A Mazda egy ideje ráérzett, hogyan kell mutatós autót gyártani, Skyactive egységei pedig szembemennek az aktuális trenddel. Van esélye a konkurenciával szemben?
A japán autógyártás a 90-es években élte virágkorát. A raliversenyeken a Lancer EVO-kat és az Impreza STI-ket szinte lehetetlenség volt utolérni, a Honda NSX új szintre emelte a vezetési élmény fogalmát, a Skyline GT-R pedig méltán vált a tapadás koronázott királyává. No, meg persze ott volt a Supra is, ami gyári teljesítményének ötszörösét is lazán elbírta, úgy, hogy nem kellett generálozni 10 kilométer után. A Land Cruiserek elküldték a Range Rovereket gyufáért, a Lexus LS400-tól még a stuttgartiak is meghőköltek egy pillanat erejéig. Gyakorlatilag minden kategóriában átrendezték az erőviszonyokat, a kisautókról nem is beszélve. A Suzuki Swifteket azóta se lehet megölni, pedig sokan próbálkoznak elszántan.
Egy jó japán szívómotornak nincs párja. Aki a Szuzihoz hasonló megbízhatóságot akart, egy fokkal „bársonyosabb” körítéssel, az vehetett Nissan Micrát, Mitsubishi Coltot, Toyota Yarist, Mazda 121-et, vagy Honda Civicet. A döntés csak ízlés kérdése volt. De sajnos azóta eltelt már több, mint két évtized, ami nem volt kegyes a japán autóiparhoz. A Nissant megvásárolta a Renault, a Mitsubishi hétköznapi autói eléggé lemaradtak az átlagtól, majd 2016-ban ugyanúgy csatlakozott a franciákhoz. Ugyebár aki megbízható kocsit szeretne, az általában nem francia szalonba megy vásárolni, persze akadnak kivételek. Megértem azokat, akiknek ezek után elment a kedve a Nissan és Mitsubishi termékektől. Nagyon szeretnie kell a japán stílust annak, aki manapság Hondát vásárol, nehezen emészthető az aktuális formavilága a márkának. A Toyota Yaris már egészen vagányra sikeredett, de csak addig fogod csábítónak találni, amíg nem láttál Mazda 2-est!
Mazda 2 - KODO dizájnt a népnek!
A Mazdának kellett idő, amíg ráérzett, hogy mi is áll neki jól igazán. A 90-es években nem sok olyan modelljük volt, ami vizuális gyönyört okozott volna, többségük megmaradt a „nothing special” szintjén. Az ezredfordulót követően érezhetően modernizálták a palettát, 2003-ban meg is jelent az első generációs 2-es, de igazán csak a harmadik generációs 6-ossal értek révbe a japán formatervezők, 2012-ben. Ezzel a modellel mutatkozott be a KODO dizájnirányvonal, amit azóta már agyba-főbe dicsért az autósmédia. Nem alaptalanul, hozzá kell tegyem.
„The soul of motion” vagyis a „mozgás lelkeként” definiálja a gyártó, ami kitűnően összefoglalja. Él a forma, de nem olyan tolakodóan és eklektikusan, mint mondjuk egy mai Lexus. A Mazda kasztniján mintha egy hullám menne végig, gyönyörűen kidomborítva, hogy még hangsúlyosabb legyen. Alapból is kissé gömbölyded, de nem tűnik olyannak, mint egy pattanás oldalról, mert megvezeti a tekinteted. A fenti ív az első fényszóró csücskétől a C-oszlopon keresztül a hátsó lámpáig tart, a lenti domborítás a kerékjáratok között pedig ad egy finom csípőt az autónak.
A Mazda orrát egyértelműen a hűtőmaszk uralja, amit ha ügyesen csinálnak egyszer talán az Audi Single Frame-jével vagy a BMW veséivel fognak egy napon említeni, mint karizmatikus stílusjegy. Nem vagyok nagy krómpárti, de itt nagyon jól mutat, olyan, mintha a keret egybefüggő felület lenne a fényszórókkal. A lentebb található légbeömlővel már nem vagyok annyira kibékülve. Ha tényleges szerepe van, akkor oké, de ha csak díszből tették oda…abban az esetben kár volt. Ugyanígy a ködlámpák melletti kis szarvacskák sem illenek annyira a képbe. Ezt a két apróságot leszámítva, méretéhez képest kimondottan vagány autó a Mazda 2.
Mazda 2 – tényleg japán autóban ülök?
A japán autókat sosem a belsejükért szerették az emberek. Fel voltak szerelve mindennel, amit a kategóriájukban elvártak tőlük, strapabíróságból is jelesre vizsgáztak, de valahogy mire a kivitelezésig jutottak a mérnökök elfogyott a kreativitásuk és szépérzékük.
Sivár vagy éppen túl radikális műszerfal-kialakítás, kemény, kopogós műanyagok, a németek ehhez valahogy mindig is jobban értettek. Volt szerencsém aktuális Toyota termékhez, így már tudtam, hogy nagyjából mire számítsak. A Mazda 2-esbe ülve azonban igencsak kellemes meglepetés ért.
Végtelenül letisztult műszerfal, az ergonómia hibátlan, struktúráját tekintve én némi kortárs Audit véltem benne felfedezni. Körülnéztem, sehol egy felesleges részlet, minden ott van, ahol kell lennie. Előttem egy jó fogású 3 küllős kormány, a mögött pedig az óracsoport látható. Csupán a kilométeróra maradt analóg műszer középen, kétoldalt gyufás skatulya méretű digitális kijelzők szegélyezik. Ezek mutatják a fordulatszámot, illetve a többi információt az autóval kapcsolatban. Jól néznek ki szó se róla, de azért rá kellett fókuszálnom, hogy el tudjam olvasni a hangyányi számokat. Bár meg tudom érteni a Mazda logikáját a témával kapcsolatban: egy ilyen kisautónál úgysem kíváncsiak minden paraméterre a tulajok, elég ha a km/h értéke látható nagyban.
A központi kijelző a műszerfal tetején csücsül, ezt a kézifék mellett található tekerős cuccal lehet irányítani, az érintőképernyő csak a Revolution Top felszereltséghez jár. Grafikája rendben van, kezelése sem igényel extra szaktudást, pár mozdulattal rá tudod csatlakoztatni telefonodat. A klímapanel vezérlőjét szerencsére meghagyták, nem a menüben kell kutakodni órákon keresztül. A tekerős gombok hihetetlen precízen ugranak a kívánt állásba, a feeling már-már a prémiumautókat idézi. A helykínálat is elfogadható, 184 centis magasságommal gond nélkül elfértem magam mögött, bár hosszútávon nem lehet annyira pihentető a második üléssorban. A csomagtartó kapacitása 280 liter, a támlákat ledöntve 950 literesre bővíthető. Jól láttam, hogy nincs könyöklő?
Mazda 2 – vissza a jövőbe?
A Mazda Skyactive motorjai szembemennek a manapság megszokott gyakorlattal, és turbó helyett relatíve nagy köbcentivel dolgoznak. az alacsony fogyasztást úgy érik el a benzineseknél, hogy megnövelik a kompressziót (a dízeleknél csökkentik), így javul a hatásfokuk. Hasonló méretű kisautókban 1 liter körüli feltöltött gépek dolgoznak, a Mazda viszont 1,5 literes szívó egységet rakott a 2-esbe. És milyen jól tette! A tesztautóban az arany középutat jelentő 90 lovas változat kapott helyet, a gyengébbik 75 pacival, az erősebbik 115 lóerővel gondoskodik a dinamikus közlekedésről. Természetesen gázolajos egység is képviseli magát a palettán, ugyanekkora köbcentivel és 105 lóerővel, bár ehhez a járműhez én mindenképpen benzines egységet választanék.
Már ez a középes teljesítményű motor is tisztességesen mozgatja az apró kasztnit, nagyon szépen lineárisan adja le az erejét. Nem kell állandóan kihúzatni magasabb tartományig, egy felváltást követően marad annyi kraft benne, hogy gondtalanul gyorsuljon tovább. De azt sem bánja, ha megpörgetik rendesen. Finom hangja van, a régi japán szívómotorok korszakát idézi, tartósságot és megbízhatóságot sugall, ahogy ennek lennie kell. A 0-100-as gyorsulása a katalógus szerint 9,4 másodperc, végsebessége pedig 183 km/h, amivel hozza a kategóriában elvárható szintet. Fogyasztása is baráti, 6-7 literből simán ki lehet hozni, és akkor még nem is óvatoskodtál.
Mazda 2 – városba ideális
A Mazda 2-es vezethetősége pont olyan, mint amilyennek külseje ígéri: dinamikus, jól manőverezhető. Elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros a felfüggesztés, kitűnően fogja az utat, de a feszes karakter még nem ront a rugózáson, menetkomforton. Az alig 1 tonnás önsúly összhangban van a motor erejével, nem hat gyengének, sőt a városi ingázásra szerintem tökéletes. Váltója úgy veszi be a gangokat, mint az álom, esélytelen melléváltani. Egyedül a kapcsolási érzet hatott kicsit bénának, de kétlem, hogy ezt bárki is negatívumként hozná fel egy ilyen kategóriájú autóban.
A 90 tagú ménes megállításáért az első tengelyen tárcsafékek, a hátsón pedig őszinte sajnálatomra még mindig dobfékek felelnek. 2019-et mutat a naptár könyörgöm. Ilyet már nem illene csinálni, még ebben a méretosztályban sem. Főleg úgy, hogy a Mazda 2 drágább konkurenseinél, de erről majd lejjebb olvashatsz. A fékhatás egyébként nem vagy kivetnivalót maga után.
Mazda 2 ár és összegezve
A Mazda 2-es a régi idők japán kisautóit idézi, azoknak minden pozitív tulajdonságával csak egy modern köntösbe csomagolták. Vagány külsejével kitűnik riválisai közül, a KODO dizájn kortól és nemtől függetlenül minden vásárlónak elnyerheti a tetszését. A beltér minősége és felépítése példás, a Takumi felszereltséggel pedig hozza a kategóriában elvárt szintet. Ezzel az 1,5 literes szívó benzinessel ideális választás lehet azoknak, akik tartós és megbízható városi autót szeretnének a mindennapokra. Fogyasztása és várható fenntartási költségei egészen barátiak, egyetlen negatívumként a vételárat lehet felhozni: a belépő Emotion 75 lovas verzió 4,2 millió forint, a tesztelt példány 5,2 millió, a csúcsot jelentő Revolution Top 115 lóerővel és 6-os kéziváltóval már 6,2 milliót kóstál. Ezzel drágább ugyan, mint egy Fabia vagy Fiesta, de ha megtetszett a Mazda kisautója és belefér a büdzsébe, ne habozz, nem fogod megbánni!
Mazda 2 1.5 SkyActiv-G 90 Takumi
- Lökettérfogat: 1496 cm3
- Hengerek/szelepek: 4/16
- Max. teljesítmény: 90 LE 6000/perc
- Max. forgatónyomaték: 148 Nm 4000/perc
- Hossz./szél./mag.: 4060/1695/1495 mm
- Tengelytáv: 2570 mm
- Saját tömeg: 975 kg
- Vegyes fogyasztás: 4,9 l /100 km
- Tesztfogyasztás: 5,9 l /100 km
- Végsebesség: 183 km/h
- 0-100: 9,4 s
