A W140-es „bálna” Mercedes hét évig képviselte a márka csúcsát a '90-es években. Grandiózus megjelenésével és műszaki túltervezettségével új mércét állított fel a luxusautók piacán.
Már az előző generáció (W126) értékesítésével párhuzamosan, 1981-ben megkezdődött a bálna Merci fejlesztése. A közel egy évtizedig tartó tervezés és finomhangolás során egyetlen cél lebegett a márka igazgatóságának szeme előtt: megalkotni a világ legjobb autóját. Nem volt könnyű dolguk, mivel egyrészt a W126-os is közel volt ahhoz, hogy megjelenésekor elnyerje a címet, másrészt időközben konkurenciának egyre veszélyesebb próbálkozásai voltak, hogy hazai pályán letaszítsák a stuttgartiakat a trónról.
Az autóról képeket ide kattintva találsz.
Új igények a luxusautók piacán
Az Audi bemutatta a V8-at, egy minden évszakban helytálló, komolyan motorizált prémiumautót. A 7-es BMW (E32) már elérhető volt V12-es motorral azoknak, akiknek a hengerszám egyet jelentett a presztízsértékkel. Sőt, egy addig még ismeretlen kihívó is érkezett a felkelő nap országából: a Lexus LS400. A Toyota a semmiből tört be a luxusautó bizniszbe egy japánosan high-tech, tökéletesre csiszolt, ráadásul csábító ár-érték aránnyal rendelkező zászlóshajóval.
Ezekhez a modellekhez viszonyítva a korabeli S-osztály kissé idejétmúltnak hatott. Persze kényelemben és biztonságban még mindig a Mercedes volt a nyerő, de az újonnan kialakult igények átformálták a piacot. Tudták a stuttgartiak, hogy az elektromos komfortberendezéseknek egyre nagyobb szerepe lesz az eladásokban, továbbá a csúcsmodellt mindenképpen V12-es motorral kell szerelniük.
Így tehát az elérendő cél adott volt, már csak érdemben meg kellett valósítaniuk. A formaterven sokat vitatkoztak, mivel egy új arculatot akartak bemutatni a bálnával együtt. A korai koncepciók is egészen csinosra sikeredtek, de a vezetőség nem tartotta őket elég robosztusnak. Tisztában voltak azzal, hogy aki S-osztályt vásárol, az a legnagyobb és legfényűzőbb autót akarja a világon, és ezeknek a tulajdonságoknak vissza is kell köszönnie az exteriőrön. A végső változat 1987-re született meg, a dizájn Bruno Sacco és Olivier Boulay munkáját dicséri. Ötletet merítettetek az XJ40-es Jaguarról és az E32-es BMW-ről, majd a Mercedesekre jellemző tulajdonságokkal ötvözték, hogy egy kompromisszumoktól mentes kinézet szülessen meg.
A bemutató azonban további három évet váratott magára, mivel a V12-es motor még nem volt teljesen kész, és a minden eddiginél magasabb teljesítmény egy komoly fékrendszer fejlesztését is szükségessé tette. A végső prototípusok 1990 júniusára készültek el, a felgyorsított eljárások miatt túllépték a büdzsékeretet, egyes pletykák szerint a W140-es fejlesztése 1 milliárd (!) dollárjába került a Mercedesnek. A németes vállalatfilozófia nem tűrte az ehhez hasonló kilengéseket, így a főmérnöknek, Wolfgang Peternek búcsúznia kellett a Daimler-Benztől.
A világ legmodernebb autója
A közönség az 1991-es Genfi Autószalonon csodálhatta meg először a világ akkoriban legmodernebb autójának számító W140-est. Erős kijelentés, de nem alaptalan. Az új zászlóshajóban bemutatkozott az ADS (Adaptive Damping System) adaptív felfüggesztés, ami a növelte a stabilitást nagysebességű manővereknél, illetve tempós kanyarvételkor. Hátul hidropneumatikus, multilink futómű dolgozott, ami szintbe hozta az autó magasságát megrakott csomagtartó esetén. Dupla rétegű, hangszigetelt ablakok garantálták a beltér teljes csendjét, a gombnyomásra behajló, fűtött tükrök és a tolatást segítő, csomagtartóból kiemelkedő fém pöckök akkoriban felkavarták a genfi állóvizet.
A „Parameter Steering” elnevezésű kormányzás alacsony sebességnél megkönnyítette a hatalmas limuzin manőverezhetőségét. A 12 helyen motorikusan állítható memóriás, deréktámaszos első ülések foteleket meghazudtoló kényelmet biztosítottak. Felárért ortopédiás verzióban is kérhették, aminél fújható „légpárnák” segítségével lehetett beállítani a tökéletes pozíciót. A hátsó ülések is elektromosan dönthetőek voltak, a V12-es modelleket négyszemélyesben is választhatták a vásárlók, itt a középső ülőlap helyett masszív kartámasz terpeszkedett. Az állófűtés igény szerint akár 20 percig is fújta a levegőt a motor leállítása után. A bálna talán leghíresebb finomsága a „soft close doors” volt, aminek hála elég volt csak behajtani az ajtót, a fárasztó részét elvégezte helyetted az apró elektromos motor.
Eredetileg kétfajta kivitelben volt elérhető, az SE volt az alap, a SEL pedig a hosszított tengelytávú változat. 1992-ben érkezett a kétajtós kupé, SEC felirattal a hátulján. Lényegében ugyanaz az autó volt, csak két ajtóval kevesebbel és más lámpákkal szerelve. A SEC felirat sajnos nem sok modellen díszeleg, mivel egy évvel később, 1993-ban a Mercedes új típusjelzésekkel reformálta meg modelljeit. Az 500SE-ből például S500 lett, a 600SEL-ek pedig S600 L néven találtak gazdára. A kupé változatokat CL néven kezdték forgalmazni.
A bálna hétéves karrierje során több apró modellfrissítést is megélt, folyamatosan vértezték fel a legfejlettebb technológiákkal. 1995-ben már ESP menetstabilizáló rendszer dolgozott benne, xenonlámpákat, esőszenzort, színes kijelzős navigációs rendszert is kapott. A Linguatronic hangvezérlésű rendszer és a Parktronic radarok egyaránt különlegességnek számított.
Minden addiginál magasabb teljesítmény
Csupán a kütyüarzenál nem lett volna elegendő a modell sikeréhez. A bálna új fejlesztésű motorokat kapott, melyek új mércét állítottak teljesítmény és kulturáltság tekintetében. Kétfajta dízellel szerelték a W140-et: a 3,5 literes, 12 szelepes 150 lóerőt teljesített, míg a korszerűbb, háromezres 24 szelepes már 177 lóerőt produkált. Egy S-osztályos Mercedesnél a gázolajos verziók inkább csak kötelező jelleggel készültek, a hangsúly egyértelműen a benzines motorokon volt, hiszen ezek hordozták az igazi presztízsértéket. A belépő, sorba rendezett hat hengernél indult, a 2800 (193 LE) és 3200 (231 LE) köbcentis motorok tisztességesen mozgatták az alsó hangon is 1900 kilogrammos testet. Az élvezkedés a V8-asoknál kezdődött igazán, a 4,2-es (286LE) és 5,0 literes (326 LE) motor képviselte az „arany középutat”, az utóbbiból több mint 87 ezer példányt adtak el. A kisebb motorral szerelt példányokat 5 fokozatú kézi váltóval lehetett rendelni, de a V8-asoktól felfelé kizárólag 4 vagy 5 gangos automata váltóval vértezték fel.
Akinél a pénz nem volt kardinális tényező és a csúcsot akarta, annak az M120-as kódjelű, V12-es jelentette a tökéletes választást. A 408 lóerős teljesítmény ma is félelmetes, akkoriban csak az igazán kemény sportautók rendelkeztek hasonló számmal. A hatezres motor valósággal repítette a 2200 kilogrammos karosszériát, a 0-100-as gyorsulást 5,6 másodperc alatt teljesítette, tiltás nélkül 288 km/órás végsebességre volt képes. Az AMG műhelye természetesen a bálnát is kezelésbe vette, tekintve, hogy a legek autójáról volt szó, Affalterbachban beleadtak apait-anyait, hogy megszülessen a világ leggyorsabb limuzinja. A 600SEL tulajdonosok kérhettek AMG csomagot, amivel 445 lóerőre gyarapodott a teljesítmény, de az igazi rekorder az S73 AMG volt, 525 lóerővel és 720 Nm-rel tépte fel az aszfaltot.
A 7000 köbcentire növelt hengerűrtartalom lehetővé tette a 300 km/h feletti végsebességet. Érdekesség, hogy mindössze 112 darabot készítettek belőle, mindegyik fekete színben hagyta el a gyártósort. A benne dolgozó motor tekintélyét tovább növelte, hogy a korai Pagani Zondákban is ezt a blokkot használták.
Diktátorok, állami vezetők, és egyéb befolyásos személyek számára a Mercedes rendelésre készített „elnöki” Pullman kivitelt. A hátul négy ülőhellyel kialakított limuzinokat igény szerint páncélozták is egy szép kerek összeg fejében. Ezek száma meglehetősen kevés, mivel csillagászati áruk miatt kevesen engedhették meg maguknak, hogy ilyenben utazzanak. Putyin anno egy ilyen mellett tette le a voksot, 2016-ban árverezték el az autót, potom 1,3 millió dollárért.
A bálna hétéves pályafutása során 432 732 darabot gyártottak a modellből, aminek csak egy csekély része, 26 022 darab volt kétajtós. Áruk szerencsére megállt a lejtőn, az elmúlt években már növekvő tendenciát mutat. A W140-es népszerűsége a kezdetektől fogva töretlen, sokan még mindig ezzel a modellel azonosítják a csillagos márkát. Szerencsére tőlünk nyugatra a gengszterek nagy része már újabb példányokkal szaladgál, így a bálnák szépen lassan visszakerülnek a fehérgalléros úriemberek tulajdonába, akiknek eredetileg szánták.
Ha érdekel, milyen a 2021-es S-osztály, ne hagyd ki ezt a videót sem!
