2019. január 19. | 11:20
Alapjárat

Nem volt egyszerű a két magyar overlander bejutása Thaiföldre

Fordító: Hajdu Balázs

Két magyar, Evelin és Ferenc Budapestről Szingapúrba autóval vágott neki. Az előzményeket a cikk alján találod!

Evelin és Ferenc beszámolt a legújabb történésekről:

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, problémáink akadtak a thaiföldi határátlépéssel. Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz, ám azt nem hittem volna, hogy négy próbálkozásra lesz szükség, hogy sikerrel járjunk. Számomra érthetetlen okokból 2016 elején új szabályozásokat vezettek be Thaiföldön. Ennek megfelelően csak Laoszban, Malajziában és Szingapúrban regisztrált járművek léphetnek be az országba korlátozás nélkül. Ha nem ezekben az országokban jegyeztetted be az autót, akkor szükséged lesz egy „átmeneti engedélyre”.

Mielőtt egy ilyen engedélyért folyamodnál, vannak bizonyos előfeltételek, melyeknek meg kell felelni. Csak akkor tudsz engedélyt igényelni, ha a járműved:  

  • motorkerékpár
  • személyautó, kisbusz, melyben legfeljebb 9 ülés található (beleértve a vezető ülést)
  • legfeljebb 3500 kilogramm tömegű pickup

Ez azt jelenti, ha például lakóautóval érkezel, ki vagy zárva az engedélykérelmezési folyamatból.

A hivatalos út: hogyan kérelmezzük az átmeneti engedélyt a Thaiföldre történő belépéshez?

Egy olyan thai utazási irodán keresztül kell igényelni az engedélyt, mely rendelkezik a megfelelő licenszekkel. Bármelyik utazási iroda nem felel meg. Legalább 15 nappal a határátlépés előtt kell benyújtani az igénylést. Ha sikerült átjutnod a bürokratikus útvesztőkön (remélhetőleg a kiválasztott iroda segíteni tud), kapsz egy átmeneti engedélyt, mely legfeljebb 30 napig érvényes, a tervezett útvonaladtól függően.

A szabályok azt is előírják, hogy állandóan veled kell lennie egy Thaiföldön regisztrált kísérőjárműnek. Az igényléshez szükséges dokumentumok listája nagyon hosszú, és természetesen az engedély rendkívül sok pénzbe kerül, ami több ezer dollárt jelent. A folyamat és elvárások nagyon hasonlítanak ahhoz, amit Kína előtt kellett elvégeznünk.

A jelentős különbség mondjuk az, hogy a kínai szabályozások tiszták és érthetőek, mivel már évek óta alkalmazzák őket. Nagyon sok jó utazási iroda van, és mivel a szabályok szerint veled kell lennie egy idegenvezetőnek, ő is sokat segíthet az ellenőrzőpontokon, még olyan egyszerűnek tűnő feladatokban is, mint útbaigazítást kérni vagy belépőjegyeket vásárolni. Kínában nagyon kevesen beszélnek angolul, így nagyon hálásak vagyunk Shang és Brenda segítségéért, melyet az országban töltött 43 nap alatt töltöttek.

Egy kínai túra minden alkalommal hosszú. Rengeteg a látnivaló, Thaiföldhöz képest jóval több értéket kapsz a pénzedért, amit az engedélyekért kifizetsz. Természetesen Thaiföldön is sok mindent lehet csinálni, ám a költségek egy kicsit magasak, főleg annak tükrében, hogy korábban nem kellett ezekért a dokumentumokért fizetni. Rengeteg átverésről szóló történetet is hallottunk, amikor a túrázókat, amikor „vezetett kirándulás” címén többezer dollárral húzták le. Amit a pénzükért kaptak, az egy viszonylag egyszerű(bb) határátlépés volt, ezután az idegenvezető faképnél hagyta a társaságot. Talán még jobban is jártak, hogy saját ritmusuk szerint fedezhették fel az országot.

A valóság – avagy, hogyan lépik át az autós túrázók valójában Thaiföld határát

Mivel a szabályozások viszonylag frissek (mindössze 2016 februárja óta hatályosak), a határőrök nem minden esetben alkalmazzák azokat. Nem tudom, hogy ez a tudás hiányának, vagy a hatóságok nemtörődömségének köszönhető-e.

Laoszban hasonlóképpen új szabályozások léptek életbe, melyeket egyáltalán nem alkalmaznak. Szerintem ezen is változtatni fognak, ám jelenleg nagyon könnyű bejutni az országba. Mivel a laoszi törvények szerint kötelező átmeneti engedélyt nem igazán ellenőrzik, így az autósok ott próbálnak átkelni a határon, ahol az a közelmúltban másoknak is sikerült. Ezáltal számos autós kalandorral találkozhatunk Laoszban, ezeken a találkozókon pedig rendkívül hasznos információk cserélhetnek gazdát, akár a thaiföldi határátlépéssel kapcsolatban is. Ezen kívül rengeteg beszélgetés zajlik az Overlanding Asia Facebook csoportban, illetve a kifejezetten erre a célra létrehozott Thaiföld – új szabályozások a külföldi járművel utazók számára csoportban is.

A kulcsfigura, a Pattayában található Plodd Stop vezetője, David Goodchild. Mindenki tőle kér segítséget. David maga is overlander, aki jelenleg Thaiföldön él. Ő az, aki birtokában van minden hasznos, és naprakész információnak. Tud segíteni a biztosítás intézésben, illetve hasznos tanácsokkal is szolgálhat.

Saját tapasztalataink és a David által elmondottak alapján összegyűjtöttük a főbb irányelveket, melyeket érdemes követni: 

  • Vasárnap este a legjobb időpont a határátlépésre. A főnök talán nincs épp a helyszínen, a szolgálatban lévő tisztek pedig nem biztosak a szabályokban, és nem akarják hétvégén zaklatni a főnöküket, így egyszerűen átengednek.
  • A legészakibb határátkelő Laosz és Thaiföld között biztosítja a legkönnyebb átjutást. David szerint még senkit nem küldtek innen vissza. 
  • Ha egy határőr nemet mond, ne add fel. Maradj higgadt és udvarias. Próbálj beszélni a felettesével, hogy neked csak egy átmeneti vámengedélyre van szükséged (ne tévesszük össze a fentebb említett „átmeneti engedéllyel”), és talán így átengednek. 
  • Ha megtagadják a belépést, próbálkozz újra a legközelebbi átkelőnél

3 alkalommal is elutasították a belépésünket. Végül a Pakse nevű átkelőnél sikerült belépnünk az országba. Velünk volt Paul és Clemence, barátaink az All You Can East találkozóról.

Először Thakheknél próbálkoztunk, itt azonban a szolgálatos tiszt kiválóan ismerte a szabályokat, és nagyon határozottan közölte, hogy nem léphetjük át a határt. Felajánlotta, hogy felhív egy utazási irodát, ám mi illedelmesen megköszöntük a lehetőséget, és visszatértünk Laoszba.

Második és harmadik alkalommal is Vientiánnál próbálkoztunk. Másodszorra reménykedtünk abban, hogy más határőrök lesznek szolgálatban, ez viszont nem jött be, hiszen pontosan ugyanazokkal az arcokkal találkoztunk, akik természetesen ezúttal sem engedtek át. Senkinek sem ajánlanám ezt a határátkelőt, mivel itt rendkívül alaposak, és jól ismerik a szabályokat. Ezzel együtt sokaknak sikerült itt átkelniük.

Nem elég, hogy csalódottak voltunk a sikertelen határátlépés miatt, egyre nehezebbé vált visszatérni Laoszba. Minden alkalommal el kellett magyaráznunk, hogy nem engedtek be minket Thaiföldre, és meg kellett kérnünk a laoszi határőröket, hogy húzzák ki a kilépő pecsétünket, melyet fél órával azelőtt kaptunk.

A harmadik alkalommal gyakorlatilag át kellett sétálnunk Thaiföldre, hogy kapjunk egy pecsétet az útlevélbe. Majd természetesen vissza is kellett fordulnunk. Könnyedén visszatérhettünk Laoszba, azonban közben új vízumot és átmeneti engedélyt kellett igényelnünk. Ez újabb 100 dollárba került, ám legalább volt újabb 30 napunk kitalálni, hogy is fogunk végül átjutni Thaiföldre. 

Szerencsére csak pár napot kellett várnunk, amikor Paul és Clemence felajánlották, hogy velük együtt próbálkozzunk a határátlépéssel. Paulnak ugyanis van egy thai barátja, aki segített a folyamatban. Sokat jelentett az ő nyelv-és helyismerete, így mindkét járművet beengedték az országba.

Összefoglalva tehát, a legfontosabb információk begyűjtéséhez a többi overlanderrel kell beszélni. Nem szabad feladni, próbálkozni kell, és végül sikerülni fog, és beléphetsz a Mosoly Országába – kivéve, ha a szabályokat következetesebben betartják majd a jövőben.

Az írás november 27-én került publikálásra.

A Budapest-Szingapúr overlanding-sorozat eddigi részei:

Overlandiste