Néhány figyelemre méltó, teljesítményre optimalizált szériamotor a felkelő nap országából.
Az utóbbi 30 évben szigorodó környezetvédelmi szabályozásoknak, és változatos vásárlói trendeknek kellett megfelelnie az autógyártóknak, de azért mindig akadtak olyan autók is, amik a technológia teljesítményre kihegyezett oldalát mutatták meg. A HotCars magazin összegyűjtött pár tekintélyes ménessel rendelkező, japán gyártású, különleges motort.
1993-1998 2JZ-GTE (Toyota Mark IV Supra) - 325 lóerő
Kezdésnek itt a 4. generációs Toyota Suprával híressé vált a 2JZ-GTE motor, ami manapság is talán az egyik legismertebb japán sorhatos. Az 1991 és 2002 között gyártott technika a mai napig az egyik legkedveltebb tuningalap, számos nemzet autóőrültje számára.
A 2997 köbcentis, hathengeres, változó szelepvezérlésű motor elpusztíthatatlan, öntöttvas blokkján alumínium hengerfej kapott helyet. Az ikerturbós benzines gyárilag 300 lóerő körüli teljesítménnyel került piacra (Európában a 325 lóerős verzió volt), de az évek során kiderült, hogy a túlméretezett teherbírású alkatrészeknek köszönhetően rendkívűl nagy potenciál rejlik benne.
4B11T I4-T (Mitsubishi Evolution X) - 440 lóerő
A Mitsubishi Lancer Evo széria meghatározó eleme az autós világnak, hiszen a figyelemreméltó ralis karrierje mellett óriási tuningolási potenciál rejlik benne. A EVO-k legelterjedtebb motorja a 4G63T jelzésű 2,0 literes turbós, amit 300 lóerő körüli tejesítményekkel forgalmazott a gyártó.
A 10. generáció azonban már a 4B11T jelzésű motort kapta, ami a 4G63T-hez hasonlóan egy 2,0 literes, 4 hengeres turbós, alapvetően 300 lóerő körüli teljesítménnyel, azonban már aluminum blokkal és sok más fejlesztéssel. Volt azonban ennek az autónak egy brit piacra szánt limitált szériája, ami a Lancer Evolution X FQ-440 MR névre hallgatott, és nem kevesebb mint 440 lóerőt tudott gyári állapotában.
1LR-GUE (Lexus LFA) - 563 lóerő
Az 1LR-GUE 2010-ben érkezett a Lexus LFA motorterében, bár csak két évig volt gyártósoron a drága sportautó. Az LFA precízen kiegyensúlyozott járású erőforrását úgy hangolták közösen a Yamahaval, hogy magas fordulatszám-tartományban az F1 autók hangját idézze.
A 72 fokos elrendezésű V10-es, pörgős szívómotor 560 lóerős teljesítmény leadására képes 8700 as fordulaton, míg 480 Nm maximális nyomatékot présel ki magából 6800-as fordulatszám-tartománytól. A motorkarakterisztika hangolásának köszönhetően a ménes 90 százaléka a sofőr rendelkezésére áll már 3700-as tartománytól, így elég széles skálán lehet vele hasznosítani a teljesítményt. A magas fordulatszámra hegyezett, szárazkarteres V10-et titánium szelepekkel és hajtókarokkal szerelték.
JNC1 (Honda NSX) - 573 lóerő
Az 1990-ben debütált Honda NSX igazi ikonnak számít a benzinvérűek körében. Az első generációban bemutatott 3,0 literes, V6-os szívómotor 290 lóerő leadására volt képes, ami némiképp kevésnek hatott a látványos formatervhez és a kor szuperautóihoz képest, viszont a parádésan hangolt kocsival nehéz volt felvenni versenyt pályán.
2020-ban újraéledt a típus, de ezúttal olyan paraméterekkel, amik már a papírforma szerint is felveszik a versenyt a konkurens hiperautókkal. Az új JNC1 kódjelzésű, ikerturbós V6-os már 3,5 literes, és nem kevesebb mint 573 lóerőt présel ki magából.
VR38DETT (GT-R) - 600 lóerő
A Nissan pályára szánt atomfegyvere, a GT-R kapta elsőként és elsősorban a VR38DETT jelzésű motort. A 3,8 literes, két turbófeltőltővel megfújt V6-os kezdetben 480 lóerős teljesítményre volt optimalizálva a sportautóban. Egy rövid limitál széria erejéig 2013-ban a Nissan Juke is megkapta ezt, a hozzá tervezett hajtáslánccal.
Közkedvelt alapnak számít a lóerők hajszolóinak körében, mert bár a gyári legerősebb verziók is 600 lóerő feletti teljesítmény leadásra képesek, tovább bővíthető a ménes a motorvezérlő programjának optimalizálásával.
