Az Opel Grandland ugyanolyan lusta, mint amilyen kellemesen billegős és öreges. Zavar-e, hogy minden szintű izgalmat kivett az életemből beszállásnál? Egyáltalán nem.
Idén öt éve tengődik a piacon az Opel Grandland és nem kavart maga után nagy port, idén májusig mégis fogyott belőle bő 1800 darab itthon a Datahouse adatai szerint. Ma SUV-s világot élünk, legyen szó luxus, sport vagy az egyszerű ember autójáról, így ami akkor az Insignia volt, ma a Grandland. Nagyjából ugyanannyira szerethető és karakteres, bár az Insignia sosem nyűgözött le, sőt, olyannyira nem, hogy ha választanom kéne, az SUV-s ellenérzésemmel együtt is a Grandlandot választanám.
Nem azért, mert annyira lenyűgözött volna, bennem még van annyi géplélek, hogy az érdekes technika mozgasson inkább, ennek ellenére jól éreztem magam a Grandlandban. Megértettem benne azt, amit sokan keresnek egy ilyen autóban: a semmit. Hasonló volt bátyám kettes Priusa, csak ott van némi popkultúrális vonatkozás, na meg a komikus csúfság.
Élére vasalt krumpli
A Grandlandban nincs semmiféle csúfság. Nincs olyan szöge, amire bárki is indokoltan mondhatná, hogy ronda, legfeljebb, hogy neki nem tetszik, de ennyi. Határozott élei vannak, mint egy bicskával faragott nyársfának és emiatt lehet szeretni vagy utálni.
A Visor fantázianevű orr-rész annyit takar, hogy hűtőrács helyett csak egy mintás díszlap van - na, azért lehet rá mutogatni. Akkor is csak azért, mert egyértelműsíti nekünk, hogy igen uram, ez egy Opel. Mert ma mindegyiknek ilyen az orra az Insignián kívül, bár annak már mindegy, úgyis hamarosan megy a levesbe.
A Grandland egyébként nem kicsi, a 3008-as Peugeot-val és a Citroen C5 Aircross modellel egy méretosztály és azért ezt a két konkurenst hozom fel, mert velük pihen közös platformon. Ennek hála a hajtásláncok, motorok, váltók és elektronikák nagy része is közös. Hogy ez mennyire jó? Nem mondok semmit, olvass tovább!
Beltér, németes humorérzékkel
Tehát semmilyennel, ha reflektálok az alcímre, mert az egész beltér unalmas és egyszerűen hatalmas kihasználatlan terek vannak. Ezzel nem azt mondom, hogy bármelyik része rossz lenne, csak az egész egy kihagyott ziccer, egy jó pillanatban el nem sütött vicc vagy a rossz helyen feltálalt fekete humor.
Pedig vannak itt szépen elhúzott élek, stílusos betétek és egy remek multikormány, a körgombos megoldás külön tetszett. A kis billenőkapcsolók határozottan megszokást igényeltek, de hamar belejön az ember. Ami hiányzott, az az óracsoport variálhatósága és vezérlése. Ez kicsit sovány így 2022-ben és nem azért, mert a csilli-villi grafikák mindenképp kellenek, hanem azért, mert egy hatalmas fekete felületben alig pár apró infó jelez vissza. Még funkciókkal feltöltve is olyan kopár, mint a Hortobágy, nem beszélve a színek hiányáról.
Mondjuk a színek mindenhonnan hiányoznak és ez az egész beltérre rányomja a pecsétet. Mert lehet, hogy a fekete-szürke kombinációtól ilyen lehangoló és pár vidám szín máris kiemelné a konkurenciából, de még a fedélzeti számítógépen is a fekete, fehér, szürke és a piros váltakozik, felüdülést jelent egy Apple CarPlay színes ikonrengetege.
Szerencsére úgyis azt fogjuk többet nézni, mert az autó saját fedélzeti rendszere elég kellemetlen, ha az ember nem nyitott ezek tanulására. Idegesítő részletek, nehezen megtalálható menük és a home-gomb hiánya élvezhetetlenné teszi az egyébként gyors és reszponzív rendszert.
Van egy fizikai klímapanel, amit nagyon szeretek még úgy is, hogy a klíma ki- és bekapcsoló gombja elég messze esik a sofőrtől, de annyi baj legyen. Az ülésszellőztetés - ez egy meglepő, de nagyon szerethető extra egy Opelben - gombja is lakkozott a fűtésével szemben, de legyen, néha letakarítgatom. De az, hogy nem jutott egy befúvásszabályzó a fizikai gombok közé, azért kérem a panaszkönyvet. Egy dedikált gomb nem fért el, ami eleve nem bocsánatos bűn, de ezt még lehetett fokozni.
A központi kijelző két szélén két határozott fekete sáv, bennük egy-egy fehér szám, ezek a hőfokok, amiket zónánként szeretnénk elérni. Ha ezekre rábökök, bejön egy menü, amivel hőmérsékletet és a klíma bizonyos funkcióit állíthatom be. DE! Azt, hogy a lábamra, a szélvédőre vagy a kettő közé fújja a levegőt, azt nem dobja ki, ahhoz meg kell nyitnom a klímapanel legbaloldalibb kör-gombjával a klíma menüt, abban már beállíthatom. Miért van egy klímaszabályzóhoz két különböző menü?
Rendesen ideges vagyok a menü logikájától, bár itt legalább a rendszert nem sikerült kinyírnom egy utángyártott iPhone USB töltőkábellel, mint anno a Peugeot 3008 esetében. Tovább nyugtatott, hogy az ülés is fantasztikus, pont jól támaszt, kényelmes és jól személyre szabható. A helykínálat parádés, minden sor tökéletes és a csomagtartó sem kicsi a maga 514 literével, bár az autó méretei indokolnának még némi pluszt.
A tervezők keze rendesen megszaladt, amikor a zongoralakk mennyisége volt a kérdés, ami nézve szép, de takarítani és használni nem jó. A középkonzol kapta a legnagyobb pofont belőle és rossz is, amikor az ember mellé nyom egy váltó előtti gombnak. A legtöbbet az a kis fedél kapta, ami egy kocka alakú tárolót és USB csatlakozókat rejt. Aki az indukciós töltőt keresi, annak a könyöklő alatt lesz a megoldás, ahol ráadásul egy gumiszalag segíti a problémamentes töltést.
Tudtad-e?
A könyöklővel kapcsolatban vicces részlet, hogy csak akkor nyitható, ha teljesen hátra van tolva. Ha a könyököd alá kell a támasz és előre húzod, akkor felejtsd el a tároló nyitását, előtte vissza kell tolni koppig.
Alacsony vérnyomás mellé ajánlott technika
Annyira furcsa volt, hogy a kútfejhez állva a megszokottól eltérő pisztolyt vettem le és csak locsoltam világunk pusztítójába a nyersanyagot. Innen már könnyű kitalálni, hogy egy dízel Grandlanddal szennyeztem egy hétig a környezetet és ettől egy másodpercre sem érzem magam mocskosnak. Sőt, sokkal tisztább voltam, mint egy adócsaló zöld rendszámos, 400-500 lóerős hibrid SUV. Bár tény, hogy satnya 130 lóerő és 300 Nm nyomaték nem hajszolt bele az utcai versenyzés világába, a Grandland karakteréhez tökéletesen illett.
A motor egy 1,5 literes turbódízel, ugyanaz az egyentechnika, amit a Stellantis-konszern előszeretettel használ. Gyengének persze gyenge egy ilyen Grandland méretű, másfél tonnás dömperhez, de csak bizonyos helyzetekben. A hétköznapi himbálózáshoz kellemes a dízel, hosszabb távú utazáshoz jó karaktere van és esetenként 4,5 gázolajjal beéri, városban is csak 6,5 literig szökött fel a fogyasztás. Viszont ha előzni kell, nagy gázzal sorolni vagy kiugrani valahonnan, akkor azért baj van.
Pedig van nyolc fokozat, amikből válogathat a váltó és menet közben ezeket nagyon ügyesen osztja. Sport módban kicsit engedi pörgetni, bár ettől sem lesz erőteljesebb a menetdinamika, legfeljebb zajosabb, tehát az Eco mód minden helyzetben ideális. A váltó csak elindulásnál és reteszelésnél tudott egy-egy csúnyább hangot vagy rántást kiadni, de ez elég ritka, összességében inkább jó emlékeim vannak róla. Főleg, mert szurkoltam érte, hiszen anno próbáltam a C3 Aircrossban a franciák kézi váltóját és nem győzött meg, sőt kimondom: utáltam.
Létezik futóműben az arany középút
Bár a C5 Aircross lengedező felhő-stílusú futóművét imádtam, sokakat inkább kiborít vagy tengeribetegek leszek, a 3008 pedig egyeseknek ütős lehet, kanyarban pedig hajlamos elpattogni. Ez két enyhe, egyáltalán nem sarkos véglet, amik közé sikerült belőni a Grandlandot. Billegős és puha, de ezzel együtt stabil és kényelmes. Dübbennek a nagy kerekek, dolgoznak a gátlók, de bentre csak kevés jut el az ütésekből. A legtöbb élethelyzetben, amit a Grandlanddal el lehet játszani, abban jól teljesít.
Jó is vele menni, hiszen nagy, csendes, kényelmes a futóműve, kényelmes a beltere és a dízelmotor alig fogyaszt stabil 90 körül. Ez az igazi utazóautó akár a családnak, akár a hosszabb távú ingázóknak, de lehet, hogy tartós autópályázásra már kevésnek mondanám.
Persze majd jönnek a nagyon okos megmondó emberek, hogy a mai fiatalok már nem tudják értékelni a 200 lóerő alatti autókat, viszont jelentem, én mégis tudom. A Grandland egy megnyugtató utazási élményt nyújt és én ezzel nagyon tudok azonosulni, de utólag arra jöttem rá, hogy legközelebb majd csak 30-40 év múlva, a nyugdíj után keresem ezt a feelinget.
Ár és összegzés
Abban a kényelmes helyzetben voltam, hogy a tesztautót minden földi jóval megpakolták, így semmi sem hiányzott. Bár a hangrendszeren nem volt idegen felségjelzés, nem szólt rosszul. A fedélzeti számítógépet sajnos nem tudom másmilyenre cserélni, de már azzal is beérném, ha a zongoralakk felületre lenne valamilyen más konfigurálható kezelés. Elfogadnék mondjuk egy klasszikus kétliteres dízelmotort olyan 150-180 lóerővel és 400 Nm körüli nyomatékkal, azzal szépen mozogna ez a nagy test és nem fogyasztana jelentősen többet.
Nagyjából ezekkel tudnám feljavítani, nagyobb teljesítmény sajnos csak a plug-in hibridekhez jár. Azokból a 180 lóerős egy kellemes konfiguráció lehet, csak akkor eleve 17,3 millió forintról indulunk és akár 19,86 millióig is felcsúszhat a listaár, ha a 200 lóerőset választjuk. Ezzel szemben a nyers benzines csak 12,2-ről, míg a dízel 13,44 millió forintról indul, viszont utóbbinál alapfelszereltség a nyolcfokozatú automata váltó.
Gyanítom, hogy a Grandland modellel nem a pezsgő és sürgő fiatalokat célozzák, legalábbis a dízel nem erről árulkodik. Persze ez nem vesz el az autó használati értékéből, ha valaki tényleg soha nem siet sehova, annak lehet egy kényelmes és jámbor utazóautója, ami alig fogyaszt. A hirtelen vérnyomásemelkedés elkerülése érdekében alkalmazzuk az Apple CarPlay vagy Android Auto alkalmazásokat, és máris szebb a világ.
Opel Grandland 1.5d AT Ultimate (2022)
- Lökettérfogat: 1499 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 130 LE
- Max. forgatónyomaték: 300 Nm
- Hossz./szél./mag.: 4477/1906/1609 mm
- Tengelytáv: 2675 mm
- Saját tömeg: 1523 kg
- Gyári fogyasztás: 5,1 - 5,2 l /100 km
- Tesztfogyasztás: 5,5 l /100 km
- CO2-kibocsátás: 133 - 138 g /km
- Végsebesség: 195 km/h
- 0-100: 11,5 s