2022. szeptember 05. | 09:41

Meglepően szigorú szabályozás fűződik az elektromos autók biztonságtechnikájához, de ennek oka van. Az akkumulátortűz nem játék.

Még aktív egyetemi éveimben beszélgettem egy neves német autógyár egyik vezető fejlesztőmérnökével. Szóba került, hogy egy elektromos autó akkumulátorával mit lehet tenni, ha meggyullad, a válasz annyi volt, hogy semmit. Meg kell várni, amíg leég, majd betemetni a krátert.

Ebből a mondatból értettem meg igazán, hogy az elektromos autó akkumulátora messze nem játék és egyesek joggal félnek tőle, de veszélyesebb lenne, mint egy benzintank, amihez szép lassan odajut a tűz? Na és a plug-in hibridek, ahol minden van?

Az elektromos autókat első körben ugyanolyan biztonsági teszteknek vetik alá, mint a belső égésű motorral szerelt kiviteleket. Ugyanazok a tesztbábuk, ugyanazok a sérülési protokolok - nyilatkozta Brian Latouf, a Hyundai Motor Co. globális biztonsági igazgatója az Automotive News portálnak.

Az amerikai NHTSA (National Highway Traffic Safety Administration) például pontosan ugyanazokat a teszteket végzi el elektromos és belső égésű motoros autókon. Ugyanazzal a passzív és aktív védelmi rendszereikkel kell, hogy megvédjék az utasokat közvetlenül, viszont van itt egy közvetett veszély is. Ez pedig az akkucsomag, ami a modern felépítésű elektromos autók esetében szinte mindig a padlóban van.

Így az utasok egy potenciális veszélyforrás felett ülnének, ha ezt nem szabályoznák mindenféle biztonsági előírások. Az egyik fontos szabvány leírja az akkumulátor szigeteltségének és sérülékenységének paramétereit ütközés közben és után. Emellett foglalkozik az elektromos rendszerek minden olyan alkatrészével, amiben magas feszültség folyik át. Ezek se balesetkor, az után vagy töltés és hétköznapi használat közben nem okozhatnak sérülést. Ez a szabvány szerves része az NHTSA töréstesztjeinek.

Ráadásul az autónak nem elég egyszerűen túlélnie az ütközést. A csattanás után még egy jó ideig figyelik, hogy megfelelően szigetelt-e az akkumulátor, nem juthat-e bele olyan anyag, ami tűzhöz vezet, vagy hogy nem keletkezik-e az autóban rövidzárlat. Ezeket mind végigzongorázzák frontális, frontális féloldalas és oldalütközésnél is, illetve abban az esetben, ha az autó felborul. Figyelemmel követik az akkucsomag hőmérsékletét is, de az is fontos, hogy ne essenek ki belőle veszélyes alkatrészek.

Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy hatalmas grillcsirkét forgatnának, csak a nyárs egy kicsit erősebb, a csirke pedig az autó. Öt percenként forgatnak 90 fokot az autón, hogy megnézzék, kiesik-e belőle valami, vagy keletkezik-e benne zárlat.

Jellemzően nem történik ilyen a modern elektromos autókkal, jól teljesítenek ezeken a teszteket. Emellett a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyártók mozgástere biztonságtechnikailag nagyobb is lehet bizonyos részegységeknél, hiszen nincs egy nagy, többszáz kilós fém szerkezet (belső égésű motor) az autó elejében.

Persze az akkumulátorra még jobban kell vigyázni, ez komoly kihívást jelent a mérnököknek. Ha bármi kjön az akkuból, meggyullad, megsérül, zárlatot okoz vagy feszültség alá helyezi az autó olyan alkatrészét, amit nem szabadna, azonnal leminősíti a járművet az NHTSA. Ez ugyanolyan helyzet lenne, mintha egy benzines autónál kilyukadna az üzemanyagtank és elfolyna a benzin. Amerikában ez különösen problémás eset is lehet a hírhedt Ford Pinto története után.


A Ford Pinto sztori

A Ford Pinto egy 1970 és 1980 között gyártott kisautó (az ottani viszonylatban kicsi), ami a balesetbiztonsági allűrje nélkül valószínűleg eltűnt volna a köztudatból. Azt történt ugyanis, hogy hibás tervezés miatt a hátsó tengely fölé-mögé helyezett üzemanyagtartály egy ráfutásos balesetben könnyedén kilyukadt, a benne lévő benzin pedig a szabadba jutott, az esetek egy részében meg is gyulladt. Alulról a differenciálmű kiálló csavarjai szúrták ki, középről a lökhárító nyomta be, felülről pedig a betöltőnyílás tankba menő csöve tört el és engedte a szabadba az üzemanyagot.


Az NHTSA megvizsgálta a baleset okozta tűzesetek számát elektromos és belső égésű motorral szerelt autók esetében, és az arányok azt mutatják, hogy nincsenek kiugró különbségek, persze ők csak a saját tapasztalatikra tudnak támaszkodni.

Az intézetnél elmondták, hogy sajnos az általuk tesztelt ütközések 40 mérföld/órával (64,4 km/óra) történnek, de egy 56 mérföld/órás (90,1 km/óra) ütközés esetében már olyan különbségek vannak, amik szinte felmérhetetlenek. Ilyen esetben sokszor a biztonsági rendszereire addig kiváló értékelést kapó autó egyszerűen rosszra fordulhat.

Annyit még hozzátettek az intézetnél, hogy Amerikában a belső égésű motorosok autókból már több millió rohangál hosszú évek óta, míg az elektromos autós világ még mindig csak felfutóban van. Nincs más megoldás, mérni kell, figyelni és a lehető legtöbbet tesztelni.

Automotive News Europe / Nyitókép: Depositphotos