóbb termék. Hogy ezt az élményt fokozzák, nem csak a kerékjárati ívek kaptak határozott műanyag borítást, de az ajtók alja és a lökhárítók is, hogy vizuálisan magasabban kezdődjön az autó.
Talán most úgy tűnik, hogy kötekedek és összeesküvés-elméleteket szülök, pedig én vagyok a 408 formájának az egyik legnagyobb rajongója. Végre egy kis kreativitás, végre valami más, valami izgalmas. Azt gondolod, hogy csak én látom így? Tévedsz!
Nyakcsigolyákat nem kímélő mozdulatokkal követte minden ember, ahogy az alapból is elképesztő kékes-zöld árnyalatban csillogó 408 elhalad az utcán. Mindenki látni akarta azt a pompás vonulást, amit végrehajt, mert a 408 egy nagyon megragadó forma.
Ki lehetne csontozni minden izgalmas elemet rajta, egyszerűen minden szögből működik. Nem akad meg az ember olyan részleteken sem, mint az anime-cica fülek a csomagtartó felső részén, amik nem csak aerodinamikai elemek, de takarják a zsanérokat is. Az orr, a sziluett és a sztori befejezése is mind tízpontos dobás volt a tervezők részéről, ezt pedig az utca embere is csak megerősítette.
Ha bejutottál, onnantól jó
A 408 inkább hosszúkás, mintsem a ma megszokott tömzsi krumpliforma. Ha mondjuk egy ilyen Mercedes GLE-szerű autót nézünk, az lassan olyan, mint a játékautók, hogy olyan széles, mint amilyen hosszú. Ezzel szemben a 408 úgy lett SUV, hogy közben normális, személyautós arányai vannak.
A nyúlánkságot pedig az alacsonyan húzott tetővonal is kiemeli, ez csak beszállásnál kellemetlen részlet. Mert a másik érdekes dolog, az a vaskos küszöb. Ez biztosan hasznos részlet oldalütközés során és a karosszéria is piszok merev, erre egy szavam nincs. De tornászi képességek kellenek ahhoz, hogy koszolás vagy nyögés nélkül bejusson az ember a 408-ba.
Ha bejutott, akkor onnan minden rendben, nem is érdeklel a külvilág. A 408 olyan, mint egy harckocsi, egy izmosabb tank. Nem csak olyan érzést kelt, de legalább annyira kellemetlen belőle a kilátás. Az egész olyan szűk és klausztrofób, pedig hely az van benne.
Nem is tudom, mikor ültem utoljára olyan autóban, amit ennyire nehéz volt manőverezni az adottságai miatt. Egyszerűen nem csak előre, de hátra és magam mellé is alig láttam. Sose tudtam, hogy hol az orra, csak a radarokra hagyatkoztam, illetve hátra is nagy áldás volt a kamera. Nem volt rajta peres gumi nagy felnivel, de én már ezeket a 19-eseket is féltettem minden parkolóban, és ez nem jó érzés.
Egy kis együtt töltött idő után kirettegtem magam és jobb lett, de az az őszinte magabiztosság sosem tudott elfogni benne, ez egyszerűen egy tank. Pedig belül bőséges a térkínálat, nem csak elöl, de hátul is bőven elfértem. Bár a tetőt hátul lecsapták, ez olyan 1,85-1,90 méteres magasságig nem probléma.
A műszerfalban dominálnak az élek és a különböző absztrakt geometriai alakzatok. Nem éri nagy meglepetés azt, aki látott már 308 belteret, ez nagyjából 90 százalékban ugyan az. Ez engem nem zavar, mert ott is szerettem és szerintem itt is kifejeztten izgalmas. Ez az egyik olyan kreatív részlet, amit a biztonsági játékos németektől úgysem látunk soha.
Ebben a beltérben végre szépen intgrálták a nem túl nagy, de éppen kellemes méretű fedélzeti számítógépet, amin egyre ügyesebb szoftver fut, bár még azért várom a további frissítéseket. Egy picit még mindig könnyű benne eltévedni, de ami késik, nem múlik. Külön tetszik alatta a programozható gombokkal ellátott kijelző, bár az alap menübe is tehetünk gyorsgombokat.
Alattuk van még egy sor fizikai kapcsoló szintén gyorsgomboknak, és egy tekerő a hangerőnek. Lejjebb már egyre sötétebb van, de még mindig rejtőznek itt tárolók és nem sokkal hátrébb egy váltókar, egy módválasztó és a Start gomb.
A beltérben számomra az egyik legszokatlanabb részlet, hogy nem a kormány felső karimája alatt, hanem felette kell néznem a szélvédő alá helyezett digitális műszercsoportot. Ez egyébként lehetne kicsit modernebb és gyorsabb, de amit kell, azt így is megtaláltam rajta, legfeljebb kis keresgélés után.
Fura, hogy az amúgy átlátható multikormányra nem kerültek a menüt vezérlő gombok, csak egy média és egy tempomat. A klasszikus módon az index és a fényszórókapcsolókk végén elhelyezett gombokkal megy a működtetése, ami hamar megtanulható folyamat.
Az egyik legkomolyabb prémium autós extra, amihez fel kell nőnie egy szegmensbe frissen belépő gyártónak, az a csend. Ezt pedig a 408 nem tudja rosszul, hiszen szél és gördülési zaj alig van, és a motort is nagyon mélyen el tudták nyomni. A motortér tele van hangtompítókkal és ennek megvan az eredménye is, nagyon nyugodt utazási élményt nyújt a Peugeot 408.
Nem érdekel, mekkora a motor, ez jó
A Stellantis-csoport különösen büszke az 1,2 literes, háromhengeres PureTech motorjára, ami számos díjat elnyert. Bár ez humbugnak tűnhet, én is szkeptikus voltam, amíg ki nem próbáltam a Citroen C3 Aircrossban, és megszerettem. Remek a karaktere, a mérte ellenére jól húz és takarékos tud lenni, ha kell.
Na de a C3 egy kisebb autó, a 408 meg még ezzel a motorral is karcolja üresen az 1,4 tonnát, hát mi lesz itt? Semmi kérem szépen, a 130 lóerős kis egykettes remekül hurcolja ezt a nagy testet, és egy másodpercre sem éreztem gyengének. Hiszen ott dolgozik 231 Nm nyomaték, ami nagyon nem kevés, régen ez még a 2,0 literes szívómotorokból is alig jött ki.
Persze a 8 gangos automata jól hangolt áttételei is segítenek azon, hogy ne érezzük gyengének a motort, és szinte minden tartományban legyen még egy kis tűz. Ha városba, ha országúton, ha autópályán még kéne egy kis erő mondjuk egy előzéshez vagy kitöréshez, akkor nem hagy cserben a technika.
Ehhez pedig a motor nem üvölt bele kellemetlenül a nyugalmunkba, hiszen egyfelől ott az említett rengeteg szigetelés, másrészt pedig a technika maga is kulturált. Alapjáraton ketyegve a nyitott motorháztető alatt csupán finom csattogást hallani, mintha nem is lenne itt semmilyen égés, csak valami apró modell gőzgép.
Legalább ilyen finoman bánik a fogyasztással is a 408, hiszen említettem, hogy nem is kicsi és nem is aránytalanul gyenge autó. Mégis beéri átlagosan olyan 6-6,5 literrel úgy, hogy még semmilyen hibrid technológia nem lóg a hajtáson. Ez városban és autópályán persze felszökhet 7 környékére, ám országúton simán le lehet tolni 6 alá. Érdemes játszani az Eco üzemmóddal menet közben, ahol felengedett gázra az autó szétkapcsolja a hajtást, és csak vitorlázik takarékosan a nagyvilágba.
Jó lesz vezetni, ha szereted a nyugalmat
A motor karaktere jó, a váltó pedig ügyes, csak Eco módban veszít a feszességéből, de ez természetes. A 408 kifejezetten a nyugodt és csendes haladásra van kitalálva, azt pedig remekül tudja.
A futóműve kényelmes, bár a kisebb bukkanókat és rázósabb utakat nem mozogja ki. Ebben szerepe lehet a 19-es kerekeknek, lehet, hogy 1-2 collal lejjebb kevésbé zavaró ez az élmény. Ám a beltér még ilyen helyzetekben sem volt hajlamos zörgésre, ami nagyon pozitív.
Rossz és hullámos úton már jól csillapított a 408, végig stabilnak éreztem és egyszer még szerpentinen is megtapostam. Sport módban szépem meglódul és közvetlenül reagál. A kis kormány miatt gokartszerű és nagyon mókás a vezetési élmény annak ellenére is, hogy az autó nagy.
Nagyon feszesen ragaszkodik az aszfalthoz és ha elengedi, akkor sem hirtelen, mert az elektronika mindig harckészültségben van és reagál. Külön művészet lehet ezzel az autóval lecsúszni az ívről, így nagyon biztonságosnak gondolom ebből a szempontból is. Azért mondom így, mert bár stabil és gyönyörűen húzza az ívet, nem élvezetes vele szerpentinezni, egyszerűen nem erre van kitalálva.
Ár és összegzés
A 408-nak persze mint mindennek, ára van és még milyen! Ez nem is meglepő abból a szempontból, hogy a Peugeot ugye prémium babérokra törne, így egy egészséges drágulás elkerülhetetlen a márka részéről. Na meg aztán ott van az általános piaci áremelkedés és bumm, arcon csap a 14,6 milliós árcédula az alapváltozatnál - akciósan most csak 13,8 millióról kezdünk.
Ez ugye a sima kis PureTech motoros autó automatával - kéziváltó már nincs is -, és nem is olyan szegényes felszereltséggel. A tesztautó az Allure Pack felszereltséget kapta, ez ezzel a motorral már 15,2 millió forint. Ha plug-in hibrid kivitelre vágyunk, akkor ott vannak a nagyobb, 1,6 literes, négyhengeres benzinessel és villanymotorral szerelt kivitelek, 180 és 225 lóerővel. Ezeknek az alapára szűk 18,8 és 20,4 millió forint, ami már tényleg prémium irány.
Ha házon belül keresek konkurenst, akkor egy kicsit olcsóbb a meg nem értett művészlélek DS4 már 12,75 milliótól, ugyanezzel a hajtáslánccal. Ha a becélzott prémium ligát nézem, akkor a most új GLC legolcsóbb konfigurálható változata 21,5 millióról indul, igaz, az jóval erősebb és már mild hibrid. Ha nagyon erőszakosan konkurenst keresek, talán még a Volkswagen Tiguant tehetném ide, de az 14,35 millióról indul és bár erősebb, alapból csak 6 gangos kézi váltóval adják.
Visszatekintve a furcsaságaival együtt én nagyon tudnám szeretni a Peugeot 408-at, ezért pedig nehéz elfogulatlanul egy összegzést megfogalmazni róla. Hogy pontosan kinek ajánlanám, azt nem tudom, de családi autónak, cégesnek és ingázónak is megállná a helyét. A kényelem, a nyugalom és a csend mind a három műfajban hasznos, de a helykínálattal sem maradtak el a franciák. Lehet mutogatni a szomszédban, és az irodaház parkolójában is sokan megnézik majd.
