A következőkben az ismert Forma-1-es újságíró, James Mackenzie elmélkedését olvashatod.
Ayrton Senna a Forma-1 történetének egyik legendás versenyzője volt. A háromszoros világbajnok az őt követő generáció tagjainak példaképként szolgált. A brazil pilóta 1994-ben, a San Marinó-i Nagydíjon vesztette életét, tragikus körülmények között. Senna akkor mindössze 34 éves volt, valószínűleg néhány évig folytathatta volna az autóversenyzést.
James Mackenzie, Forma-1-es újságíró eljátszott a „mi lett volna, ha” gondolattal. Vajon hány világbajnoki cím állna ma Ayrton Senna neve mellett, ha nincs az a baleset Imolában? A következőkben James Mackenzie elmélkedését olvashatod.
1994
Talán te is emlékszel az 1994-es F1-es idény kezdetére. Senna az első két versenyen kiesett, Michael Schumacher pedig mindkettőn győzni tudott. A Williams ezen a ponton kezdte igazán megérteni az aktuális autóját, Senna is javuló tendenciáról számolt be az imolai szabadedzést követően.
Ebben az elképzelt történetben Senna visszaverte Schumacher támadásait Imolában, és megnyerte a futamot. Győzelmét követően a brazil egy osztrák zászlót lobogtatott az előző nap elhunyt Roland Ratzenberger emléke előtt tisztelegve.
Senna ezt követően győzni tudott Spanyolországban, Belgiumban és Portugáliában, majd Schumacher két versenyre szóló eltiltásának következtében a világbajnoki esélyei is visszatértek. Schumacher nyerte az Európa Nagydíjat Jerezben, majd Senna vette át a vezetést az összetettben, a Japán Nagydíjon aratott sikerével.
Az utolsó verseny előtt nyílt maradt a világbajnoki címért folytatott küzdelem, Schumacher, Senna és Damon Hill között. Adelaide-ben Senna szerezte meg az első rajthelyet, a versenyen azonban Hill vette át a vezetést. Schumacher a 35. körben elkövette azt az ominózus hibáját, majd ütközött Sennával a következő körben. Mindketten kiestek, ám ez a brazilnak kedvezett, aki megszerezte negyedik világbajnoki címét.
1995
Hill és Schumacher között parázs csata dúlt ebben a szezonban. Na, ehhez add még hozzá Sennát, és máris megvan minden recept egy valódi tűzijátékhoz. A Renault motorral felszerelt Benetton még erősebben tért vissza erre az idényre, a Williams gyors, ám kissé megbízhatatlan autóval szállt versenybe.
Senna azért Imolában és Szuzukában megmutatta klasszisát, ám a Benetton-Schumacher párost nem lehetett legyőzni. A kettejük közti feszültség a Monzában történt ütközéskor csúcsosodott ki – amiért természetesen mindketten a másikat okolták.
Schumacher nyolc futamgyőzelmének köszönhetően már egy versennyel a vége előtt bebiztosította első világbajnoki címét.
1996
Innentől a dolgok még bonyolultabbá, ezzel együtt még elméletibbé válnak. Senna azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a Ferrarihoz kíván szerződni, az olaszok pedig ebben a változatban őt választják Schumacher helyett. A friss világbajnok ezzel együtt távozni akart a Benettontól, neki a McLaren kínált lehetőséget.
Csapattársa ebben az univerzumban Mika Häkkinen volt. Hogy tisztán lássunk: Alesi ment a Benettonhoz Schumacher helyére, Berger maradt a Ferrarinál Senna mellett, a brazil megüresedett helyét pedig Jacques Villeneuve foglalta el a Williamsnél.
Ebben az idényben a patinás brit istálló, a Williams rendelkezett a legjobb autóval. Senna a Ferrarinál ismét gyors, ám megbízhatatlan gépet vezethetett. A szezon versenye a Spanyol Nagydíj volt, mely Senna és Schumacher elképesztő küzdelméről maradt emlékezetes.
Az eső áztatta barcelonai versenypályán nemes egyszerűséggel állva hagyták a többieket. A kétórás thriller végén Schumachert intették le elsőként – azért mégiscsak ő a legjobb esőben.
A Ferrari erős teljesítményt mutatott a szezon vége felé, az utolsó négy futamból hármat Senna tudott megnyerni. A világbajnoki cím azonban Damon Hill neve mellé került. Senna mindenesetre remekül beilleszkedett Maranellóban, és készen állt arra, hogy a Ferrarit újból a régi magasságokba emelje.
1997
Damon Hill elhagyta a Williams csapatát, ám a többi kulcsszereplő a helyén maradt. A világbajnoki címért Jacques Villeneuve a Williams, Senna a Ferrari, a Schumacher-Häkkinen páros pedig a McLaren színeiben szállt harcba.
Az idény első versenyén a McLaren dominált, a szezon későbbi részében jelentős formahanyatlást mutattak be. A következő 10 futamon csak egyszer állhattak pódiumra, ez a dobogós helyezés Schumacher neve mellé fűződött. A világbajnoki címért így Senna és Villeneuve harcoltak.
A Monacói Nagydíjat a brazil nyerte, aki a következő öt futamon háromszor is diadalmaskodott, ezzel kényelmes előnyre tett szert a pontversenyben. Villenuve aztán megrázta magát, nyert Ausztriában és a Nürbrugringen rendezett Luxemburgi Nagydíjon is, ezzel visszavette a vezetést a bajnoki tabellán. Japánban aztán ismét Senna kerekedett felül, így a döntés az utolsó fordulóra maradt.
A valóságban Jerezben Schumacher és Villeneuve küzdöttek egymással. A német versenyző hírhedt manőverét sokan akár Sennából is kinézték volna, ám az elképzelt történetben szereplő brazil pilóta érettebben gondolkodott ennél. A versenyen elért második helyének köszönhetően Ayrton Senna megnyerte F1-es pályafutása ötödik világbajnoki címét.
1998
Senna ötödik VB-címével beállította Juan Manuel Fangio rekordját. 38 évesen akár a visszavonulás gondolata is reálisan foglalkoztathatta volna, ám ebben a történetben a brazil 1998-ban is a Száguldó Cirkusz mezőnyének tagja. Gerhard Berger azonban befejezte pályafutását, a Ferrari pedig Eddie Irvine-t szerződtette a helyére.
Adrian Newey kiváló tervezésének köszönhetően a McLaren remekül kezdte az idényt. Schumacher és Häkkinen dominált az első néhány versenyen, Senna első győzelmére az Argentin Nagydíjig kellett várni, mely többek között Esteban Tuero komikus boxkiállásáról maradt emlékezetes.
A Ferrari tempója és megbízhatósága rendben volt, ám végül nem tudta felvenni a versenyt a McLarennel. Senna elképesztő klasszisának, illetve Häkkinen és Schumacher rivalizálásának köszönhetően így is versenyben maradt a világbajnoki címért.
Az utolsó futam előtt még mindhárom pilótának maradt reális esélye a végső diadalra. Schumachernek egy második hely is elég volt második VB-címe megszerzéséhez. Senna összességében elégedett volt saját teljesítményével, és készen állt karrierje utolsó átigazolására.
1999
Senna állítólag többször is elmondta jóbarátjának, Gian Carlo Minardinak, hogy az ő csapatánál kívánja befejezni pályafutását. „Az utolsó Forma-1-es évemet nálatok fogom tölteni. Akár ingyen is hajlandó vagyok versenyezni, és segítek elmozdulni a mezőny végéről.” Senna híresen őszinte ember volt, tegyük fel, hogy tartotta magát az ígéretéhez.
A brazil pilóta döntése mindenkit megdöbbentett. A Minardi a mezőny egyik leggyengébb autója volt, Senna azonban készen állt egy utolsó nagy kihívásra. A szezonnyitó Ausztrál Nagydíjon csak nyolc versenyző ért célba.
Senna a pontszerző helyek egyikén haladt, majd váltóhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. A következő futamot Brazíliában rendezték, ahol Senna a tomboló hazai közönség előtt megszerezte a Minardi első pontjait a Forma-1-ben. San Marinóban aztán megismétlődött a csoda, a brazil újfent pontszerző helyen ért célba.
A következő 10 futamon aztán beütött a valóság, pont nélkül maradt Senna, ám kivételes képességeinek, valamint a vele érkező támogatói pénznek köszönhetően a Minardi rengeteget fejlődött. Az esős időjárással tarkított Európa Nagydíjon Johnny Herbert fantasztikus győzelmet aratott, Senna pedig felállhatott a pódiumra, ezzel megszerezte a Minardi első dobogós helyezését.
Ayrton Senna utolsó futamán motorhiba miatt idő előtt feladni kényszerült a küzdelmet. A brazil pilótát a nézőtéren és a paddockban is felállva tapsolták. Az elmélet szerint így ért véget egy fantasztikus autóversenyző pályafutása. Ötszörös világbajnokként, beállítva Fangio rekordját.
