A második világháború idején az újautók eladása még az USA-ban is akadozott, így a gyártóknak alkalmazkodniuk kellett az új igényekhez. Ezt főképp a felső-közép- és felsőosztályt kiszolgálni vágyó márkák sínylették meg. Legtöbbjükkel ellentétben a Buick mégis ebben a puskaporos időszakban mutatta be zászlóshajóját, a 4. generációs Roadmastert.
A Roadmaster a 80-as ligában kezdte, később áttért a 70-esbe
A típus legősibb tagja 1931-ben látott napvilágot, akkor még a 80-as sorozat tagjai körében. 5,7 literes, 78 kW-os motorja 104 lóerős volt. A rákövetkező évben megjelent a bővített teljesítményű, 84 kW-os, 113 lóerős változat. A Roadmaster első generációja a felsőosztályt célozta meg, és ez egészen a széria megszűnéséig így is maradt.
Számít a kiejtés. Balra: Buick Roadmaster. Jobbra: AEC Routemaster
A Roadmaster elnevezés több szempontból is érdekes. Magyar jelentése „Az út mestere, ura”, ami a megbízhatóságra és stabilitásra utal. Viszont a londoni nagyvárosi élet jelképévé vált piros emeletes buszok, a „Nagy Piros Buszok” a Routemaster, vagyis az „Útvonal mestere” típus elnevezést kapták, így oda kell figyelni a helyes megnevezésre, mert nagy a különbség.
A 4. generációt 1942 és 1948 között gyártották
A Roadmaster 1931-től 1958-ig, majd 1991-től 1996-ig összesen 9 generációt élt meg. A sikertörténet az 1942-ben bemutatott 4. generációval kezdődött. A típust Harley Earl tervezte, nevéhez több nagyszerű amerikai autó is fűződik, mint például az 1960-as Corvette. Az általa tervezett Buick hosszabb, szélesebb, alacsonyabb és belül tágasabb volt, mint a generáció előző tagjai. Ezek a tulajdonságai főképp a tengelytáv meghosszabbításának tudhatóak be.
A hátsó szélvédőn nehézkes volt a kilátás
A ’40-es évek feltörekvő trendjéhez hűen a szedán, kombi és kabrió mellett készült ívelt sedanet kivitelben is. Emellett hatalmas krómozott felületeket kapott, ami főleg a hűtőrácson és a díszléceken mutatkozott meg.
A simlédert csak kézzel lehetett állítani
A XX. század első felében nagy divat volt a szélvédők fölé állítható „simlédert” helyezni, ami a mai populáris kultúrának hála egy mai ember számára annyit jelent, hogy az autó sofőrje és utasai valami gengszter-csínyben törik az eszüket.
Az „I8”-ban az „i” a soros elrendezésre utalt
A típust 6 éven át gyártották 5 amerikai tagállamban, köztük Kaliforniában, New Jersey-ben és Kansasben. A Roadmaster volt a Buick zászlóshajója, ára vetekedett egy Rolls-Royce-éval, ez az alacsony eladási számokból is látszik. Motor tekintetében szembeszállt a kor trendjével, a V-motor helyett Fireball, magyarul „Tűzgolyó”, soros 8 hengeres motort kapott.
Tipikus űrkorszakbeli elrendezés: elöl üléspad és kormányváltó
A C-panelre épített autó egy 5,2 literes, 144 lóerős erőforrást kapott. 15,9 másodperc alatt gyorsult 100-ra, legnagyobb sebessége 138 km/óra volt. Váltó terén két lehetőség létezett. Az egyik egy háromsebességes kézi váltó, a másik egy kétsebességes Dynaflow automata volt. Ha érdekel, hogyan is szuperál a Fireball-motor, nézd meg a videót:
A generáción belül háromszor történtek kisebb módosítások. A tengelytáv hossza maradt a régi, de hossza 5,512 milliméterről először 5,514 milliméterre, majd 5,524 milliméterre nőtt. Mai szemmel jelentéktelen kis részletnek tűnik ez a 2 milliméteres és 1 centis növekedés, de a ’40-es évek végétől egészen az ’50-es évek végéig az egyik legfontosabb szempont az autó hossza volt.
Az RM Sotheby’s aukcióin több 10 millió forintnyi összegekért kelnek el a Roadmasterek
Nem csak új korában, manapság is becsületes összegeket kérnek el az 1942 és 1946 között gyártott Roadmasterért. Az RM Sotheby’s 2017-es hershey-i aukcióján a bemutatott példány 38,5 ezer dollárért, vagyis megközelítőleg 10,6 millió forintért kelt el, míg az ugyanitt 4 évvel korábban kalapács alá került kabrió 93,3 ezer dollárért, azaz kb. 25,6 millió forintnyi összegért talált új gazdára.
