2018. október 08. | 13:54

Az idei évben az Őrségben keltett feltűnést a hosszan kígyózó Mini-konvoj.

Amikor kiderült, hogy az Alapjárat csapata is részt vesz a Mini-túrán, széles mosolyra húzódott a szám. Hiszen mi jut eszébe az embernek erről a márkáról? A vidámság, az egyediség. Mindig feldobja a napom, ha az utcán egy brit zászlós tetejű Minit látok, így adta magát a helyzet, hogy ha egyszerre húszat látok belőle egy helyen, az maga lesz a parádé.

Szerencsére ezen az októberi reggelen napos volt az idő, és mire Póczak Tomi kollegámmal megérkeztünk a budaörsi benzinkút parkolójába, már legalább tíz márkatárs parkolt egymás mellett. Tulajdonosaik és utasaik már jókedvűen beszélgettek, és persze minket is vidáman fogadtak az 1,5-ös turbós Cooperünkkel. Az ilyen autós találkozók mindig különlegesek, hiszen rengeteg érdekes járművet lehet látni, más-más kacifántos történettel.

Az eseményt a Magyar Mini Maffia csoport vezetője, Molnár Bence szervezte, és a túra kezdete előtt még tartott egy gyors tájékoztatót a későbbi megállókról és a fontosabb tudnivalókról. Az élő bejelentkezés után már éreztük Tomival, hogy ez egy jó kis nap lesz. Szerencsére út közben volt időnk Bencétől is megkérdezni egy-két dolgot. Például azt, hogy miért épp a Minit választotta kedvencnek.

„Leginkább a brit forma fogott meg, de a német minőség is kecsegtető volt számomra. Szeretem a gokartos futóművét, mely városban és a szerpentineken egyaránt jól jön. Sokszor hallani, hogy ezt az élményt csak akkor érzi át az ember, ha kipróbálja. Ez szerintem is igaz, mindenkinek ajánlom! Persze a kezdetekkor még nem ismertem az autó minden előnyét, akkor csak egy olyan járművet szerettem volna, amely kitűnik a tömegből, és nem jön szembe egy másik minden sarkon.”

Az indulás után az M7-esre kanyarodott a konvoj, az első megállónk pedig Balatonlellénél volt. Egy komplett turistacsoport is ott tartott éppen pihenőt. Mondani sem kell, előkerültek a kamerák, minden nyugdíjas hevesen mutogatott a nagy rakás kisautó felé. Ez az egész utunkra jellemző volt, mindenhol megrökönyödtek az emberek, hiszen ennyi Minit ritkán látni egyszerre egy helyen. Itt megtudtuk Bencétől azt is, mi vitte rá arra, hogy Facebook csoportot indítson és közösségépítésbe kezdjen.

„Amikor megvettem a kocsit, néhány fórumon kívül nem találtam olyan csoportot, amely a BMW-konszernes Minivel foglalkozott volna. Ráadásul a találkozók sem voltak nagy létszámúak, ezeket szerettem volna összefogni. A csoport kiindulópontjának a 2017 áprilisi MINI-M rendezvényt tartom, melynek szervezésénél a márkaképviseleteket is bevontam. Ezen az időfutamon csaknem félmillió forint adomány gyűlt össze, amellyel a gyermekekkel foglalkozó Lurkó Alapítványt segítettük. Ezen kívül azóta három jótékonysági rendezvényünk is volt. Jelenleg körülbelül 1450 taggal rendelkezik a csoport országos szinten, mely folyamatosan bővül.”

A következő megálló Lentiben volt, ahol további „Maffia” tagok csatlakoztak hozzánk. Innentől nagyjából állandó lett a létszám, így elindulhattunk Őriszentpéter felé, ahol egy kiváló ebéd, majd Szalafőn a Pityerszeri Skanzen várt ránk. Itt egy nagyobb pihenőt tartottunk, volt időnk egy közös csapatképet készíteni, az autók gondos formációba parkolása után. A főszervezőnk pedig elmondta, hogyan is valósult meg ez az esemény.

„Természetesen nem egyedül az én érdemem a csoport, a „Mini Maffia” tagjai nagyszerű emberek. Igyekszem minden túra útvonalát úgy kialakítani, hogy a lehető legoptimálisabb legyen. Mivel országszerte vannak tagjaink, így általában meg tudok kérdezni egy helyi Minist, hogy melyik utakat ajánlja az adott területen. A csapatpólóval, matricákkal és az egységes rendszámtáblatartók beszerzésével pedig a barátnőm foglalkozott, szerencsére mindenben támogat, hiszen ő is fanatikus.”

Ezután Szentgotthárdnál Ausztriába vezetett az utunk, majd a Jáki templom megtekintésének érdekében újra magyar földön robogott a csapat. Mókás volt ezekben a kis falvakban látni a meghökkent arcokat, a színes Mini-konvoj minden korosztálynak tetszett, mindenki integetett nekünk.

Azok mondjuk kevésbé örültek, akik épp ki akartak kanyarodni a főútra, mert várniuk kellett egy ideig, mire elhaladt a 20 autóból álló kocsisor. Jól példázza azt, hogy néhány településen a féléves járműforgalmat dupláztuk meg, amikor egy motoros akart kijönni egy mellékutcából, amolyan „tegnap se jött erre senki” mentalitással kanyarodott volna ki lendületből, ám „nagyféket” kellett húznia, mert ott zúgott el a Mini áradat. Néhol a kemény futóművű kisautók pattogtak a vidéki magyar utakon, de ez nem szegte senkinek a kedvét, hiszen a csoport igyekszik az alkatrész utánpótlást is megoldani.

„Kiterjedt közösségként szeretnénk funkcionálni, beleértve elsősorban egymás támogatását szerviz illetve vásárlási tippekkel, tapasztalatok és érdekességek megosztásával. A csoporton belüli alkatrészek, továbbá az autók eladását és megvételét is lebonyolítjuk. Mindenki választ kap mindenre, ami a márkával kapcsolatos, még ha ugyanazt már egy héttel előtte meg is válaszolták másnak. A tagok türelmesek és segítőkészek.” – mondta Bence.

A Jáki templom után újra Ausztriába tértünk át, ahol idilli dombok között vezető kacskaringós utak következtek. Itt nagyon éltek a Minik, mindenki élvezte a kanyarvadászatot. Egy újabb fotózással egybekötött megálló után hazafelé vettük az irányt, Kőszegnél mindenki elköszönt egymástól, majd pedig elindult a maga útjára. Jó érzés volt tagja lenni egy ilyen közösségnek egy egész napon át, széles mosollyal az arcunkon értünk haza Tomi kollegámmal.

Minden autós csoportnak meg van a maga érdekessége, és szerencsére Magyarországon is egyre több van ezekből. Bence szerint már a közel 1500 fős csoportlétszám is túlszárnyalta az elképzeléseit, hiszen nem egy népautóról van szó. Annyi biztos, a jó közösséghez nem feltétlenül kell sok ember, csak legyen megfelelő a mentalitás. Itt pedig nagyon is az!