2020. október 10. | 14:17

A Mercedes S-osztály mindig is úttörőnek modellnek számított, műszaki innovációi nagy hatással voltak az autóipar fejlődéstörténetére.

A Mercedes S-osztályt egyszerűen csak az autók királyaként szokták említeni. A csillagos márka legnagyobb limuzinja már évtizedek óta a luxuskategória csúcsán trónol, fejedelmi kényelmével, grandiózus, mégis elegáns megjelenésével csak a Rolls-Royce és a Bentley termékei vetekedhetnek. A maximális komfort mellett páratlan technológiai innovációkat kínál a Sonderklasse, minden generációja korának csúcsát képviselte, elég csak az ABS-re vagy a vezetőoldali légzsákra gondolni: mindkettő az S-osztályban mutatkozott be, előbbi a W116-os, utóbbi a W126-os szériával. Egy megkerülhetetlen típus az autóipar történelmében, ami több mint 100 éves karrierje során rengeteget változott, sokan el sem hinnék, hogy a ma ismert fényűző luxusgép rokoni kapcsolatban áll ezzel a királyi hintóra hasonlító, fura négykerekűvel.

Az autóról képeket ide kattintva találsz.

A Mercedes Simplex 60PS 1903-ban (!) debütált, ezt tekinthetjük az S-osztály első generációjának. Nevében is hordozta egyszerűségét, de félreértés ne essék, nem egy primitív szekérről volt szó, a Simplex 60PS a maga idejében kiváló járműnek számított, ami már rögtön bemutatásakor megnyerte magának Európát. Később versenypályán is bizonyított: az 1903-as, Írországban megrendezett Gordon Benett Kupán nagyon csúnyán végigverte a konkurenciát. Az angol és amerikai riválisok hosszasan készültek a futamra, a Mercedes csak beültetett egy embert a Simplexbe, elmentek Írországba és győztek. A nemzetközi média felkapta a diadalt, ami nem kis reklámot jelentett a stuttgartiaknak. A képen látható konkrét példány Emil Jellinek tulajdona volt, akinek a lányáról nevezték el a csillagos márkát.

1926-ban Karl Benz és Gottlieb Daimler összeolvasztotta a két céget, ekkorra datálható a Daimler-Benz AG kezdete. Hogy méltó módon ünnepeljék meg ezt a különleges eseményt, 1928-ban elkészítették az első sorozatgyártott nyolchengeres Mercedest, a Nürburg modellt (W 08). A dizájnban is ugrásszerű fejlődés történt, az elődhöz képest lényegesen modernebb a karosszéria vonalvezetése, némi aerodinamika és felfedezhető a formavilágban. Egészen 1939-ig forgalmazták a modellt, ekkor azonban Európa figyelme egészen más dologra összpontosult.

A náci Németország világuralmi törekvéseit és megalomán gondolkodását kitűnően reprezentálta a Mercedes 770-es, amit legtöbben csak Hitler-Merciként ismernek. Grandiózus megjelenése tekintélyt parancsolt, az elegancia mellett némi sportosság is került a receptbe, legalábbis elődjeihez képest. A géptető alatt 7,7 literes, kompresszoros nyolchengeres motor dolgozott, ami maximális terhelésen 200, majd 230 lóerős teljesítményt volt képes leadni. Így akár 160 km/órával is képes volt száguldani a hatalmas csatahajó. A ‘30-as ‘40-es években a náci vezérkar tagjai szinte kivétel nélkül ilyennel jártak, érthető, hogy a Mercedes azóta miért nem dicsekszik nagyon a 770-essel.

Az igazi előrelépés azonban a háború után kezdődött a 300-as modellel. Ez volt az első generáció, aminek formavilága már nagyban hasonlított a mai autókéhoz. Volt már benne biztonsági zár az ajtókon, elektronikusan működtetett torziós felfüggesztést kapott, a fűtés pedig szériafelszereltség volt minden 300-asban. A géptető alatt sorhatos egység kapott helyet, ami ugyan fele akkora sem volt, mint a 770-esben, de a korszerű technika miatt ugyanúgy képes volt megfutni a 160-at, jelentősen kisebb fogyasztás mellett. Nem véletlen, hogy megjelenésekor a svájci média autóipari mérföldkőként jellemezte.

Sokak szerint a 220-asnál tért vissza a Mercedes az eredeti luxus-vonalhoz a háborút követően. A Sonderklasse-vérvonal szempontjából azért fontos ez a generáció, mert a háromjegyű számhoz ekkor kapcsolták először a legendás S-betűt. Már ekkor megjelentek azok a tulajdonságok, amelyekért ma is szeretik a csúcs-Mercedest: biztonság, kényelem, minőség. Párnázott kormánykerék, külön szellőző a vezetőnek, külön az utasnak, tárcsafékek, kétkörös fékrendszer. Az autó elejét és hátulját úgy tervezték, hogy ütközés esetén harmonika-szerűen gyűrődjön, ezáltal is növelve az utasok biztonságát. Mondani sem kell, jócskán megelőzte korát.

1962-ben azonban elérkezett a generációváltás ideje, a Mercedes mérnökei egy igazán grandiózus utóddal kívánták folytatni a luxuscirkálóik sorát. Megalkották minden idők talán legbrutálisabb anyahajóját, amit beszédesen csak 600-asnak neveztek el. Több mint 3 tonnányi német acél, orrában a márka első V8-as erőforrásával, a legendás M100-assal. 6,3 liter, Bosch mechanikus befecskendező rendszer, egy hengersoron egy vezérműtengely. Maga a motor 300 lóerőre és 500 Nm-re volt képes, de az autó teljesítményének 250 lóerőt adtak meg, mivel az összes komfortberendezés hidraulikus rásegítéssel dolgozott, aminek működtetésére 50 lovat rá kellett szánni. Diktátorok és állami vezetők körében kivételes népszerűségnek örvendett a 600-as.

A W108/W109-es széria váltotta a híres „Heckflosse”, vagyis fecskefarkú Mercedest. Az itthon csak állólámpásnak becézett dizájnstílus legszebb képviselője egyértelműen csúcsváltozatáról vált igazán ismertté. Az előbb említett 600-as limuzin V8-as motorját belepakolták ebbe a bő 1 tonnával könnyebb kasztniba, s a legenda megszületett: 300SEL 6.3. Korának legerősebb és leggyorsabb limuzinja volt 228 km/órás végsebességgel, könnyedén felvette a tempót az akkori 911-es Porschékkal, az autobahn addigi királyaival. A versenysportban is jeleskedett az M100-as, a 24 órás Spa futamon összesített másodikként zárt a 6.8-as „Vörös disznó”.

A W116-os fekvőlámpás bemutatóján hangzott el először az S-osztály kifejezés, a Mercedes megkönnyítette a típusjelzéseket a laikusok számára. Ütközésbiztos tankkal szereltek fel minden példányt, a kormánykereket is úgy alakították ki, hogy egy esetleges ütközéskor inkább az deformálódjon, mint a szerencsétlen sofőr belső szervei. Ahogy már említettem, ez volt az első sorozatgyártású autó a világon, amit blokkolásgátlóval vérteztek fel, illetve ez volt az első S-osztály, ami dízelmotorral is szerepelt a palettán (300SD). De, ami talán a legfontosabb: a második világháború óta ebbe a modellbe került a Mercedes legnagyobb lökettérfogatú motorja. A 450SEL 6.9 volt az abszolút über-limuzin a ‘70-es években, a 6834 köbcentis gépezet 284 lóerő és 550 Nm leadására volt képes. Így akár 240 km/órával is száguldhatott a német csatahajó.

A W126-ost az egyik legszebb S-Mercedesnek tartom a sorból. Grandiózus kiállása ellenére van valami kecses benne, a hosszan elnyúló vízszintes élek/vonalak és a hatalmas tepsi felületek csodálatos összhangot alkotnak. A krómozott lökhárítókat műanyagra cserélték, ez népharagot váltott ki a rajongók körében, de idővel beért a változtatás. Az ABS mellé itt már vezető és utasoldali légzsákokat is kérhettek a vásárlók, megjelentek a könnyűfém V8-as blokkok, sőt, még kipörgésgátló is szerepelt az extralistán. A ‘80-as években kérem szépen! A W124-eshez hasonlóan ez a típus is kivételes megbízhatósággal rendelkezett, nem ritkák a milliós futásteljesítményhez közeli példányok. Volt belőle 2,6-os hathengeres is, de az 560SEL volt az igazi.

A Bálna. Legtöbben csak így ismerik a legendás W140-es szériát, ami a ‘90-es évek óta gyakorlatilag összefonódott a maffiával, legalábbis a köztudatban. Bruno Sacco legendás formaterve még a mai SUV-k világában is tekintélyt parancsol, olyan, mintha egy hatalmas gránittömbből faragták volna ki az egészet. Ez is volt a cél, a Mercedes meg akarta építeni a világ legjobb autóját, amitől mindenki összecsinálja magát, ha meglátja. Egyes pletykák szerint több mint 1 milliárd euróba került a fejlesztés, különös figyelmet fordítottak az elektromos komfortberendezésre, de ami még fontosabb, hogy ebbe a modellbe került a Mercedes első V12-es motorja. Ez az erőforrás páratlan selymességet és járáskultúrát biztosított a luxusgépnek, az adaptív futómű csak tovább fokozta a menetkomfortot. Meg is kérték az árát, egy S600-as árából nagyjából 20 darab Suzuki Swiftet lehetett volna vásárolni.

Amikor 1998-ban bemutatkozott a W220-as S-osztály, elég vegyes fogadtatást kapott a Mercedes új csúcsterméke. Sokan kritizálták a külsejét, a trezorszerű bálna után kétségkívül filigránnak hatott, de az ezredforduló környékén kénytelenek voltak kicsit lágyítani modelljeik vonalvezetésén. Úttörő technikából viszont itt sem volt hiány, a W220-as volt az első S-Merci, amiben már közös nyomócsöves (CDI) dízelek dolgoztak, illetve ez volt az első szériagyártású autó, amibe távolságtartó tempomatot (Distronic) szereltek.

Szériafelszereltség volt a légrugós felfüggesztés motorváltozattól függetlenül, ami mesés rugózást kínált újkorában, de ahogy teltek-múltak az évek, a tulajoknak meggyűlt a bajuk a technikával, egyre több földön ülő S-Klassét láttak az emberek a parkolókban. Sajnos a korrózió sem kímélte a 220-as szériát, ezt tartják az egyik legcsúnyábban rohadó Mercedesnek a 210-es pápaszemes mellett. Ezeket leszámítva nem volt rossz konstrukció, motorjaik kimentek a világból.

Ha rákattintottál erre a cikkre, akkor valószínűleg te is láttad már a W223-as S-osztályt. Dizájnját Gorden Wagener alkotta meg, akinek volt már tapasztalata hatalmas limuzinok formatervével, ugyanis ő tervezte a kettővel ezelőtti, 2005-ban bemutatott W221-es Sonderklassét. Megjelenése óta kivételes szépségnek tartom ezt a szériát, ha egy ilyennel leparkolnak valahol, még ma is azt mondják, hogy na, megérkezett a boss. Még bő 10 év elteltével is kitűnően alakítja az arisztokratát, az elegancia mellett itt újból megjelent az a robosztus kiállás, amiért például a bálnát annyian imádták.

Parkolóasszisztens, éjjellátó kamera, második generációs Pre-Safe biztonsági rendszer is helyett kapott ebben az S-osztályban, illetve jelentősen átdolgozták a műszerfal kiosztását: a fokozatválasztó a kormányoszlopra került, bajuszkapcsoló formájában és megjelent a jelenleg is használt „egybe-kijelzős” műszeregység kezdetleges változata. A motorpaletta igencsak széles volt: halovány négyhengeres dízel volt a belépőmodell, míg a csúcsok csúcsát az S65 AMG jelentette, ami egészen elképesztő 612 lóerő és 1000 Nm leadására volt képes.

Így végül elérkeztünk a jelenleg kifutó, W222-es S-osztályhoz. A Mercedes hatalmas sikerként könyvelte el ezt a generációt, a 2013-tól 2020-ig tartó modellciklus alatt több mint félmillió példányt értékesítettek belőle, ami egy ennyire drága limuzinnál kivételes értéknek számít. Kupé és kabrió változatban is gyártották, kiviteltől függetlenül egy fenséges jármű volt, talán a legszebb Mercedes ebből az érából. Mérföldkőnek számított a Magic Body Control intelligens felfüggesztés, ami folyamatosan pásztázta az autó előtti útburkolatot és annak függvényében finomhangolta a rugózást.

Ennél a szériánál a stuttgartiak visszatértek a jól bevált soros-elrendezésű hathengeres dízelmotorhoz, amivel több teljesítményszintet is tudtak biztosítani. Sajnos a modellciklus vége felé nyugdíjazták a S65 AMG változatot, mivel az új, 4,0 literes biturbo V8-ból is ki tudtak hozni akkora kakaót, a 9 fokozatú automatával párosítva ütőképes hajtáslánc került a hatalmas cirkálóba. A szélsőséges tempó mellett fényűző luxus járt az S-Klasse tulajoknak, a W222-es beltere és műszerfala minden képzeletet felülmúlt, amikor debütált 2013-ban. Nehéz lesz egy ilyen zászlóshajót felülmúlni az egyszer biztos, de a frissen bemutatott 223-as ígéretes folytatásnak tűnik. Bár azért akadnak rajta olyan részletek, amihez én inkább nem nyúltam volna. Te mit gondolsz?

Amennyiben a videó nem indulna el, ezen a linken tekintheted meg.