Az előző évszázadban több gyártó is megpróbálta letaszítani a Cadillac-et a trónról, de mindegyikük terve kudarcba fulladt
A XX. században a Cadillac a legkimagaslóbb minőség, luxus és státusz szinonimája volt az amerikai piacon. A letűnt korok egy olyan autógyártójaként tekintünk rá, mely büszkén hirdette a szabad világ szellemiségét és nagyra törő vágyait.
Ezért a címéért persze több rivális gyártó is ferde szemmel nézett rá, s időközönként megesett, hogy egy új modellel, netalán új márkával törjön a General Motors legelitebb monstrumának trónjára. Ma megismerheted azt a 6 autót, amik le akarták körözni a legendás „V” jelű típusokat, ám merényletük tragédiába fulladt.
De először ejtsünk pár szót magáról a Cadillacről. A céget 1902-ben Detroitban alapították, korábban mint Henry Ford Company volt ismert, ami a T-modell atyjának egy csődbe fulladt vállalkozása volt. A befuccsolt céget felvásárolták, majd egy bizonyos Henry M. Leland javaslatára a befektetők folytatták az automobilok gyártását. Az új vezetőség új nevet adott a márkának: Detroit alapítójának, Antoine de la Mothe Cadillac tiszteletére a Cadillac nevet kapta. Az első autó 1902. október 17-n hagyta el a gyártósort. A 10 lóerős, 7 kW-os jószág a motor kivételével minden részletében azonos volt az első Ford A modellel.
Mikor a General Motors 1909-ben felvásárolta a luxus-gyártót, a márkanév az USA összes államában már ismert volt. A XX. század első felének háborús légkörében a Cadillac meg tudta őrizni hírnevét, az azt követő évtizedekben modelljei az USA legismertebb jelképeivé nőtték ki magukat. Egyik legmeghatározóbb típusa az 1948-as Series 62 volt, melynek hátsó sárvédőjét a P-38 Lightning repülőgép ihlette. Ez a kezdetleges uszony vezetett az ’50-es évek trendjéhez, a Forward Look megszületéséhez. A Cadillac mindig is élen járt formatervezés és fényűzés terén. Nézzük mely autók voltak azok, amik magukénak akarták tudni ezt a címet!
Isotta Fraschini Tipo 8A, 1924 – 1931
Kezdjük először az import modellekkel. A múlt század első felében Amerikában divatosak voltak az európai luxusautók, melyek között az olasz Isotta Fraschini kimagasló helyen szerepelt. Legsikeresebb modellje a 8A típus volt, ami különleges helyet foglalt el az USA legpénzesebb vásárlóinak szívében.
A módos üzletemberek mellett Hollywood népe is rajongott az autóért, de ez mégsem volt elég a márkanév fennmaradásához. A II. világháború után az Isotta felhagyott a luxusautók gyártásával, és kifejezetten csak az európai piacra szerelt haszonjárműveket. 1955-ben végleg lehúzta a rolót. A 7,4 literes motorral szerelt 8A korának legdrágább autója volt, ára újonnan 50 ezer dollár, vagyis mai értékek szerint fél millió dollár lenne. Ez nagyjából 149,82 millió forintnak felel meg.
Hispano-Suiza H6B, 1919 – 1931
Az olasz Isotta mellett más európai luxusmárkák is beszivárogtak az USA-ba. Közülük a spanyol Hispano-Suiza volt az egyik legkívánatosabb tengerentúli márka. A cég az 1910-es években Párizsba költöztette személyautógyárát, és kifejezetten a párizsi nemesség számára készített automobilokat. Az amerikaiak mindig is rajongtak mindenért, ami francia, így Hispanóból is került néhány az Újvilágba. Legtovább gyártott modellje a H6B volt, amit egy 6,6 literes, soros elrendezésű 6 hengeres erőforrással szereltek.
Az Isottához hasonlóan a második világégést követően a Hispano is leállította személyautói gyártását, majd rövidesen letette a kanalt. Mivel a márka pályafutása hamar véget ért, így esélye sem volt letaszítani Amerika trónjáról sem a legendás Duesenberget, sem pedig az annak árnyékában lappangó Cadillac-et.
Duesenberg Model J, 1928 – 1937
Németes hangzású neve ellenére a Duesenberg egy minnesotai alapítású gyártó volt. August és Frederick Duesenberg eleinte a motorsportban látta a firma jövőjét, de rövidesen áttért a luxusautók gyártására. 1928-ban mutatták be a J modellt, ami a korszak Amerikájában a legnagyobb presztizsű autó volt.
Felszereltsége az ultra-luxus netovábbjával volt egyenértékű, míg motor terén a legerősebb autó volt. Ez betudható annak, hogy a Duesenberg fivérek a sorozatgyártású luxusautókba is versenymotorokat szereltek, amik a Model J esetén 400 lóerősek is lehettek – halkan megjegyzem, 1928-t írunk! A Duesenberg volt az egyetlen gyártó, ami maga mögé tudta utasítani a Cadillac-et, ám sikere nem tartott sokáig. Az 1930-as évek végére súlyos anyagi gondokkal küszködött, s mivel önálló gyártó volt, nem volt testvér-vállalat, akitől olcsón ihletet meríthetett volna. A J-re válaszul a Cadillac bemutatta a Series 452-es V16-os modellt.
A Saint Paul-i vállalat 1937-ben lehúzta a rolót, és átadta helyét a Cadillac-nek. A Model J korának legsportosabb, s egyben legelegánsabb amerikai autója volt, még Jay Leno-nak is van belőle! Nézd meg a videót és hallgasd meg, Ő maga mit mond a típusról!
Tucker 48, 1948
A II. világháború után az amerikai gyártók is bajban voltak. Mivel a viaskodás ideje alatt főképp katonai célokra gyártottak járműveket, a személyautók küllemi megjelenésének fejlesztése jócskán elmaradt. Az 1940-es évek végén egy bizonyos Preston Tucker előállt egy formabontó, teljesen új autó ötletével, amit 1948-ban piacra is dobott.
A Tucker 48 saját korában egy kifejezetten újszerű, jövőbe mutató autónak számított, ami számos olyan jellegzetességgel bírt, ami a ’40-es években kuriózumnak számított. Ő lett volna például az első sorozatgyártású típus, amit biztonsági övvel szerelnek. Preston tanácsadói ennek ellenére mégis azt javasolták, hogy vesse el az ötletet, mert az éra vásárlóiban azt az érzetet keltené, hogy a kocsi nem biztonságos.
De ha ennyire nagyratörő autó volt, mégis hol volt a hiba? Egyes állítások szerint a Ford – Chrysler –GM együttesen lépett fel az önálló vállalat ellen, és kollektívan egy fizetett lejárató kampányt indítottak nem csak a Tucker márka, de maga Preston Tucker ellen is! Attól féltek, hogy a Tucker lekőrözi őket és bevételeik jelentősen megcsappannak.
Egy Tucker ára 4 000 dollár körül volt, ami a GM márkái tekintetében a Buick és a Cadillac között helyezkedett el. Igaz, a Tucker 48 nem kifejezetten a Cadillac-et „támadta”, de az anyavállalat több ponton is megkérdőjelezhető lépést tett, hogy márkái, köztük a Cadillac ne sérüljön.
Az ármánykodások ellenére manapság egy Tucker 48 ára a csillagos egekben repked, az RM Sotheby’s árverésein az 1 millió dolláros, vagyis kb. 300,3 millió forintos árcédula teljesen átlagosnak számít. Ehhez az is hozzájárul, hogy összesen csak 50 példány látott napvilágot. Ha részletesebben is érdekel az amerikai küklopsz, nézd meg a Donut Media videóját!
Imperial Newport, 1955 – 1956
Az 1950-es évek közepére a Chrysler megelégelte, hogy továbbra is a Cadillac és a Lincoln után kullogjon. 1955-ben megalapította az „Imperial”, magyar jelentése szerint „Birodalmi” márkát, melynek első modellje lényegében egy Chrysler C-300 koppintása volt. Sőt, az első szériás modellek saját típusjelöléssel sem bírtak, mindegyikük kivitelük szerinti fantázianevén futott. A "Newport" például a B-oszlop nélküli kupék megnevezése volt.
Az 1955-ös Imperialokkal a Chrysler még csak tesztelte a piaci viszonyokat, de sosem volt képes olyan elit autót piacra dobni, ami a Cadillac nyomába érne. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy ugyanezt a formatervet Walter Chrysler vállalatai több modellként is értékesítették, ami csökkentette az exkluzivitás érzetét: Ezek pedig a Dodge Royal Lancer, Chrysler C-300 és a fent említett Imperial.
Continental Mark II, 1956 – 1957
Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy a cérna a Fordnál szakadt el a leginkább. Henry Ford unokájánál annyira elgurult a gyógyszer, hogy a Lincoln – Edsel – Mercury divízión belül egy új márkát alapított, csak azért, hogy legyűrje a GM luxusmárkáját. Mivel a nép imádta az első generációs Continentalt, a Lincoln tonna számra kapta a leveleket, hogy mikor érkezik a következő modell. A hatalmas lelkesedésen felbuzdulva a Ford arra jutott, hogy egy újabb Lincoln típus helyett megalapítja a Continental márkát.
Ez 1956-ban a Continental Mark II-ben bontakozott ki, amit a Ford „Az amerikai Rolls-Royce” megnevezéssel illetett. A Duesenberg óta a Mark II volt az egyetlen autó, ami képes volt maga mögé utasítani a Cadillac-et. Csakis a leggazdagabb amerikai üzletemberek és filmcsillagok engedhették meg maguknak a 9 960 dolláros autót, melynek ára ma kb. 30 millió forint lenne.
Mivel a korszak minden extrája az alapfelszereltség részét alkotta, például a szervó, fékrásegítő, automataváltó, stb., így a légkondi volt az egyetlen opcionális extra. A Cadillac-verő kupé karrierje sajnos tragikus véget ért: Az anyavállalat minden egyes eladáson 1 000 dollárt bukott, így a termelést a rákövetkező évben le is állították.
A kupé csak kis példányszámban készült, s ennek legnyomósabb indoka, hogy a Continental Mark II-t a Ford főképp azért gyártotta, hogy az amerikai nép elaléljon a cégcsoport nagyságától. Többnyire olyan emberek utaztak vele, akiknek a Continental ajánlotta fel a vásárlás lehetőségét. Közéjük tartozott például Elvis Presley és Elizabeth Taylor is. Nézd meg a videót és járd körbe a színésznő egyedi színkombinációjú autóját!
A több évtizedes próbálkozás ellenére egy gyártó sem tudta letaszítani a Cadillac-et a trónról, ennek ellenére a hadakozás számos nagyszerű és szemet gyönyörködtető autó megszületéséhez vezetett. A folytatásban további luxusautókról olvashatsz, amik a General Motors legelitebb márkájának címére pályáztak. Addig is szavazz, és mond el a véleményed a felsorolt 6 autóról!
Gondos László, Simon István (ford.), (2017) Klasszikus Autók Könyve, HVG Kiadó Zrt.
