Brezsnyev, az őrült autóversenyző

A nyugati országokkal ellentétben, a Szovjetunióban az autók gyűjtése igencsak ritka jelenségnek számított. A szovjet polgárnak a hétköznapi hazai járgányokra is éveket kellett várnia. Ezenkívül, a tőkés országok által gyártott autók birtoklása, amelyek Leonyid Brezsnyev gyűjteményének nagy részét alkották, önmagában is rendkívül extra kivételnek minősültek a szovjet emberek körében, hiszen hivatalosan nem szállították őket az országba nyílt értékesítés céljából. Formálisan a gyűjteményben szereplő autók közül több nem is személyesen Brezsnyev tulajdonát képezte, hanem a Központi Bizottság apparátusához tartoztak, bár kifejezetten neki készültek, vagy ő kapta azokat ajándékba.

Leonyid Brezsnyev mindig ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal kipróbálja a főnöki ajándékot, aznap éppen az egyedi összeállítású, sötétkék Lincoln Continental modellt, amit Richard Nixon ajándékozott neki. 1973-at írtunk akkor.

„Brezsnyev gyermeki örömmel az arcán ugrott be az autóba, majd engem maga mellé rántott az anyósülésre és nekilódult, mire a személyes testőrségem parancsnoka elsápadt” - emlékezett vissza Nixon az életveszélyes kalandjuk első másodperceire.

„A Camp David-i rezidenciám körül kanyargó keskeny autóúton száguldottunk mind sebesebben, és én csak arra tudtam gondolni, hogy mi lesz velünk, ha ezen az egyirányú közúton az egyik sarkon váratlanul befordul a titkosszolgálat járőröző dzsipje vagy a tengerészgyalogság készültségbe helyezett katonai járműve gurul ki elénk” – mesélte az amerikai elnök.

Amikor már 50 mérföldes (80 km/óra) sebességgel közeledtek a legveszélyesebb meredek útszakaszhoz, Nixon felkiáltott: „Lassú ereszkedés, lassú ereszkedés!”, de a főtitkár ügyet sem vetett a megrémült elnökre, pedig ő is látta, hogy az út veszélyesen éles kanyart fog venni.

„A kerekek éles csikorgásba fogtak, amikor Brezsnyev úr a fékpedálra taposott, erőteljesen félrefordította a kormányt és megfordult. Az utazást követően a főtitkár elégedetten ennyit mondott: „Ez egy nagyon szép autó. Jól megy az úton.”, amire csak annyit tudtam felelni, hogy „Ön kiváló sofőr, én soha nem tudnék befordulni akkora sebességgel, amivel haladt” – olvashatjuk életrajzában Nixon szavait.

Leonyid Iljics a Nagy Honvédő Háború idején tanult meg autót vezetni, mégpedig igen jól, de a sebesség folyton megszédítette. Miután főtitkár lett, mindig számíthatott a vidéki autóutak, városi sugárutak forgalomtól mentes szakaszaira, amiket ki is használt. Egy alkalommal – a városi legenda szerint – azonban balesetet is szenvedett, de az egyik sofőrére fogták az esetet.

Az mindenesetre tény, hogy életrajzírói megjegyzik, többször életveszélyes helyzetbe hozta, sőt, egyenesen sokkolta a magasrangú vendégeit, akik vele utaztak. Ilyen élményben volt része Henry Kissinger amerikai külügyminiszternek is.

„Egy alkalommal a főtitkár elvitt egy fekete Cadillac modellel. Nagy sebességgel rohantunk a keskeny, kanyargós országutakon, így csak imádkozni tudtam, hogy a legközelebbi kereszteződésben megjelenik néhány rendőr, és véget vet ennek a kockázatos játéknak. De ez túl valószínűtlennek tűnt, mert itt a városon kívül, ha lett is volna útellenőr, aligha merte volna megállítani a párt főtitkárának az autóját. A gyors utazás a mólónál ért véget. Brezsnyev ott szárnyashajóba ültetett, amelyet szerencsére már nem ő vezetett” – írta visszaemlékezéseiben Kissinger.

Minden ország vezetője ismerte Brezsnyev autók iránti szenvedélyét. Ráadásul Leonyid Iljics a nagyon elegáns és a nagyon nagy autókat kedvelte. Persze a politikai vezetők készségesen adták neki az akkori autóipar legjobb példányait.

Leonyid Brezsnyev személyes testőre, Vlagyimir Medvegyev visszaemlékezései szerint „a főtitkárnak bemutatott nagyszámú gépkocsit azzal magyarázzák, hogy a Szovjetunió Külügyminisztériuma előzetesen megállapodott annak az országnak a hatóságaival, ahol a látogatás készült, egy autóajándék szükségességéről”.

Szóval, a főtitkár működése alatt ezeket a modelleket kapta: Chevrolet Bel Air, Opel Kapitan L, Chrysler 300, Maserati Quattroporte, két Mercedes, egy Lincoln Continental, két Cadillac, három Rolls-Royce, egy Oldsmobile, egy Pontiac és még egy egyedülálló elnöki Nissan President modellt is.

A kimondottan a főtitkárnak épített szovjet járgányokról nem is beszélve. A spéci golyóálló, felrobbanthatatlan szovjet GAZ típusok, a Volgák és ZIL-ek mellett szó esett még egy Jaguarról, egy Porschéről és más külföldi márkákról is.

Az, hogy a felsorolt autók közül kinek melyik (lenne) a szíve csücske, arról nehéz szólni, de az én toplistámat a három Rolls-Royce vezeti még akkor is, ha ez sznobizmusnak tűnik. Ha időrendben haladunk, az alábbi nyálcsorgató verdák sorakoznak fel, amelyeknek a történetét is igyekeztem összegyűjteni.

Először következzenek a Rolls-Royce csodái: Az első Rolls-Royce Silver Shadow-t (1968, Egyesült Királyság) Armand Hammer amerikai üzletember adományozta Leonyid Brezsnyevnek még 1968-ban. A Novaja Gazeta szerint csak öt ilyen autó volt a világon.

A második Rolls-Royce Silver Shadow-t (1974, Egyesült Királyság) 1974-ben adományozta II. Erzsébet királynő a főtitkárnak. A hivatalos változat szerint az egyik GON (Különleges Rendeltetésű Garázs) sofőrje törte össze 1980-ban egy fuvar során, amikor teherautóval ütközött Moszkva közelében.

Más verzió szerint maga Brezsnyev vezette az elnöki konvoj utolsó autójaként, de útját állta egy ügybuzgó közlekedési rendőr, és hogy ne üsse el a szerencsétlen embert, Brezsnyev félrerántotta a volánt...Jelenleg a rigai autómúzeumban őrzik (lettül: Rīgas motormuzejs). A harmadik a Rolls-Royce Silver Spirit -II (1979, Egyesült Királyság) szintén szedán karosszériával. Leonyid Iljics meglepő módon éppen ezzel az autóval szeretett vadászni járni. Most Eduard Tyenyakov börötnben lévő üzletmeber birtokában van.

Az első figyelemre méltó autója egy Chevrolet Bel Air volt (1955, USA). Kupé karosszériával. Nyikita Hruscsov adta Leonyid Brezsnyevnek. Ezt követően Leonyid Brezsnyev Galina lányának ajándékozta. Jelenleg Dnyepropetrovszkban található. Ezt az Opel Kapitan L követte (1960, NSZK). Galina lánya és férje adta ajándékba Leonyid Brezsnyevnek.

A Chrysler 300-ról (1966, USA) csupán annyit tudni, hogy 1986-ban a Maxim Gorkij Filmstúdióból Ezsijev Muharbek Iszmajlovics üzletember vásárolta meg, aki akkoriban az Észak-Oszét Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban élt. 1992-ben, az oszét-ingus konfliktus során az oszét martalócok felgyújtották a sikertelen elkötési kísérletet követően.

Az autóból csupán a kulcsai és dokumentumai maradtak meg. A Maserati Quattroportét (1968, Olaszország) Leonyid Brezsnyevnek az Olasz Kommunista Párt vezetése adta át. Ez egy négyajtós szedán, 290 lóerős, V8-as motorral. Maximális sebessége: 230 km/h.

A következő a Mercedes-Benz 600 Pullman volt (1969, Németország), amely egy hatajtós modell. A Német Szövetségi Köztársaság kancellárja, Willy Brandt adományozta neki. Igazán ritka modell, csak hét (!) példányban készült, és csupán két darab hatajtós volt belőle – a második a japán császáré lett. 2008-ban egy németországi gyűjtőnek adták el, szinte ingyen: 103 600 euróért (mai árfolyamon 37,3 millió forint).

A Mercedes-Benz SL-osztály (NSZK) egy németországi utazása során került Brezsnyev tulajdonába. Kék színű, sportos, kétüléses. Leonyid Iljics azonnal kipróbálta és hosszú utat tett meg vele. A főtitkár elégedett volt a Mercedesszel, de megjegyezte, hogy egy kommunistább szín jobban illene hozzá – a piros! A tulajdonosok meghallgatták a kívánságát, és a kék Mercedest pirosra cserélték.

A Mercedest a Cadillac váltotta (1971, USA). Fekete, a modell és a karosszéria típusa ismeretlen. Richard Nixon adományozta neki 1971-ben. Leonid Breznyev éppen ezzel az autóval szállította Henry Kissinger amerikai külügyminisztert 1972-ben, a Szovjetunióban tett látogatása során.

A kupé karosszériás Cadillac Eldorado (1972, USA) a következő a sorban. Richard Nixon amerikai elnök 1972 májusában Moszkvába látogatott. Az utazás előestéjén Anatolij Dobrinyin, az Egyesült Államok szovjet nagykövete egy magánbeszélgetés alkalmával mondta Nixonnak: „Leonyid Iljics nagyon szeretne egy Cadillac Eldorado autót kapni ajándékba”. A jármű így három nap alatt külön megrendelésre elkészült. A negyedik napon Leonyid Brezsnyev Cadillac modelljét az amerikai légierő repülőgépe vitte Moszkvába.

Az Eldorado azonban árnyékba került, amikor Brezsnyev meglátta Nixon 1972-ben tett moszkvai látogatása során az elnöki Lincoln gépkocsit, és így kiáltott fel: „Lehet nekem is ilyenem? Csak természetesen átlagos." Nixon kérésére az amerikai üzletemberek vásároltak egy autót a főtitkárnak 10 000 dollárért (1973-as árakon). Az autót a két ország vezetőinek következő találkozóján mutatták be Leonyid Brezsnyevnek. Nixon számára emlékezetes volt a próbaút...

„Hivatalos ajándékot adtam neki – egyedi összeállítású világoskék Lincoln Continentalt, fekete velúrkárpitozással. A műszerfalon felirat található: „Örök emlékbe. A legjobb kívánságokkal.” A Lincoln Continental (1973, USA) szedán karosszériát kapott. Leonyid Brezsnyev őrségének a visszaemlékezései szerint ez volt a „főnök” kedvenc autója. A két vezető híres-hírhedt útja is ezzel a kocsival zajlott.

A Nissan President (1973, Japán) első példánya a japán miniszterelnök hivatalos autója lett, a második ajándék gyanánt pedig kifejezetten Leonyid Brezsnyev számára készült. Éppen ezen az autón kocsikáztatta végig Moszkván a főtitkár Richard Nixon amerikai elnököt és Henry Kissinger amerikai külügyminisztert. Brezsnyev halála után lánya, Galina örökölte, aki hamarosan eladta a Pocsajevszkij Lavra apátjának.

Később az apáttól Pimen pátriárkához került. Más források szerint ez a Nissan kezdettől fogva a patriarchátus autója volt, mivel a japánok nem a főtitkárnak, hanem Pimennek adományozták. 1992-ben az autót Borisz Lahmetkin pénzember vásárolta meg a Ritka és Egzotikus Autók 3. Összoroszországi Szalonban – 160 000 dollárért.

A hivatalos szovjet gépek pedig a következők voltak: GAZ-13 "Chaika" (1965, Szovjetunió). 1976-ban Leonyid Brezsnyevnek egy új Csajkát, a GAZ-14-et adtak át, a régi Csajkát pedig a Kujbisevi terület egyik kollektív gazdaságának az elnöke szerezte meg. Jelenleg a Szamarai területen található.

A GAZ-14 Csajka (1976, Szovjetunió) volt a legelső, az 1976 decemberében megjelent "Sirályt" személyesen adományozták Leonyid Brezsnyevnek 70. születésnapja tiszteletére. Érdekes, hogy a kizárólag a Brezsnyevnek szánt darabot festették sötét cseresznye színűre, az összes többi „Sirályt” kizárólag feketére festették. Az autót barbár módon megsemmisítették a Mihail Gorbacsov vezetésével folytatott "kiváltságok elleni küzdelem" éveiben. A GAZ-14 Volga GAZ-3102 (1982, Szovjetunió) modellt a Gorkij Autógyár adományozta Brezsnyevnek a május 9-i győzelem napjára.

Brezsnyev tulajdonában volt még egy Volga GAZ-24-95-ös, egy Volga GAZ-24-95 összkerékhajtású gépkocsi, amelyeket a Gorkij Autógyár készített. Sokat használta a GAZ-14 Volga ZIL-115, páncélozott gépjárművet, amelyet szintén Mihail Gorbacsov utasítására pusztítottak el. Ennek az autónak a darabjai fennmaradtak, és a Lomakov Múzeumban vannak. Volt még egy páncélozott ZIL-4105-ös hivatalos autója is.

Leonyid Brezsnyev halála után a gyűjteményt elkobozták a családjától és szétosztották. Galina lányának emlékirataiban ez szerepel: „A pápát az SZKP Központi Bizottságának politikai irodája döntése alapján jutalmazták. És mi van akkor, ha szerette a kitüntetéseket? Végül is ez egy ártalmatlan furcsaság. Hiszen neki nem voltak lakásai, dácsái, sőt, külföldi számlája sem... És mi a baj a rendjelekkel, hiszen ez a legolcsóbb módja annak, hogy köszönetet mondjanak egy olyan embernek, aki olyan sokat tett az országáért. És ezek után szinte mindent elvittek.

Ráadásul nem szégyelltek ebből az alkalomból rendeleteket kiadni. Először a Győzelem-rend kitűntetését vonták vissza. Értékét tekintve ez volt a legdrágább: sok volt rajta a gyémánt, a rubin...Elvették az összes értékes tárgyat, amiket apának ajándékoztak. Akkor vitték el az egész fegyverkollekciót, amikor apám teste még ki sem hűlt. Elszállították az összes autót. Még a lakást is lepecsételték – akkor szinte minden eltűnt. Elvittek minden értékeset – mindent, ami csillogott...”

A külföldi autók kézen-közön kerültek árnyékba, a szovjeteket – egy-két kivétellel – visszaszállították az anyagyárukba, ahol a KGB felügyelete mellett semmisítették meg őket, hiszen megannyi hadititkot tartalmaztak.

Amennyiben érdekelnek a keleti blokk további modelljei, tekintsd meg ezt a Lada 2101 bemutatót. Ha a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.