Német sör, teáscsészéből: Mini Cooper SD - Teszt

Mi kell ahhoz, hogy egy hétköznapi járműből örökzöld ikon váljon? Minden kategóriában más értékek számítanak: a sportkocsiknál a lehengerlő külső, az átlagon felüli menetteljesítmények és versenysportokban elért eredmények, a terepjáróknál a strapabíró technika és a kiemelkedő off-road képességek döntenek. Így váltak legendává a Porsche 911-esek és a Toyota Land Cruiserek, hogy csak kettőt említsek. Ugyebár ezek az autók elég speciális igényeket elégítenek ki, a hétköznapi embereknek többnyire nincsen szükségük ilyen célszerszámokra, beérik kicsi, önálló helyváltoztatásra alkalmas négykerekűekkel.

Magas példányszámban gyártott, olcsón megvásárolható és fenntartható kisautókra van igény, ami, ha lehet, még jól is néz ki. Szinte minden nemzetnek megvolt a maga kultikus kompaktja: Németországban a Volkswagen Golf lett a nép autója, Olaszországban a parányi Fiat 500-asok váltak meghatározó részévé a látképnek, Angliában valószínűleg mondanom sem kell, hogy a Mini Cooperek terjedtek el szép számmal.

Kérem szépen, ez a három gyártó 30-40-50 évvel ezelőtt annyira beépült a köztudatba, hogy gyakorlatilag a nevükből élnek máig is. Rájöttek a vállalatok, hogy gyönyörűen ki lehet használni a vásárlókban lappangó „retro-mániát” a profitszerzésre. Elég kicsit kipofozni a régi terveket, modern cuccokal telepakolni, majd elhitetni az emberekkel, hogy ez ugyanaz, mint anno, csak fejlettebb.

Volkswagenék már kicsit letértek erről az útról, a Fiatnak volt érzéke az új 500-ashoz, de legjobban mégis a Mini tudja, hogy mi a dörgés. És az egész csimborasszója, hogy 2000 óta a BMW kezében működik az említett cég. A bajorok autodidakta módon megtanulták, hogyan lehet jobb angol kultautót csinálni, mint maguk az angolok. Na, de milyen is az a Deutsches Bier, ha teáscsészéből isszák?

Mini Cooper SD 2018 – a stílus maga az ember

Az új éra első szülötte 2001-ben debütált, nagy volt a nyomás a BMW vállán. Körülbelül akkora, mint Francis Ford Coppolának, amikor belevágott a Keresztapa második részének forgatásába. A magasra tett léc ilyenkor átokká válik, könnyen csúfos vége lehet a nagy elhatározásoknak. Bátrak voltak, hogy nem vezettek be új típust, és a híres Cooper vérvonalat folytatták – tudták, hogy az emberek ösztönösen ezzel azonosítják a márkát.

A formatervezésnél meghagyták a stílusjegyeket, a körlámpákat és a trapézszerű hűtőrácsot, majd az régi modell arányait figyelembe véve megrajzolták két mérettel nagyobban. Lehet vitatkozni, hogy most ez szép vagy sem, de a feladatot elvégezték. Csináltak egy modern Coopert, amit mindenki felismer kilométerekről. Kinézete miatt divatcikk lett, aki ki akart tűnni a Civic-ek és Golfok szürkeségéből, szinte biztosan Minit vett, kortól és nemtől függetlenül.

2006-ban leköszönt a modell, és…és…ez az a pont, amikor kellemetlen helyzetbe kerülök. Ugyanis kéne valami újat mondanom az utód külsejéről is, de megmondom őszintén, bajban vagyok. Talán a lámpa más? Valamitől mégiscsak fiatalabbnak hat. Lehet valami féltve őrzött, megfoghatatlan bajor műhelytitok teszi, amit a földi halandó úgysem érthet. A jelenleg is futó generáció 2014-ben mutatkozott be, szerencsére itt már egy fokkal markánsabb a különbség: a karosszéria vonalait jobban eldolgozták, több az egybefüggő felület. És szemmel láthatóan meghízott elődjéhez képest. LED-es fényszóróival és a temérdek krómmal már alapból is feltűnő jelenség, a két csík csak rádob még egy lapáttal. De minél többet néztem az elejét, annál jobban kezdte megülni a gyomromat. Nekem már egy kicsit „túl sok” volt az a két kipufogószerű képződmény a rendszám alatt… ezt miért kellett könyörgöm?

A hátulja szerencsére pont annyival visszafogottabb, hogy helyre billen a mérleg. Illetve csak billenne. Mert a Mini akkora ökölcsapást mér a konzervatív ízlésvilágra, hogy az mozdulatlanul terül el a földön. Tessék megnézni azt a brit zászlót imitáló hátsó lámpát! Kicsit ez olyan nekem, mintha a városban minden szembejövő emberhez odamennék, hogy „Szia, én amúgy váci vagyok.” Tök jó dolog, de igazából senkit se érdekel. Ennél sokkal kulturáltabban is ki lehet fejezni, hogy valaki büszke a származására.

Mini Cooper SD 2018 – vonalzó nem volt?

Ha láttál már ezredforduló utáni Mini belsőt, nem fogsz meglepődni. A műszerfal kiosztása szinte változatlan maradt, csupán telepakolták az aktuális kütyükkel, illetve mutatósabb anyagokkal növelték a „fancy-faktort”. Érdekes, ahogyan a múlt és a jelen találkozik: az analóg óracsoport és digitális műszerek tökéletes szimbiózisban férnek meg egymás mellett, egyik sem megy a másik rovására. Amit csak lehetett, kör alakúra szabtak, az egyenes élek pedig a körökre terelik a tekintetet.

Az ergonómiával nincs baj, jó érzés a Cooperben tartózkodni. Az anyagok teljesen rendben vannak, érezni a BMW-minőséget. Gyönyörű a varrás a kormányon, de lehet máshol is tapogatni, nem fogsz csalódni. Kellemesen szellős az utastér, két ember világian elfér benne. A harmadik és negyedik embernek már nem olyan őszinte a mosolya, de ha nem kontinenseket átszelő túrára indul a csipetcsapat, ki lehet bírni. A csomagtartó amúgy 211 literes, ha nem ülnek hátul, 731 literre tudod növelni a háttámla ledöntésével.

A multimédiás rendszer kijelzője egy tányérszerű keretbe integrálták, egyértelműen ez uralja a műszerfalat. Kezelése ismerős lehet a BMW-modellekből, nem okoz különösebb fejfájást a használata. Szép képe van, bluetooth-szal könnyen rá tudod csatlakoztatni a telefonod, számos hasznos applikáció közül választhatsz. Természetesen temérdek lehetőség van a testreszabásra, csak a pénztárca vastagságán múlik, hogy mennyire extrázod fel a Minit.

Mini Cooper SD 2018 – nem baj, hogy a németek rakják bele a motort

Az eredeti Cooper virgonc benzinessel lopta bele magát a rajongók szívébe, így igen csak páli fordulat, hogy a tesztautóban egy dízelmotor-automata váltó kapott helyett. Nyilván más karaktert kölcsönöz a járműnek, de ez egyáltalán nem baj, mivel a BMW eredetű 2,0 literes gázolajos egység páratlan finomságról tesz tanúbizonyságot. Selymesen jár alapjáraton is, tolakodó kerregésnek nyomát sem hallani.

Karaktere mellett menettulajdonságai is igencsak meggyőzőek: az alig több, mint 1,3 tonnás bódét játszi könnyedséggel mozgatja a 170 lóerő és a 360 Nm, a nyolcfokozatú automata váltó pedig mindig kitalálja, hogy mit szeretnénk és úgy pakolja a fokozatokat. Nehéz belekötni ebbe a hajtásláncba, még az ortodox benzin-fanoknak is keresnie kell rajta a fogást. Fogyasztása 5-6 liter körül van, használat függvényében ez nyilván lehet több is, kevesebb is, de úgy gondolom, hogy ilyen teljesítmény mellett ez egy teljesen barátságos érték.

Mini Cooper SD 2018 – elöl hajt, mégsem unalmas

Már az angol Mini Cooperek is kezes, közvetlenül irányítható és dinamikusan vezethető járművekként vonultak be a köztudatba, a BMW-vel való összefonódás pedig rátett még egy lapáttal a sportos karakterre. A futómű feszes, minden úthibáról tájékoztatja a sofőrt, de nem úgy, hogy kiessen a fogtömése. Csak a tudtára adja, hogy átment egy kátyún, semmi több.

Fronthajtásos kocsikat alapból fenntartással szoktam kezelni kanyarvételekkor, hiszen a nagy átlag síró-csikorgó gumikkal radírozza az elejét, ha nagyobb lendülettel esel be vele egy fordulóba. A Mini viszont egy nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Olyan botrányosan jól mozgott a szerpentinen, hogy el se akartam hinni először. Nem kellett finomkodni, keményen rárántottam az ívre és csak ment, amerre állt a kormány.

Hot hatch-eket meghazudtolóan viselkedett, nem számítottam arra, hogy így megörökli elődjének virgoncságát. Bátorít a rosszalkodásra, de vigyáz a tapasztalatlan sofőrre, hogy ne érje váratlan impulzus, mondjuk egy keresztbeállás formájában. Ha már egy dízellel is ilyen jól lehet szórakozni, mit tudhat a kihegyezett John Cooper Works-változat? Endorfinlöket lehet a javából.

Mini Cooper SD 2018 ár és összegezve

Az aktuális Cooper alig változott elődjéhez képest: külseje továbbra is hordozza a meghatározó stílusjegyeket, ha szebb nem is, de egy fokkal modernebb lett a LED-es lámpákkal és a finom módosításokkal. Stílusos karosszériája egyedi belsőt rejt, aminek formavilága megkérdőjelezhető, de németes minősége miatt könnyen meg lehet szeretni.

Sajnos az szigetországi feelinget hangsúlyozó elemek elég bazárira sikeredtek, remélem a bajorok idővel felhagynak az erőltetett részletek alkalmazásával. Szerencsére kárpótol a kitűnő hajtáslánc, a négyhengeres dízel és a nyolcfokozatú automata tökéletes párost alkot, a futómű csak hab a tortán. Indulóára 8,5 millió forint, a tesztautó felszereltségével nagyjából 11 millióért lehet hazavinni. Ezért az összegért egy stílusos kompaktot kapsz, kiforrott műszaki tartalommal és egy nagy adag retro-életérzéssel!

MINI Cooper SD 2.0 Steptronic

• Lökettérfogat: 1995 cm3
• Hengerek/szelepek: 4/16
• Max. teljesítmény: 170 LE 4000/perc
• Max. forgatónyomaték: 360 Nm 1500/perc
• Hossz./szél./mag.: 4005/1727/1425 mm
• Tengelytáv: 2567 mm
• Saját tömeg: 1370 kg
• Vegyes fogyasztás: 4,3 l /100 km
• Tesztfogyasztás: 5,8 l /100 km
• Végsebesség: 223 km/h
• 0-100: 7,3 s

Fotók: Háfra Zsolt