2019. április 05. | 18:31

1954-ben szolgálatba lépett az első „Nagy Piros Busz”, amit azóta a világ minden táján Anglia egyik legismertebb jelképeként tartanak számon. Ő a legendás AEC Routemaster.

Lefogadom, hogy ha szóba kerül Anglia, az első pár dolog ami eszedbe jut az a piros telefonfülke, a tea, Mr Bean és a sorozataiban sokat zaklatott kék Reliant Supervan, vagy a legendás Routemaster, közismertebb nevén a „Big Red Bus”. Ma ez utóbbiról lesz szó. Igaz, ez egy busz, nem pedig veterán autó, de a klasszikus járművek egy olyan példája, ami felett nem tudtam szó nélkül elsiklani.

A monstrum megszületése több angol céghez köthető. Terveit a London Transport készítette, a gyártásban az AEC és a Park Royal Vehicles segédkezett. Az első működőképes prototípus 1954 szeptemberében készült el, de az utcákon csak 2 évvel később kezdett elterjedni. Gyártása 1968-ban állt le, de olyan sikeresnek és strapabírónak bizonyult, hogy több utódjául szánt modellt túlélve csak 2005 decemberében tűnt el London utcáiról. Angliában ma is népszerűek az emeletes buszok, de egy sem tudja visszaadni azt a feelinget amit a Routemaster nyújtott. Pontosan ezért London leglátogatottabb turistahelyein nosztalgiajárat formájában néhány példány még napi használatban van.

A busznak már a neve is különleges. A „Routemaster” elnevezés magyar jelentése „az útvonal ura /  mestere”. Hasonló elnevezést kapott a Buick egyik évtizedekig gyártott modellje, a Roadmaster. Az angol gép egyik legjellegzetesebb formatervi megoldása a féloldalas orr rész volt. Az európai buszokkal ellentétben a sofőrfülke nem a „csőrös orr" mögött, hanem szó szerint amellett kapott helyet. Ez a megoldás lehetővé tette az út könnyű beláthatóságát, míg az orrmotornak köszönhetően az erőforrás nem vett el plusz helyet az utastérből. Az kultikus nagy piros londoni busz többféle kivitelben és célközönségnek készült, ám mindegyik egy soros 6 hengeres dízel erőforrást kapott. Az AEC 9,6 és 11,3 literes motorral szerelte, de a Leyland motoros változatai 9,8 literes kivitelben érkeztek. A hajtást egy 4 sebességes automata vagy félautomata váltó segítette. A korszak buszain forradalmi újításnak számítot a szervó, ami a Routemastert kifejezetten könnyen kormányozhatóvá vált. Ezt a megoldást később a többi gyártó is alkalmazta.

A mai buszokkal ellentétben a Routemaster esetében a sofőr teljesen el volt szeparálva az utasoktól. Ő saját kabint kapott, amihez egy, az utastérhez nem kapcsolódó ajtó tartozott. Mivel a buszon állóhelye csak a kalauznak volt, a mérnökök megpróbálták a lehető legtöbb ülőhelyet bepréselni a géptestbe. A hagyományos városi kivitelek 64, a hosszított Leyland modellek 72 utas számára nyújtottak ülőhelyet – a 2 emeleten együtt. A 4,38 m magas, 8,38 m (hosszított változatok esetén 9,14 m) hosszú géptest alumínium szerkezetének köszönhetően tömege mindösszesen csak 7,35 tonna volt.

A Routemaster másik ikonikus formatervi jellemzője a nyitott utastér volt. Elméletileg jó ötletnek tűnt, hogy az utasok csak felugranak a buszra és nem kell időt pazarolni az ajtó nyitásával, zárásával. A gyakorlatban mégsem bizonyult olyan jó ötletnek, mivel évente átlagosan 12 utas vesztette életét utazás közben. A tragédiák megelőzéseképp készültek elektronikusan működtethető ajtóval felszerelt modellek is, illetve olyanok is, amiknek a zárható ajtaja a kabin elején helyezkedett el. Ez utóbbiak távolsági buszok és reptéri járatok szerepét töltötték be. Ha részletesebben is érdekel a brit ikon története, nézd meg a lenti videót!

Az Anglia jelképévé vált buszok 2005-ös leselejtezése után úgy tűnt, a Nagy Piros Buszok örökre eltűnnek London utcáiról és kizárólag csak a turistalátványosságok helyszínein fognak felbukkanni. A britek nagy örömére 2007-ben bemutatkozott az utód New Routemaster, azaz „Új Routemaster” névre keresztelt modell, ami elődjének formatervi elemeit modern vonásokkal ötvözve egy egyedi retró-feelinget ad át.

A Wrightbus gyártotta emeletes dízel-elektromos hajtást kapott. 2011 és 2017 között 1 000 példány látott napvilágot. Méreteiben és befogadó képességében túlszárnyalja elődjét: a 11,2 m hosszú, 12,6 tonnás gép 87 utas szállítására alkalmas, melyből a „földszinten” 22, az emeleten 40 fő számára nyújt ülőhelyet. Őt már zárt utastérrel szerelték, a karosszéria bal oldalára 3 ajtót szereltek. Az új modell egységára 354 500 font volt, ami kb. 126 millió forintnak felelt meg.

A kultuszteremtő gépezet más országokat is megihletett. A jugók egy időben nagyon lelkesen vásárolták fel az Egyesült Királyság kiöregedett tömegközlekedési eszközeit, köztük a Routemastereket is. A macedónok olyannyira megszerették őket, hogy felkérték a kínai Yutong Groupot, hogy tervezzenek nekik egy retró járművet, amit Szkopje népének szolgálatába tudnak állítani.

Az AEC Routemaster egy legendás példája a mérnöki találékonyságnak, ami évtizedekkel túlélte saját korát. A jelkép nem csak Angliában, de a világ minden táján ismertté vált, aminek még ha sokan nem is tudják az igazi nevét, legalább már hallottak róla. Mit gondolsz, ha Londonban jársz, Te felpattannál a történelem e guruló darabjára?